2012. július 14., szombat

[Evangelium] 2012-07-14

2012. július 14. - Szombat

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Nem különb a tanítvány
mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány azzal, ha olyan
lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan lesz, mint ura! Ha a családatyát
Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább háza népét? Ne féljetek az
emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely
ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el
világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne
féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni.
Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is a pokolba
taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre
egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat
számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha
valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki
a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is
megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Mt 10,24-33

Elmélkedés:

Jézus egyre komolyabb tanácsokat ad apostolainak, mielőtt útra küldi őket.
A tanítványoknak mindenkor azzal a tudattal kell útnak indulniuk és
küldetésüket teljesíteniük, hogy Krisztus követségében járnak, ezért nem
az ő személyük a fontos, hanem azé, aki küldte őket. Jézus nevében kell
beszélniük és tanúságot tenniük. Nem helyezhetik önmagukat Krisztus
személye elé. A küldetés teljesítése sok helyen veszélyekkel járhat,
hiszen az emberek részéről nem mindenki fogadja szívesen Krisztus
tanítását, amely a küldöttekkel szembeni magatartásban nyilvánul meg.
Ennek ellenére nincs okuk félelemre, hiszen az Isteni Gondviselés mindig
vigyáz rájuk. Az evangélium utolsó része arra figyelmeztet minket, hogy az
üdvösség elnyerése szempontjából milyen jelentősége van a tanúságtételnek.
Az Atya örök országába való bejutásnak ugyanis az a feltétele, hogy a
tanítvány hűséges maradjon mesteréhez, Jézushoz.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Krisztuséi vagyunk. Nem máshoz, hanem hozzá tartozunk. Egységünk alapja: a
keresztségben Krisztus bennünket magáénak fogadott, és önmagával
egyesített. Az egység, melyet Krisztusban egymással megosztunk, nagyobb a
múltbeli és jelenlegi különbségeinknél, melyek egyházainkat ma is
elválasztják. Szerető Istenünk! Köszönjük Neked, hogy Krisztusban eggyé
tettél bennünket. Adj nekünk felismerést és bátorságot, hogy egyházadat
egységben és szeretetben építhessük. Add, hogy életünkkel és egyházaink
szolgálatával a Te szeretetedről tegyünk tanúbizonyságot.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum