2012. április 15., vasárnap

[Evangelium] 2012-04-15

2012. április 15. – Húsvét 2. vasárnapja

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a
tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség
nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr
láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség
nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg,
az nem nyer bocsánatot."
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük,
amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk
az Urat." De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem
érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát,
én nem hiszem!"
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük.
Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd
ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg
oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás így válaszolt: „Én Uram,
én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál
engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!" Jézus még sok más
csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva
ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a
Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
Jn 20,19-31

Elmélkedés:

Szívünket megérintő sebek
A húsvét előtti napokban templomunk nagykeresztjének felújításán
festőművészek dolgoztak. Nagyméretű, életnagyságú keresztről van szó,
amelynek szállítása bonyolult lett volna, ezért az épületen belül, a
templom egyik sarkában folyt a munka. Én is figyelemmel kísértem a munka
haladását, de délutánonként érdeklődő gyerekek is rendszeresen benéztek a
templomba, hogy megnézzék a kereszt megszépülését. Nem volt nehéz
észrevennem, hogy a gyerekek nem csak nézni akarták Krisztus alakját,
hanem többen meg akarták érinteni az oldalán lévő sebhelyet. Mintha csak
mágnesként vonzotta volna a sebhely a gyermekek ujjait. A mai
evangéliumban szereplő Tamás apostol jutott eszembe róluk, akinek nem volt
elég apostoltársainak tanúságtétele arról, hogy találkoztak a feltámadt
Krisztussal, hanem bizonyosságként saját kezével akarta megérinteni a
szegek és a lándzsa okozta sebeket. Nem gondolom, hogy Tamás apostolt
valamiféle gyerekes kíváncsiság vezette, és talán az itteni gyerekeket sem
csupán a kíváncsiskodás irányítja, hanem titka van Krisztus sebeinek.
Valójában talán a sebek érintenek meg minket, a sebek látványa érinti meg
szívünket, kelti fel bennünk a szeretet érzését és a hitet. Érdekes, hogy
Jézus kezén, lábán és oldalán a sebek a feltámadás után, az ő megdicsőült
testén továbbra is látszanak. Az Úr szenvedésének és halálának ezen nyomai
akár el is tűnhettek volna a feltámadás által, de megmaradtak, továbbra is
láthatóak, nem hegedtek be. E sebek bizonyítják, hogy a keresztre
feszített Jézus az, aki az apostolok és a tanítványok előtt áll.

Tamás apostol története Jézus figyelmességére is rámutat, aki nem hagyja
bizonytalanságban, kételkedésben apostolát, hanem teljesíti mindazt, ami
számára hitének erősödéséhez szükséges. Újabb megjelenésekor azonnal
Tamáshoz fordul és felajánlja számára a bizonyítékot, hogy ő is
személyesen győződhessen meg arról, hogy valóban él, valóban ő az, aki
megjelenik övéinek. Jézus ugyanígy törődik minden emberrel, velünk is.
Hitünket növelni, erősíteni akarja, azért mutatja meg nekünk önmagát,
láthatjuk sebhelyeit, találkozhatunk vele. Jézus szeretne minden
kételkedőt meggyőzni, mindenki számára felajánlja a hit ajándékát, aki ezt
nem fogadja el, az saját maga tehet hitetlenségéről.

A történet pozitívan zárul. Tamás eljut a kételkedéstől a Feltámadottban
való hitre, és ezt a hitét szavaival így fejezi ki: „Én Uram, én Istenem!"
(Jn 20,28). Tamás apostol szavaiban személyes válaszán túl meg kell
látnunk az Egyház hitvallását. Mindazok, akik találkoznak a feltámadt
Krisztussal és hisznek benne, életük Urának és Istenüknek ismerik el őt.
És Jézus válasza sem csupán Tamás apostolnak szólnak, hanem mindazoknak,
akiknek szívében felébred a kételkedés vagy a hitetlenség gondolata:
„Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!" (Jn 20,29).

A húsvéti időszak vasárnapi evangéliumai elindítanak bennünk a hit útján.
Ebben segít minket Tamás apostol esete. Látni szeretnénk Krisztus sebeit?
Az Úr megengedi ezt nekünk. Szeretnénk megérinteni a sebhelyeket? A mi
Urunk ezt is megengedi számunkra. Mindent megtesz, hogy megingott hitünk
újra szilárd alapot találjon. De vajon mi is mindent megteszünk azért,
hogy hitünk erősödjön? Engedjük, hogy Krisztus sebei megérintsék
szívünket!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az irgalmasság kimeríthetetlen forrása
minden ember számára. Te vagy Megváltónk és Üdvözítőnk! Te mondtad egykor:
„Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak!" Taníts minket arra,
hogy irgalmasok legyünk embertársainkkal, miként az Atya is irgalmas
hozzánk! Tégy bennünket az irgalmasság evangéliumának hirdetőivé, hogy
minden ember megismerje és megtapasztalja az irgalmas Isten szeretetét!
Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum