Abban az időben azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen
imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a
galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk
Jézust." Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp elmentek,
és megmondták Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: „Eljött az óra, hogy
megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem
hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok
gyümölcsöt hoz. Aki szereti az életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli
életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem
szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki
nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit
is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az
óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!" Erre hang hallatszott az
égből: „Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem." A tömeg, amely ott állt,
ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek:
„Angyal beszélt vele." Jézus megmagyarázta nekik: „Nem miattam hallatszott
ez a hang, hanem miattatok, ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek
a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd fölmagasztalnak a földről,
mindenkit magamhoz vonzok." Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen
halállal fog meghalni.
Jn 12,20-33
Elmélkedés:
Eljött az óra
A nagyböjti vasárnapok evangéliumai folyamatosan vezetnek bennünket
Krisztus küldetésének titka, szenvedése és megváltó halála titka felé. Ma
újabb állomáshoz érkeztünk, Jézusnak a nép előtt, a nagyobb nyilvánosság
előtt mondott utolsó beszédéhez. A beszédet a jeruzsálemi bevonulás
elbeszélése előzi meg Szent János evangéliumában (Jn 12,12-19), amely
történet valójában nyitott marad. Mi történik ezután? Hogyan változik az
ünnepélyes, királyi bevonulás eseménye kereszthordozássá? Hová tűnnek el
az ujjongó emberek, és honnak kerülnek elő azok, akik Jézus életére
törnek?
A jeruzsálemi bevonulás leírása azzal zárul, hogy a farizeusok keserűen
állapítják meg, hogy eddigi próbálkozásaik Jézus elhallgattatására
kudarcot vallottak, Jézus továbbra is népszerű, mindenki őt követi (vö.:
Jn 12,19). A ujjongó tömeget látva vélekedésük igaznak bizonyul, amelyet
még az is fokoz, hogy nem csupán a zsidók körében tisztelik őt
Messiásként, hanem még a Jeruzsálemben tartózkodó pogányok, a görögök is
őt keresik, őt akarják látni, ahogyan erről a mai evangéliumi szakasz
elején olvastunk. Arról ugyan nem tudunk meg semmit a leírásból, hogy
teljesült-e kívánságuk, de jelenlétük és keresésük alkalmat ad Jézusnak,
hogy minden embernek szóló küldetéséről tanítson.
János evangéliumában többször találkozunk azzal, hogy Jézus ellenfelei
hiába próbálkoznak, hiába akarnak rá kezet emelni, hiába akarják őt
bántalmazni, nem tudják elfogni, mert „még nem jött el az ő órája" (vö.:
Jn 8,30 és Jn 9,20). E sajátos kijelentések ellenpontjaként mondja most
Jézus a következőt: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia" (Jn
12,23). Elérkezett a megváltás ideje. Elérkezett annak az ideje, hogy
Krisztus teljesítse küldetését. Mi az ő feladata? Milyen küldetést kapott
az Atyától? Azt, hogy feláldozza, odaadja életét. Erről az önfeláldozásról
mondja a búzaszemről szóló hasonlatot, amelynek értelmében halála új élet
kezdte lesz. Új élet kezdete az ő számára a húsvéti feltámadás által és új
élet kezdete számunkra is, akik hiszünk megváltó halálában és
feltámadásában.
Jézusnak ebben az utolsó beszédében is megfigyelhetjük azt, ami minden
cselekedetének irányítója: ő a mennyei Atya engedelmes Fia. Engedelmes
fiúként elhagyja az Atya házát, majd küldetésének teljesítését követően
visszatért az Atya házába. Visszatérésének pillanata az, amikor a mennyei
Atya a kereszten magához öleli. Élete példa számunkra, akik tékozló
fiúként elhagyjuk az atyai házat, megtagadjuk Isten szeretetét, majd a
bűnös élet miatti teljes megsemmisülésünket átélve visszakívánkozunk Isten
szeretetének közelébe. Felidézzük magunkban a jóságos Isten arcát és
felébred bennünk a vágy, hogy lássuk, újra lássuk őt. Az Isten-látás vágya
annak a jele, hogy szakítani akarunk a bűnnel.
A lassan végéhez közeledő nagyböjti időszak lehetőséget adott nekünk, hogy
megfogalmazzuk vágyainkat: Látni szeretnénk Jézust. Hallgatni szeretnénk
Jézus szavát, amely örök életre vezet. Követni szeretnénk Jézust, mert az
általa mutatott úton juthatunk el a mennyei Atyához. Eljött az óra
számunkra, hogy a szenvedő Krisztus mellé állva felvegyük mi is a
keresztet. A keresztet, amely az isteni szeretet jele. Eljött az óra, hogy
megismerjük Isten szeretetét.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Szívünk nemes szándékával keresünk téged, mert
evangéliumodban felismertük az örök élet tanítását. Az evangélium szerint
élve akarunk követni téged, mert egyedül a te tanításod és személyed
követésre méltó. Nem adjuk életünket látszat-igazságok szolgálatára, hanem
evangéliumod teljes igazságát, mint igazi örömhírt akarjuk hirdetni
azoknak, akik tévedéseik után életünk értelmét keresik. Ismerjék fel ők
is, hogy te vezetsz bennünket az örök üdvösségre! Segíts minket, hogy az
evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése