Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt
a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és
angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és
hirdette az Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten
országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban."
Mk 1,12-15
Elmélkedés:
A gonosz hazugsága és az evangélium igazsága
A húsvéti előkészület idején Jézus életének fontos eseményeiről olvasunk a
nagyböjti vasárnapok evangéliumaiban. Jézus megkísértése, színeváltozása a
Tábor-hegyen, a jeruzsálemi templom megtisztítása és utolsó nyilvános
beszéde lassanként vezetnek el minket Urunk szenvedésének kezdetéig,
megváltó haláláig és feltámadásáig. Ezen események felidézése hitünk
megerősítését, a szenvedés titkának elfogadását és Krisztus küldetésének
megértését szolgálja.
Az idei esztendőben Szent Márk könyvéből olvassuk a megkísértés
történetét. Máté és Lukács hosszasan írja le a sátán háromszori
próbálkozását és Jézus visszautasítását, Márk azonban mindössze három
rövidke mondattal emlékezik meg az eseményről, amely Jézus nyilvános
működésének kezdetén történt. Ezek szerint Jézus a Lélek indítására ment
ki a pusztába, ahol negyven napos tartózkodása idején kísértést szenvedett
a sátántól. A kísértés Jézus esetében azt jelentette, hogy a gonosz
megpróbálta eltéríteni küldetésétől, az Atyától kapott küldetésétől. Jézus
felismeri a sátán próbálkozását, felismeri a kísértő szándékát, de
visszautasítja, azaz nem engedi, hogy bárki vagy bármi eltérítse őt az
Atya akaratának teljesítésétől.
És mit jelent számunkra a kísértés? Először is azt kell látnunk, hogy a
gonoszt és jellegzetes cselekedetét, azaz a kísértést nagyon nehéz
felismernünk. Másokban persze könnyen meglátjuk a gonoszt, másokat gyorsan
megítélünk, más emberek cselekedeteit hamar minősítjük rossznak, de a
saját környezetünkben megjelenő gonoszt és a minket érő kísértést valóban
nehéz felismernünk. Mert a gonosz – természeténél fogva – álruhát ölt,
hogy megtévesszen bennünket. A magabiztosságot mutató és nagy önbizalommal
rendelkező emberek szinte egészen biztosan csapdába estek. Ezzel szemben
az igazán hívő ember még élete legjelentősebb döntéshelyzeteiben is
megenged magának egy kis bizonytalanságot, határozatlanságot, és kimutatja
Istenre hagyatkozását, illetve engedi magát Istentől vezetni. Nem a maga
akaratához ragaszkodik és nem a saját elképzelését tartja jónak, hanem
megnyílik az ismeretlen, a bizonytalan jövő előtt, mert ott is számíthat
Isten segítségére. Jézus is pontosan ezt tette, amikor a legvégsőkig
elmenve vállalja a szenvedést és a halált, mert bízik abban, hogy a
mennyei Atya jót akar, és mindent, ami rossznak tűnik, képes jóvá
változtatni.
Ha nyilvánosságra kerül egy embertársunk rossz cselekedete, vagy egy
általa elkövetett bűncselekmény, akkor hányszor mondjuk utána: „Olyan
rendes embernek ismertük meg. Becsületes embernek tűnt. Nem gondoltuk
volna, hogy ilyenre is képes." Az ilyen utólagos kijelentések pontosan
elárulják, hogy valójában alig vagyunk képesek felismerni a rosszat.
Másokban sem igazán ismerjük fel és magunkba sem, ráadásul ez utóbbihoz
elengedhetetlen az őszinteség. És azt is tegyük hozzá, hogy a gonosz, a
sátán jól ismer bennünket, ismeri a gyenge pontunkat, pontosan tudja, hogy
hol kell bennünket támadni.
Mit jelent számunkra a kísértés? Azt, hogy a gonosz el akar bennünket
szakítani Istentől és le akar minket téríteni az Isten felé vezető útról.
Nehéz felismernünk hazugságait és megtévesztéseit. De ha az igazsághoz,
pontosabban az evangélium igazságához, Krisztus igazságához ragaszkodunk
és ehhez szabjuk életünket, akkor jó úton járunk. „Térjetek meg, és
higgyetek az evangéliumban" (Mk 1,15). Ezzel kezdte egykor Jézus az ő
fellépését az emberek között és ez a tanítás szól nekünk a nagyböjt
kezdetén. Vezessen bennünket Krisztus evangéliumának igazsága egész
életünkön át!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor az igehirdetésre választottad ki az
apostolokat, akiknek ezt mondtad: „aki titeket hallgat, engem hallgat" (Lk
10,16). Ugyanez igaz minden papra is, akit te hívsz meg személyesen az Ige
szolgálatára. Add, Urunk, hogy papjaink szavát soha ne vegyük csupán
gyenge emberi szónak, hanem igehirdetésükben felismerjünk, megszeressünk
és kövessünk téged! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése