2012. január 2., hétfő

[Evangelium] 2012-01-02

2012. január 2. - Hétfő

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek
hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?" Erre megvallotta,
nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás." Ezért
megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?" „Nem vagyok" – felelte.
„A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor
ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit
mondasz magadról?" János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok:
Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a
farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem
te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így válaszolt:
„Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki
utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." Ez
Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28

Elmélkedés:

Amikor Keresztelő Jánost kilétéről kérdezik a küldöttek, ő először azt
mondja el, hogy nem ő a Messiás, hiszen sokan gondolhatták ezt róla
cselekedetei és szavai alapján. Ezt követően János az utána érkező
Messiásról tesz tanúságot, azaz nem magáról kezd el beszélni, hanem
Jézusra irányítja a kérdezők figyelmét. János saját személyét és
küldetését tehát a Jézushoz való viszonyában látja. Vajon ha megkérdeznek
minket, hogy kik vagyunk, miért feledkezünk meg arról, hogy a Jézussal
való kapcsolatunkból kiindulva beszéljünk magunkról? Keresztényként éppen
a Jézussal való személyes viszony határozza meg és alakítja folyamatosan
személyiségünket. Akkor járunk jó úton, ha Keresztelő Jánoshoz hasonlóan
mi is arra törekszünk, hogy mi magunk kisebbedjünk és Jézus növekedjen
bennünk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Milyen nagy a te irgalmasságod, Krisztus Urunk, milyen nagy a Te
jóindulatod és jóságod, hiszen megengeded, hogy Isten jelenlétében
imádkozzunk és Őt Atyánknak nevezzük! Ahogy Te Isten Fia vagy, úgy minket
is fiaknak hívnak.
Saját magától senki sem merte volna imájában ezeket a szavakat használni,
arra volt szükség, hogy Te magad bátoríts erre.
Ó Jézus, emlékeztess, hogy amikor Istent Atyánknak szólítjuk, Isten
gyermekeként viselkedjünk! Ha nekünk örömünk telik Atyánkban, neki is
kedvét kell találnia bennünk. Atyánk, hadd legyünk templomod, amelyben az
emberek felismerik jelenlétedet!
Szent Ciprián
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum