(Nagyboldogasszony)
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik
városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a
magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így
kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek
gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám?
Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve
felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak
beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!"
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az
otthonába.
Lk 1,39-56
Elmélkedés:
Jézus karján
Az elmúlt napokban egykori hittanos tanítványomtól, az azóta nagyra
nőtt Esztertől kaptam egy képeslapot. A családjával külföldön nyaraltak
és onnan küldte az üdvözlőlapot a helyi templomról. A képeslap egyik
részén egy hagyományosnak mondható Szűz Mária ábrázolás látható, Mária
a karján tartja a kis Jézust. A másik képen pedig Jézus tartja a karján
az ő édesanyját, Szűz Máriát. Ez utóbbi egy ritka művészeti ábrázolás a
középkorból, amely tulajdonképpen Mária megdicsőülését, az ő
mennybevételét mutatja be.
Évszázadokkal ezelőtt így képzelték el a művészek azt a hittitkot,
amelyet a mai napon ünneplünk. Mária, aki születése után karjában
tartotta gyermekét Jézust, testével együtt a mennyország dicsőségbe
jutott, ahol Isten fogadta őt. A keresztények már az első századoktól
fogva vallotta, hogy Mária, akit Isten a Megváltó édesanyjául
választott, eljutott a mennyországba. Az Egyház nem őriz ereklyét
Máriától, s ez a jel is mutatja, hogy földi élete nem úgy fejeződött
be, mint a minden más emberé. A századok során keletkezett imádságok és
liturgikus szövegek, valamint a különféle művészeti ábrázolások
egyaránt kifejezik a keresztény nép hitét arról, hogy Mária Isten
különleges kegyének köszönhetően jutott el az örök dicsőségbe. Erre a
több évszázados hitre alapozva hirdette ki XII. Piusz pápa 1950.
november 1-én a Munificentissimus Deus (A legbőkezűbb Isten) kezdetű
apostoli bullájában Mária mennybevételének hittételét, amely szerint „a
szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya Mária, földi életpályája
befejezése után testestől, lelkestől felvétetett a mennyei dicsőségbe".
Jézus édesanyjának mennyországba jutását szemlélve mindannyian
megérthetjük, hogy emberi életünk végső célja nem lehet más, mint hogy
mi is eljussunk a mennybe. Ennek tudata minden ember számára nagy
jelentőséggel bír. Sokan nem látják az emberi élet értelmét, s nem
ismerik fel azt a cél, aminek elérésért érdemes fáradozniuk. Az ő
számukra igazi és megvalósítható életcélt jelenthet, hogy az ég felé
törekedjenek. Mások talán a szenvedések, a betegségek és a földi lét
nehézségei miatt érzik értelmetlennek életüket. Az ő számukra szintén
reményt nyújthat, ha arra gondolnak, hogy a mennybe jutva megszűnik
minden szenvedés és a teljes boldogságban lesz részük. Azon könnyelmű
emberek számára, aki úgy élnek, mintha soha nem érne véget a földi
élet, s ezért csupán az evilági örömökre vágyakoznak, figyelmeztetést
jelent a mai ünnep: felelőtlenségük könnyen ahhoz vezethet, hogy
kizárják magukat a mennyből. Ismét mások tagadják, hogy Istennek helye
van világunkban. Az ő számukra hirdetnünk kell, hogy nem csupán
Istennek van helye ebben a világban, hanem nekünk is helyünk a van a
mennyben.
A mai ünnep evangéliumában az Isten akaratát engedelmesen elfogadó,
arra teljes emberségével igent mondó Máriáról hallottunk, aki
Erzsébetnél tett látogatása alkalmával a mindenható Istent magasztalja.
Dicsőítő éneke abból fakad, hogy saját életében megtapasztalta Isten
jóságát és kegyelmét. Ha Isten titkaira nyitott a lelkünk, Máriához
hasonlóan mis is észrevehetjük ezt az isteni jóságot, amely számunkra
is feltárja, megmutatja a menny felé vezető utat. Aggodalmainkat,
félelmeinket és kételkedésünket legyőzve ajánljuk mi is életünket Isten
szolgálatába, hogy elnyerhessük a mennyei koronát!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Napba öltöztél, legragyogóbb szép Szűz,
kétszer hat csillag koronádnak éke,
lábad alá hull zsámolyul a hold is,
égi Királynőnk!
Bűnt, halált, poklot letiport erényed,
Szent Fiad mellett ülsz mint közbenjárónk,
téged az ég s föld Királynőjének vall
s zengi hatalmad.
Szent hitünk buzgó követőit védd meg,
a tévelygőket hozd vissza a nyájba,
s mind, kiket elföd a halálos éj még,
hozd ki a fényre!
Kérd Istent értünk, bűnösökért, Szent Szűz,
sírva könyörgünk, adj erőt, segíts meg,
bármi veszélyben biztató reményként
csak te ragyogsz fel.
Áldjuk örökké a Szentháromságot,
ő adta néked koronádat, szép Szűz,
ő tett meg téged a mi Királynőnkké
s Édesanyánkká. Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése