Abban az időben: Jézus továbbhaladt, és Tirusz és Szidon vidékére
vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva
kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül
gyötri a gonosz szellem!" Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek
hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon
utánunk!" Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának
elveszett juhaihoz szól." Ám az asszony odajött, és leborult előtte e
szavakkal: „Uram, segíts rajtam!" Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a
gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!" Mire az asszony: „Igen,
Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!"
Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy,
amint szeretnéd!" És a lánya meggyógyult még abban az órában.
Mt 15,21-28
Elmélkedés:
Mindenki számára
Napjaink történetével kezdem mai elmélkedésünket. Amikor kedvenc
hősünk, Eszter, már nagyobb volt, a szülei néha őt bízták meg, hogy
kisebb testvérét elkísérje az óvodába. Az út soha nem volt könnyű, mert
általában nem szívesen ment a kistestvér korán reggel az óvodába. Egy
alkalommal viszont egyáltalán nem kellett sürgetni, sőt, inkább ő
mondta, hogy gyorsabban menjenek. Eszter nem értette a dolgot, de az
óvodába érve minden világos lett számára. Nem csak az ő testvére, hanem
a többi gyerek is sietett, hogy minél hamarabb odaérjen, mert az
intézmény előző nap kapott új játékokat. Reggel aztán a gyerekek mind
igyekeztek, hogy a számukra legkedvesebbet tudják lefoglalni. Az óvó
nénik alig tudtak rendet teremteni köztük. A gyerekek csak akkor
nyugodtak meg, amikor már mindenki szorongatott egy macit, kengurut
vagy hasonlót. Többen mondták is: Ez az enyém, ezzel csak én fogok
játszani! De aztán hamar rájöttek, hogy nem érdemes kisajátítaniuk
egyes dolgokat, mert az nem jó játék, ha egy plüss állatot szorongatva
egész nap csak egymást nézik.
A történetet azért mondtam el, mert néha nem csak a gyerekeket, hanem a
felnőtteket is megkísérti ez a fajta önzés. Bizonyos dolgokról azt
hisszük, hogy az csak a miénk, arra más ember rá sem nézhet. A vallás
világában pedig – és itt kapcsolódunk a mai evangéliumhoz – ez úgy
jelenik meg, hogy egyesek azt képzelik, hogy bizonyos lelki javak csak
őket illetik meg, és néha egészen látványosan irigykednek, ha a jó
Isten kegyelmi segítségét mások életében is felfedezik.
Az evangéliumban egy asszonyról hallottunk, aki Jézus közbenjárását
kéri lánya gyógyulása érdekében. Más alkalmakkor is előfordult hasonló,
s történtek is csodás gyógyulások, ez a rész viszont nem a gyógyulásra
helyezi a hangsúlyt, hanem az asszony és Jézus beszélgetésére. Kettejük
párbeszédéből kiderül, hogy az Isten által felkínált javak és végső
soron a legfőbb jó, azaz maga az üdvösség, nem csupán az ószövetségi
választott nép tagjai számára adatik meg, hanem a pogányoknak és minden
embernek is. Jézus először visszautasító, sőt, szinte sértő módon
válaszol, de az asszony nem tágít, tovább kér, érvel, amíg el nem éri
célját.
A történet egyik fontos tanulsága az számunkra, hogy Isten mindenkit
meghív a vele való közösségre. És ebből senki nincs kizárva. Isten
minden embernek felkínálja az üdvösséget és megmutatja, hogy milyen
úton érhetjük el. Egyedül az ember zárhatja ki magát azzal, hogy
elutasítja Istent és semmibe veszi törvényeit. És Isten minden
embernek, nekünk is és minden embertársunknak megadja a segítséget
ahhoz, hogy üdvözüljünk.
A másik fontos mondanivaló az lehet, hogy Isten mindig meghallgatja
azokat a kéréseinket, imáinkat, amelyek valóban a javunkra szolgálnak.
A Jézus és az asszony közötti vitában a mi Urunk tulajdonképpen
alulmarad. Az a Jézus, aki más alkalmakkor mindig megfelel az őt
kérdezőknek és kikerüli a farizeusok által felállított szóbeli
csapdákat, most kénytelen engedni, elfogadj az asszony érvelését és
teljesíti kívánságát. De mindjárt tegyük is hozzá ehhez, hogy az
asszony jó szándékkal kér, és nem alattomos szándékkal, mint más
esetekben az írástudók. A jó szándékú kérésnek pedig Jézus enged.
Miként egykor a kánaáni asszony, úgy mi is az Isten elé terjesztett
kéréseinkkel fejezzük ki azt, hogy elismerjük Isten hatalmát és azt,
hogy egyedül ő képes nekünk segíteni olyan nehéz helyzetekben, amikor
emberekre már nem számíthatunk. Állhatatos, kitartó imádsággal és nagy
bizalommal forduljunk mindig Istenhez, aki odafigyel ránk és mindent
megad nekünk, ami üdvösségünket szolgálja.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi
szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki
fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy
adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és
hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz
minket, hogy eljussunk az üdvösségre.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése