Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem
szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti,
vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem
szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek:
ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem
testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a
test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és
magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem
értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja
életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért
aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig
nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége
teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot,
amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten,
akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok
hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a
pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre
szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát
keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a
holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga
baja."
Mt 6,24-34
Elmélkedés:
A gondviselés eszközei vagyunk
Egykori hittanos tanítványom, akit szokásunknak megfelelően és igazi
nevének elhallgatása miatt nevezzünk most is Eszternek, hívott fel
telefonon a napokban, hogy elmondja: megszületett második gyermeke. A
nagyobbik gyermek másfél év körüli, s most alig 4 hete született a
kisebb. Minden családban nagy öröm egy újszülött érkezése és a kismamák
mindig sugárzó arccal osztják meg ezt az örömhírt másokkal. De ahogyan
Eszter elmondta a jó hírt, valahogy éreztem a hangján, hogy nem igazán
felhőtlen a boldogsága, valami nincs rendjén. Mindjárt meg is
kérdeztem, hogy ugye egészséges a kisbaba, s örültem, amikor azt
válaszolta, hogy hála Istennek minden rendben van, mindketten
egészségesek. Hirtelen elhallgatott, majd egy kis csend után elárulta,
hogy más a baj. Sírástól elcsukló hangon mondta, hogy a férje nem
sokkal a szülés előtt elköltözött otthonról, elhagyta a családot.
Újszülött gyermekét meg sem nézte, s hiába próbálják kérni, hogy jöjjön
haza, ő hallani sem akar erről. A fiatal anyuka kétségbeesetten sírt a
telefonban, mert kilátástalannak látja jövőjüket. Ki fog gondoskodni a
családról? Ki vesz majd ruhákat a picinek? Bevallom, elérzékenyülve
hallgattam szavait, és azzal próbáltam bátorítani, hogy az ég madarait
tápláló Isten majd az ő számukra is gondoskodik táplálékról és a mező
liliomait csodálatosan öltöztető Isten a kicsi gyermekek számára is
gondoskodik ruhákról.
A gondoskodó Istenről, az isteni gondviselésről hallottunk a mai
evangéliumban. Jézus a természetet hozza fel példaként: az ég madarait
és a mezők virágait. Távol áll tőlük az emberre jellemző
aggodalmaskodás, mégis szabadon szállhatnak az égben, virágozhatnak a
mezőn. Mi, emberek pedig szüntelenül aggódunk a holnap, a holnapután és
a jövő miatt. Az emberek egy része próbálja magát bebiztosítani a
jövőre, mert attól fél, hogy a később szerényebbek lesznek a
lehetőségei. Érthető az ő gondolkodásuk, ők előre gondoskodnak
magukról, mert úgy érzik, hogy senki másra nem számíthatnak. Emellett
sokan a véletlenben, a sorsban hisznek, s úgy vélik, hogy teljesen
felesleges mindenféle előrelátó takarékoskodás, mert egyáltalán nem
rajtunk múlik, hogy miként és meddig élünk. Ők nem bíznak sem magukban,
sem Istenben, hanem rábízzák magukat a vak véletlenre. Ezen nézetekkel
szemben a keresztény ember Isten jóságára és szeretetére bízza önmagát,
hisz abban, hogy Isten megad számára mindent, ami a földi élete során
szükséges, de legfőképpen megadja számára mindazt a kegyelmi
segítséget, ami az örök üdvösséghez szükséges. Ezt nevezzük isteni
gondviselésnek, illetve a gondviselésben való hitnek.
Talán sokan azt gondolják, hogy az isteni gondviselés egy szent szöveg
az Egyház és a papok részéről, vagy úgy vélik, hogy mindez egy
megfoghatatlan vigasztalás az olyan emberek számára, akik nehéz
helyzetbe kerültek. Én azonban úgy érzem, hogy ez egyáltalán nem igaz.
Az isteni gondviselés, az Isten gondoskodó szeretete igenis
megtapasztalható számunkra. Hiszek abban, hogy bármelyikünk észreveheti
saját életében. Visszatérve a fiatal édesanya szomorú példájához, én
hiszek abban, hogy a jó Isten meg fogja őket segíteni. Mert ha Jézus
szavai szerint a mennyei Atyának gondja van az ég madaraira és a rétek
virágaira, akkor biztosan nem feledkezik meg egyetlen bajba került
emberről sem, köztük Eszterről meg két kicsiny gyermekéről sem. Nem
tudom, hogy milyen módon, milyen formában, mikor fog nekik segíteni a
jó Isten, mert az én emberi gondolataim bizony nagyon kevesek az Ő
nagyszerű terveihez és cselekedeteihez képest, de szilárdan hiszem,
hogy meg fogják tapasztalni Isten jóságát. És hiszek abban is, hogy
Isten sokszor éppen minket, embereket használ fel ahhoz, hogy a
bajbajutottak megkapják a kellő segítséget és érezzék, hogy nincsenek
magukra hagyatva. Igen, hiszek abban, hogy mindannyian az isteni
gondviselés eszközei vagyunk!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Gondviselés Anyja, Mária, hozzád fohászkodom minden édesanyáért, akiket
elhagytak, s akik egyedül hordozzák a gyermeknevelés keresztjét. Add
nekik jóságod, szereteted és erőd, hogy gyermekeik felé úgy tudják
sugározni a szeretet, miként te szeretted fiadat, Jézust. Gondviselő
jóságodban minden édesanya és gyermek lássa meg az isteni gondviselés
nagyságát!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése