Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a
főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított – mondták –, most
szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja."
Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy
a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!" – mondták. Felirat is volt a feje
fölött: Ez a zsidók királya.
Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás?
Szabadítsd meg hát magadat és minket is." A másik rászólt: „Nem félsz az
Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink
méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett." Aztán hozzá fordult:
„Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel."
Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a
paradicsomban."
Lk 23,35-43
Elmélkedés:
Halhatatlan király
Néhány évvel ezelőtt a fiatalok hívták fel figyelmemet a Mennyei királyság
című amerikai mozifilmre. A nagyszabású hollywoodi alkotás a keresztes
háborúk korát és világát tárja a nézők elé látványos jelenetekkel, de
tulajdonképpen nagyon kevés mondanivalóval. A közhelyek és közmondások
között egyetlen, vallási tartalmát tekintve említésre méltó kijelentést
tudtam megjegyezni: „Az ember mozdulhat parancsra. A fiú követheti atyját.
De ha királyok mozgatnak is téged, vagy hatalmasok, a lelkedért egyedül te
felelsz. Isten előtt állva nem mondhatod, hogy mások parancsára cselekedtél,
és azt sem, hogy az erény nem volt járható út a számodra".
Krisztus király mai ünnepe kapcsán ez a jelenet jutott eszembe. Nem csak
evilági királyok és elöljárók hatalma alatt állunk, hanem Jézust is
királyunknak, életünk urának tekinthetjük. Az ő szavára is mozdulnunk kell,
s érdemes engedelmeskednünk parancsának. A földi királyok a történelem
folyamán sokszor vitték háborúba alattvalóikat, Krisztus azonban ilyet nem
kér tőlünk. Emberi erőinket, fizikai és szellemei képességeinket nem
hadviselésre veszi igénybe, hanem azt kéri tőlünk, hogy az ő Országa, Isten
Országa ügyéért fáradozzunk, és annak növekedéséért munkálkodjunk.
Egyrészt amiatt nevezhetjük Krisztust királynak, mert méltóságában fölé
emelkedik a teremtett világnak és benne minden teremtménynek, így az
embernek is, másrészt pedig azért, mert ő minden emberi szív királya, aki a
szívünket megnyerő szelídségével és jóságával tanít bennünket Isten
akaratának megismerésére és teljesítésére. Mindannyiunknak személyes
felelőssége, hogy keressük-e és megtesszük-e mindazt, amit Isten kér tőlünk,
s azt az utat járjuk-e, azt az élethivatást választjuk-e, amit számunkra
kijelöl.
Krisztus királyi méltóságának mai ünnepével lezárul az egyházi év, s egy hét
múlva, adventben elkezdjük megváltói méltóságát szemlélni. A mai ünnep
evangéliuma ebben az esztendőben a mi Urunk keresztre feszítéséről szól. A
katonák, akik korábban gúnyból töviskoronát tettek Jézus fejére, s királyi
palást gyanánt vörös katonaköpenyt terítettek rá, a kereszt alatt is gúnyból
nevezik ők királynak. A Pilátus által készíttetett tábla „a zsidók
királya" felirattal nem Krisztus igazi királyságára utal. De milyen
uralkodó, milyen király ő valójában? Jézus egyértelműen kinyilvánítja
Pilátus előtt, hogy az ő országa nem ebből a világból való. Országa tehát
nem egy bizonyos földrajzi területet fed le, hanem lelki értelmű. Országába
„állampolgárságot" a bűnbánat gyakorlásával és lelki újjászületéssel lehet
szerezni. A kereszten meghaló, de a feltámadásban halhatatlan királyként
mutatkozó Jézus halhatatlanságot, pontosabban örök életet ígér nekünk. A
kereszten azt mondta a vele megfeszített és bűneit beismerő embernek, hogy
vele lesz a mennyben. Ez az ígéret nem csupán neki szólt, hanem mindazoknak,
akik bűnbánattal közelednek hozzá. Krisztus, aki a kereszten mutatta meg,
hogy nem uralkodni akar az embereken, hanem üdvösségüket szolgálni, azt kéri
mindannyiunktól, hogy szívünket vonjuk el a földi dolgoktól, és életünk
keresztjét hordozva kövessük őt királyi útján a menny felé.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te nem igényeltél magadnak evilági hatalmat. Nem
harcoltál az elismerésért, s nem kényszerítettél senkit, hogy hódoljon
előtted. Tőled távol állt a földi hatalmaskodók szívtelensége és
könyörtelensége. Soha nem fölényeskedtél és nem kérkedtél csodálatos
erőddel. Mégis királynak szólítunk. Te vagy az irgalmasság királya, aki
megadod nekünk a lelki újjászületés lehetőségét. Te vagy a halhatatlan
király, aki feltámadásoddal legyőzted a halált és örök életet adsz nekünk.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése