Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű
gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni
Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát
előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett
elhaladnia.
Amikor Jézus odaért, felnézett, és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan,
mert ma a te házadban kell megszállnom." Erre ő sietve lejött, és örömmel
fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: Bűnös embernél
száll meg. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram,
vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam,
négyannyit adok helyette."
Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is
Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami
elveszett."
Lk 19,1-10
Elmélkedés:
Semmi sem lehet akadály
Zakeus története az egyik legszebb példa az evangéliumban a megváltó Isten
és a bűnös ember találkozására. Az egyik oldalon találjuk az embereket
üdvözíteni akaró isteni szándékot, a másikon pedig a megváltásra váró
embert. Az üdvösség pillanata akar köszönt be, amikor e két szándék
találkozik. Az isteni irgalom rátalál az irgalomra vágyó emberre. Amikor
újra és újra elolvassuk ezt a megkapó történetet, észrevesszük, hogy milyen
csodálatos dolog történt Zakeussal és együtt örülünk vele. De bármennyire is
szépnek találjuk, hogy a bűnös ember számára egy új élet kezdődik, még ennél
is csodálatosabb, amikor mindez nem mással, hanem velünk történik. Az
irgalmas Isten ugyanis engem is és mindent embert keres.
Zakeusnak, a jerikói vámosnak a történetét, talán könnyebben megértjük, ha
összehasonlítjuk a jerikói vaknak az esetével, amely elbeszélés közvetlenül
előtte található Szent Lukács evangéliumában. A jerikói vak hangos
kiáltással kérte Jézus segítségét, hogy lásson, s kifejezte hitét, hogy hisz
Jézusban és abban, hogy ő képes isteni erejével csodát tenni. A vak koldus
és a vámos egyaránt rászorul Jézus segítségére. De amíg a vak koldus ezt
tudta, addig Zakeus nem érzi ennek szükségét. Ő egyszerűen csak kíváncsi,
aki látni akarja Jézust. A vámosok vezetője nem is gondolja, hogy neki
bármire is szüksége lenne az Úrtól, s nem is sejti, hogy milyen változást
fog eredményezni életében a Jézussal való találkozás. A vak hisz Jézusban, s
bízik abban, hogy életét gyökeresen megváltoztatja, ha Jézus megáll, és
találkozik vele. Az evangélium nem számol be Zakeus hitéről, s nem szól
arról sem, hogy meg akarna térni vagy a koldushoz hasonlóan hangosan kérné
Jézus segítségét. Nem feltételezhetjük, hogy Zakeus azzal a szándékkal
keresi Jézus közelségét, hogy ettől majd megváltozik az élete, de valamit
mégis keres. Miközben az emberek gúnyosan nevetnek rajta és ujjal mutogatnak
rá, ő csak ül csendben a fán, s szemeivel vagy talán a szívével is az arra
érkező Jézus keresi. És Jézus vele is csodát tesz. Nem a szemét, hanem az
eddig érzéketlen és a mások előtt bezárt szívét nyitja meg, gyógyítja meg.
Az emberek lenézik őt, de Jézus meglátja benne az egyetlen elveszett
bárányt, akit meg kell mentenie. Milyen tanulságokat tudunk megfogalmazni a
magunk számára?
Elsőként is azt, hogy velünk is előfordulhat, hogy nem érezzük azt, hogy
rászorulunk Jézus támogatására, s nem is tudjuk, hogy mit kérjünk tőle, vagy
nem akarjuk kényelmesen elrendezett életünket megváltoztatni. Engedjük, hogy
Jézus belépjen életünkbe és ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy
megváltoztassa életünket! Keressük közelségét, legyen bennünk a vágy, hogy
lássuk őt! Fogadjuk örömmel, amikor hozzánk közeledik és megszólít bennünk!
A második tanulság az lehet számunkra, hogy ismerjük fel, aztán pedig
hárítsuk el azokat az akadályokat, amelyek miatt meghiúsulhat a Jézussal
való találkozás. A koldust vak szeme akadályozta, azért a hangját használta.
Addig kiáltozott, amíg fel nem figyelt rá Jézus. Zakeust alacsony termete
akadályozta, valamint a nála magasabbak. Ahogyan a jerikói vak nem engedte,
hogy Jézus egyszerűen csak továbbmenjen mellette anélkül, hogy csodát tenne,
ugyanúgy Zakeus sem szeretné elszalasztani a lehetőséget, és nem nyugszik
bele hátrányos helyzetébe. Gyorsan feltalálja magát és felmászik egy fára.
Nem az a célja, hogy magára vonja Jézus figyelmét, mint ahogyan a vak tette,
hanem csak látni akarja Jézust, aki viszont éppen őt veszi észre a tömegben.
Jézus betér Zakeus házába, s így találkozásuk üdvösséget eredményez. Nekünk
is van gyengeségünk, hibánk, „vak szemünk" vagy „alacsony termetünk", ami
megakadályozhat minket abban, hogy lássuk Jézust. Találjuk fel magunkat,
hogy az Úr észrevegyen minket! Talán hangosan kellene kérnünk a segítségét,
vagy talán csak el kellene csendesednünk, hogy meghalljuk szavát. Lehet,
hogy magasabb helyet kellene keresnünk, ahonnan jobban láthatunk, de lehet,
hogy csak le kellene térdelnünk. Ha feltaláljuk magunkat, amikor Jézus
közeledik felénk, üdvösség köszönthet ránk.
A harmadik mondanivaló pedig az, hogy Jézustól nagy ajándékot kapunk. Zakeus
is és a jerikói vak is megkapta a hit látásmódját Jézustól. Többet kaptak,
mint amit vártak, hiszen Jézus megnyitotta lelki szemüket. Mi szintén
megkapjuk a hit ajándékát.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus! Beismerem, hogy sokszor nem ismerem fel saját vakságomat és
nehezemre esne, ha megváltoztatnád az életem. De mégis erre van szükségem.
Szükségem vak arra, hogy a hit szemével lássak. Szükségem van arra, hogy
lássam jóságot és irgalmat sugárzó arcodat. Uram, adj nekem bátorságot, hogy
minden akadályt legyőzve, hozzád egyre közelebb kerüljek. Térj be az én
életembe, hogy üdvösség köszöntsön rám!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése