Abban az időben: Jézus a következő példabeszédet mondta:
Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap
dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja
előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, ami a
gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák
jöttek, és nyalogatták a sebeit.
Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is
meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett,
meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám,
Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva
hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.
Fiam ? felelte Ábrahám ?, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt
életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt
vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek
nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon,
se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
Akkor arra kérlek, atyám ? kiáltotta újra ?, küldd el őt atyai házunkba,
ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide
jussanak a gyötrelmek helyére.
Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.
Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki a halottak
közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.
Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a
halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.
Lk 16,19-31
Elmélkedés:
Se szegénységet, se gazdagságot
A tengerparton a csónakja árnyékában békésen szunyókáló halászt egy
turista fényképezőgépének kattogása zavarja meg, s ébreszti fel álmából.
Így kezdődik Heinrich Böll Nobel-díjas (1972.) német író egyik novellája.
A történet azzal folytatódik, hogy a turista arra akarja rávenni a
halászt, hogy ne pihenjen, hanem menjen ki a tengerre halászni. A
halászembernek viszont esze ágában sincs hajóba szállni, mert
fantasztikusan érzi magát, sőt, soha életében nem érezte ennyire jól
magát, mint ezen a napon. Az elszomorodó turistának végül elárulja, hogy
azért nem megy ki a tengerre, mert aznap már egyszer kiment, és annyi
homárt és rákot fogott, hogy még a következő két napban sem kell kimennie
halászni. A turista ekkor előadja neki nagyszerű ötletét. Ha a halász
naponta kétszer, háromszor vagy még többször tengerre szállna, akkor
sokkal több homárt és rákot tudna fogni. Ha naponta többször halászna,
rövid idő után már motoros bárkája lehetne, aztán több hajót is
vásárolhatna és alkalmazottai lennének. Néhány év múlva már saját
halfeldolgozó üzeme lehetne és a világ minden részére szállíthatna a
tengeri finomságokból. És akkor majd ?, de itt elakadta turista. És akkor
mi lenne? - kérdezett vissza a halász. Hát akkor nem kellene dolgoznia és
nyugodtan pihenhetne a tengerparton, békésen szunyókálva. A halász csak
ennyit válaszolt a nagyszerű ötletre: Én most is ezt teszem. Békésen
szunyókálok és nézem a tenger hullámait.
A történet kapcsán több kérdés is eszünkbe juthat. Érdemes azért halálra
dolgoznunk magunkat, hogy a végén ne kelljen dolgoznunk? Azért dolgozzunk
éjt nappallá téve, hogy pihenhessünk majd egyszer? Pihenni e nélkül is
tudunk. Hiába leszünk egyre gazdagabbak, úgysem élvezhetjük jobban az
életet, mint a szegények, s nem leszünk náluk boldogabbak. Van valami
értelme a gazdagodásnak?
A mai evangélium példabeszédében Jézus a végletekig kisarkítja a gazdag és
szegény élethelyzetének különbségét. A különbségek egészen nyilvánvalóak
az egykori hallgatók és a mi számunkra is. A gazdag nagy házban, palotában
lakik, a szegény pedig az épületen kívül, annak kapuja előtt él. A gazdag
a legdrágább ruhákba öltözött, a koldusnak csak szegényes rongyai voltak.
A gazdag az asztalra kerülő bőséges ételekből ehetett, a koldus még az
asztalról a földre hulló maradékból sem kapott. Az evilágban
megtapasztalható különbségek a túlvilágon is folytatódnak, ezt jelképezi a
nagy szakadék, csak itt megfordul az élethelyzet. A dúsgazdag, aki a
földön bővelkedett, most szenved, a koldus pedig, aki a földön szegény
volt, a mennyország boldogságát élvezi, és aki megvetett volt a földön, a
túlvilágon a legnagyobb megtiszteltetésben részesül. Utolsóként említsünk
meg még egy jelentős különbséget a két személy között. A gazdag nincs név
szerint megnevezve a történetben, a szegényről viszont kiderül, hogy
Lázárnak hívják. A beszédes héber név jelentése: Isten segít. A szegény,
akire rá sem tekint a gazdag, Isten segítségére mindenkor számíthat.
Helytelen volna azt a következtetést levonni a történetből, hogy a gazdag
önmagában a gazdagsága miatt került a gyötrelmek helyére. Valójában az
Istent és az embereket semmibe vevő életmódja okozta sorsát. A gazdagság
önmagában nem elítélendő, hiszen vagyonát bárki felhasználhatja mások
megsegítésére, a nélkülözők támogatására, tehát olyan dolgokra, amelyek
biztosíthatják számára a mennybe jutást. Illetve nem önmagában a
szegénység, a nincstelenség volt Isten előtt értékes, hanem a nyomor
türelmes elviselése és a szegény Istenbe vetett bizalma. Melyikre
vágyakozzunk inkább? A szegénységre vagy a gazdagságra? A Példabeszédek
könyvének tanítása megadja erre a választ: Se szegénységet, se gazdagságot
ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne
tagadjalak. El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem
nevét!
Befejezésül még egy gondolatot szeretnék mondani, amely rávilágít arra,
hogy sosem az számít, hogy gazdag vagy szegény életkörülmények között
élünk. Teljesen mindegy, hogy egy beteg ember egyszerű faágyban vagy
aranyágyban fekszik, hiszen betegsége mindkettőben egyaránt gyötri. Az a
fontos, hogy mi él a lelkében. Az egyikben is és a másikban is tud lázadni
Isten ellen a szenvedés miatt, ugyanakkor bármilyen ágyban el tudja
fogadni a szenvedést türelemmel. Ehhez hasonlóan nem a lényeges, hogy
szegénységben vagy gazdagságban élünk, hanem az, hogy milyen lelkület él
bennünk. Ami nyomasztóvá, elviselhetetlenné teszi számunkra a
szegénységet, ugyanaz a gazdagságot is nyomasztóvá és elviselhetetlenné
teszi számunkra. Ha beteg a lelkünk, akkor bármelyik élethelyzetben
boldogtalanok leszünk. Ha viszont tiszta a szívünk és nyugodt a
lelkiismeretünk, akkor boldogságra találunk életünkben.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus, add meg nekem, hogy mindig elégedett legyek azzal, amit te
adsz nekem, s adományaidban felfedezzem az életemet boldogító kegyelmet.
Segíts nekem, hogy ne a földi kincsek felé fordítsam szívemet, hanem
egyedül feléd, aki tudod, mire van szükségem az örök élethez. Nyisd meg
szememet, hogy észrevegyem a körülöttem élő nélkülözőket és szegényeket,
hogy önzetlenül, szeretettel segítsem őket. Köszönöm Jézusom, hogy megóvsz
engem attól, hogy a földi gazdagság miatt megtagadjam szereteted és
szegénység sem kényszerít tisztességtelen vagy becstelen cselekedetre.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése