2010. május 30., vasárnap

[Evangelium] 2010-05-30

2010. május 30. - Szentháromság vasárnapja

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: "Még sok mondanivalóm
volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság
Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog
beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni
nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.
Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit
majd hirdet nektek."
Jn 16,12-15

Elmélkedés:

Élet a Szeretetben
Történeteink jól ismert hőse, Eszter, néhány évvel ezelőtt nyaralni
készült családjával. Úgy gondolta, hogy könyvet is visz magával az egy
hetes pihenésre, s arra kért, hogy ajánljak neki valami érdekes
olvasnivalót. Néhány kötetet adtam neki kölcsön, többek között Márai
Sándor: A kassai polgárok című drámáját, s felhívtam figyelmét, hogy ez
egy nagyon izgalmas történet. Amikor visszahozta a könyveket, megkérdeztem
tőle, hogy kellően érdekfeszítő volt-e a Márai-féle történet? Nem kis
meglepetésemre Eszter azt válaszolta, hogy nagyon izgalmasan indultak az
események, de ő nem szereti a fokozódó izgalmakat, ezért úgy döntött, hogy
elolvassa a könyv utolsó oldalait, s amikor már ismerte a befejezést,
akkor olvasta el elejétől végéig a művet. Én még soha nem olvastam így
könyvet, de tudom, hogy az izgalmak elkerülése végett többen is
alkalmazzák ezt a módszert. Bevallom, hogy én szeretem a váratlan
fordulatokat, a szövevényes eseményeket, nem sietek türelmetlenül a dolgok
elébe, s engedem, hogy az író vezessen a történet végkifejletéig.

A mai nap a Szentháromságot ünnepeljük. Hitünk szerint egy Isten van, aki
három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ezt a három isteni személyt
nevezzük egy szóval Szentháromságnak. Emberi értelmünk számára azonban
meglehetősen felfoghatatlan, hogy miként lehetséges ez, hogyan is kell
mindezt értenünk. Azt könnyen beláthatjuk, hogy nem egy különleges
matematikai rejtélyről vagy megoldhatatlan számtani feladványról van szó a
Szentháromság esetében. Az első keresztény századoktól fogva egyházatyák
és hittudósok egész sora foglalkozott a Szentháromsággal, illetve azzal,
hogy milyen viszony, kapcsolat áll fenn az Atya, a Fiú és a Szentlélek
között. Azzal mindenki egyetért, hogy amit a tudunk, azt Isten
kinyilatkoztatásából tudjuk, mert emberi értelmünk semmiféle bölcselkedő
okoskodással nem képest megközelíteni a Szentháromság lényegét. Az is
egyértelmű ugyanakkor mindenki számára, hogy a Szentháromság titok,
mégpedig hitünk egyik legnagyobb é legfontosabb titka.

A titkot persze igyekszünk megfejteni, s szeretnénk mindig többet tudni.
Így van ez a hétköznapi életben, és a hittitkokkal is. A Szentháromsággal
kapcsolatos fejtegetéseket és hittudományi értekezéseket természetesen nem
tartom feleslegesnek, sőt, egészen hasznosak azok, de én egy kicsit mindig
úgy érzem, hogy amikor meg akarjuk fejteni és a maga teljes valóságában
meg akarjuk érteni a Szentháromságot, akkor úgy teszünk, pontosabban úgy
szeretnénk tenni, mint Eszter, aki először a történet végét olvassa el a
könyvből. Nekem úgy tűnik, mintha elébe akarnánk menni a dolgoknak vagy
mintha siettetni akarnánk Isten-keresésünk, Isten-megismerésünk
folyamatát. Halálunk és feltámadásunk után, az öröklétben majd együtt
leszünk Istennel és mindent tudni fogunk róla. De a megismerésnek ezt a
teljességét nem szükséges az időben előbbre hoznunk. Szerencsére nem is
tudjuk Istennel megtenni ugyanazt, mint egy regénnyel.

Gyakran beszélünk arról, hogy Isten elsősorban nem tanokat, nem tanítást
akart velünk közölni, hanem önmagát és szeretetét. Keresztény életünk sem
elsősorban egy tanítás megismerése és megvalósítása, hanem sokkal inkább
egy személynek a megismerése és követése, azaz Krisztus-követés. A
Szentháromsággal kapcsolatban ezt úgy mondhatnánk, hogy ne az értelmi
megközelítés legyen a legfontosabb számunkra, hanem az, hogy Istennel,
azaz az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel éljünk! Szent János apostol
írja első levelében a következőket: "Isten szeretete abban nyilvánult meg
irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk" (1Jn
4,9). Majd ezzel folytatja: "Abból ismerjük meg, hogy Istenben maradunk, ő
meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk" (1Jn 4,13).

Befejezésül még egyetlen gondolat: Fontos, hogy János apostol ezen szavai
azt a kijelentést követik, amely szerint "Isten a szeretet" (1Jn 4,8).
Isten tehát nem csupán szeretetet érez a teremtmények, s köztük
legfőképpen az ember iránt, hanem ő maga a szeretet. Isten-keresésünk
mindig a szeretet keresése, Isten-megismerésünk minden esetben a szeretet
megismerése, és Isten utáni vágyunk végső soron a szeretet, a tökéletes
szeretet utáni vágyakozás. A Szentháromság mai ünnepe ébresszen rá minket
arra, hogy Isten meghív minket a vele való életre, a Szeretetben való
életre!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek! Titokként és igazságként
ismertelek meg, hitünk titkaként és igazságaként. Megismertelek, mint
Szeretetet. Titokzatos, benső életed lényege a szeretet, amely kiárad a
világ és az emberek felé. Arra hívsz engem is, hogy éljek benned, éljek a
Szeretetben! Kész vagyok megismerni és elfogadni a szeretetet, hogy
szeretet ébredjen bennem irántad, dicsőítselek és imádjalak téged, az
örökkévaló Istent, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum