A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre
elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és
hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!"
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem
értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9
Elmélkedés:
A hit fényében
Az evangéliumok részletesen tárják elénk Jézus földi életét születésétől
egészen mennybemeneteléig. Ezen írásokból ismerjük meg tanítását, amelyet
a mennyei Atya bízott rá, de bemutatják cselekedeteit is, amelyek Istentől
kapott küldetését erősítik meg. Az emberek szem- és fültanúi az
eseményeknek, közvetlenül tapasztalják meg a történéseket. Az evangéliumok
emellett rögzítik az emberek reakcióit, válaszait is a Krisztus-eseményre.
És itt jönnek az igazi érdekességek. Mert mást jelent valamit látni,
illetve mögé látni az eseményeknek. Mást jelent valamit hallani, illetve
meghallani, megszívlelni a hallottakat. Mást jelent megtapasztalni
valamit, illetve megérteni annak értelmét és jelentőségét. Az utóbbiakhoz
már nem elegendőek emberi érzékszerveink, ide már valamilyen többletre van
szükség. A szemmel csak azt lehet látni például, hogy Betlehemben, szegény
körülmények között megszületik egy gyermek. De hit kell ahhoz, hogy valaki
e gyermekben felismerje az Isten Fiát. A füllel csak azt lehet hallani,
amit Jézus elmond, de hit szükséges ahhoz, hogy e tanításban valaki
felismerje az örök élet igéit. Az emberek szemükkel csak azt látják, hogy
meggyógyulnak a betegek, de hit szükséges ahhoz, hogy e csodás
gyógyításokban felismerjék az isteni irgalmasság működését. A húsvéti
eseményeknél is a hit fényében ismerhető fel Jézus szenvedésének,
halálának és feltámadásának értelme és jelentősége.
Az elmúlt napokban megelevenedett számunkra Jézus életének utolsó
szakasza. Nagycsütörtök este mi is az apostolok közé ültünk az utolsó
vacsora termében, hogy láthassuk szeretetének jelét, a lábmosást, s
fogadjuk szeretetének másik jelét, az Oltáriszentséget. Ezt követően
együtt virrasztottunk vele szenvedésének kezdetén, majd nagypénteken
elkísértük őt a keresztúton. Szívünkben megrendülve szemléltük, amint
kileheli lelkét, s visszaadja azt a Teremtő Atyának. Miután Jézust sírba
helyezték, számunkra is a csend, a csendes várakozás ideje következett.
Ma, húsvétvasárnap pedig az egész keresztény világgal mi is örvendezve
halljuk az örömhírt: Krisztus feltámadt!
A húsvéti napok evangéliumai nem a feltámadás konkrét eseményét kívánják
leírni, hiszen ez több szempontból is nehézségbe ütközik. Egyrészt az
eseménynek nem volt szemtanúja, másrészt emberi szavainkkal csak körülírni
tudjuk, hogy mi történhetett akkor, amikor Jézus feltámadt, megdicsőült.
Az evangélium húsvéti beszámolói tanúságtételek arról, hogy az apostolok
személyesen találkoznak a Feltámadottal, láthatják megdicsőült testében az
Urat. Ezek a tapasztalatok ébresztik fel bennük a hitet, s indítják el
őket a tanúságtétel útján.
Mi is történt húsvét hajnalban? Elsőként Mária Magdolna, illetve vele
együtt más asszonyok érkeznek Jézus sírjához, s megdöbbenten veszik észre,
hogy a barlangot elzáró hatalmas kő nincs a helyén. János evangélista
ugyan nem említi, de Lukács írásában azt olvashatjuk, hogy angyalok
jelennek meg, akik közlik velük a feltámadás hírét. Ezután rögtön az
apostolokhoz sietnek azzal a szándékkal, hogy értesítsék őket a váratlan
fordulatról. Péter és János a sírhoz sietnek, ahogyan ezt az imént
hallottuk. Ők is csak az üres sírt találják, majd még aznap estefelé
megjelenik nekik és a többi apostolnak a feltámadt Jézus.
Mindez elegendő számukra, hogy higgyenek és elkezdjék hirdetni a
feltámadást. A mi számunkra sem szükséges ennél több jel. Mindez elég
ahhoz, hogy bennünk is megszülessen a hit, s magunk is a feltámadás
hirdetőivé váljunk. A feltámadásba vetett hitünket és a feltámadt Krisztus
iránti szeretetünket azzal tudjuk megmutatni, hogy az apostolokhoz
hasonlóan mi is bátran hirdetjük a világban: Krisztus feltámadt!
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus, hittel valljuk feltámadásodat, amely győzelem a halál
felett, diadal a bűn és a gonosz felett. Feltámadásod új életet jelent
számodra, ugyanakkor az új élet forrása számunkra is. Te újra élsz, s új
életre, örök életre hívsz mindannyiunkat. Feltámadásod mutatja meg
számunkra az utat, a sorsot, a végső célt, mindazt, ahová emberi életünk
tart. Feltámadásod mutatja meg számunkra az Atyát, aki várt téged, s vár
minket is az örök boldogságban.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése