Abban az időben: Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel újra
megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és
tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért
asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá:
"Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a
törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért
kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az
ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre
fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az első követ, aki
közületek bűn nélkül van!" Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön.
Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s
csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
Jézus fölegyenesedett és megszólította: "Asszony, hol vannak, akik
vádoltak téged? Senki sem ítélt el?" "Senki, Uram" - felelte az asszony.
Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne
vétkezzél!"
Jn 8,1-11
Elmélkedés:
Feltétel nélkül
Életünkben előfordulnak olyan helyzetek, amikor nehéz kérdést tesznek fel
nekünk, s komolyan gondolkodóba esünk, hogy mit is válaszoljunk. Bizonyos
csapdahelyzetekre gondolok, amikor mindenféle válasz rossznak tűnik. Nagy
bölcsességre van szükség, hogy az ilyen helyzetekből ki tudjuk vágni
magunkat, s vagy rögtön érkezik a jó gondolat, vagy késik, de akkor
szégyenben maradunk. Az egyik kedves ismerősöm, Eszter is ilyen helyzetbe
került egy alkalommal. Vonattal utazott szüleivel és testvérével, s
útközben beszélgetésük során vallási dolgokra terelődött a szó. A velük
szemben ülő férfi ettől kezdve gúnyos mosollyal követte a beszélgetést, s
egyértelműen látszott rajta, hogy nem hisz Istenben. Illendőségből nem
szólt bele a szülők és a gyerekek beszélgetésébe, de nem lehetett tudni,
hogy mikor fog nála elszakadni a cérna. Egy idő után elővett a táskájából
egy szelet csokoládét, éppen olyat, ami egyébként Eszternek is a kedvence
volt. Már majdnem megbontotta, hogy megegye, amikor hirtelen támadt egy
ötlete. Eszter elé tartotta a csokit és ezt mondta: "Kapsz tőlem egy
szelet csokoládét, ha megmondod, hogy hol van az Isten?" Hirtelen
megfagyott a levegő. Hát mit válaszolhat egy tizenkét esztendős, jólelkű
lány egy ilyen provokáló kérdésre? Milyen bizonyítékot tudna mondani egy
hitetlennek Isten létezéséről? A szülők megdöbbenésükben azonnal
elhallgattak, s lányukra néztek, miközben a férfi továbbra is gúnyos
tekintettel Eszter előtt lóbálta a finomságot, várva a feleletet. Eszter
elgondolkozott egy pillanatra, de nem jött zavarba. Elővette hátizsákját,
amelyben az öccse és az ő számára is éppen ugyanilyen csoki lapult. A két
csokit tenyerén a férfi elé tartotta és megszólalt: "A bácsi kap tőlem két
szelet csokoládét, ha megmondja, hogy hol nincs az Isten?" Most viszont a
férfi arcáról fagyott le a gúnyos mosoly a megdöbbenéstől, mert erre a
kérdésre bizony nem tudott mit válaszolni, s szégyenkezve hajtotta le a
fejét.
Jézus életében több alkalommal előfordult, hogy az írástudók és a
farizeusok nehéz kérdéseket tettek fel, mintegy csapdába szorították. Az
egyik ilyen jól ismert eset az volt, amikor megkérdezték tőle, hogy a
zsidóknak szabad-e adót fizetniük a római császárnak? Jézus ügyes választ
ad: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az
Istené!" (vö.: Mt 22,15-22; Mk 12,13-17; Lk 20,20-26). De más alkalmakkor
is bölcsességéről tett tanúságot, amikor ravasz kérdésekkel próbálták
sarokba szorítani.
A mai vasárnap evangéliuma is egy ilyen esetről számol be. Az írástudók és
a farizeusok házasságtöréssel vádolnak egy asszonyt, s Jézus véleményét
kérik az ügyben. A csapda tökéletes, vagy legalábbis annak tűnik. A mózesi
törvények szerint az asszony halált érdemel. Ha Jézus ellenzi a nő
megkövezését, akkor tulajdonképpen azt mondja, hogy nem szükséges
megtartani a törvényeket. Ha viszont azt mondja, hogy valóban halálra kell
kövezni, akkor kegyetlenséggel vádolhatnák. Jézus azonban ügyes válaszával
elkerüli a csapdát: "Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül
van!" (Jn 8,7). Ezzel a felelettel Jézus elismeri, hogy valóban bűnös
lehet az asszony, de ha ez igaz, akkor sincs senkinek joga őt vádolni,
hiszen a vádlók ugyanúgy bűnös emberek. A forrongó hangulat ebben a
pillanatban elcsendesül. A gyilkos szándék alábbhagy. Az asszonyt rángató
és fogva tartó kezek elernyednek, s elengedik az áldozatot. A megkövezésre
összeverődött tömeg szétoszlik, mindenki távozik. Tulajdonképpen minden
zavaró tényező megszűnik, s az irgalomra váró bűnös és az irgalmas Isten
marad a helyszínen. Jézus irgalommal nézi a bűnöst. Minden szava
irgalmasságról tanúskodik. Nem vádolja, nem faggatja, nem ítéli el, s nem
kíváncsi az asszony esetleges mentegetőzésére. Még beismerő vallomást sem
kér. Az irgalomnak nincs feltétele. Isten feltétel nélkül bocsát meg az
embernek. Az embert feltétel nélkül szerető Isten feltétel nélkül bocsát
meg a bűnösnek.
Egyedül a feltétel nélküli szeretet, a feltétel nélküli megbocsátás képes
az embert szabaddá tenni. Szabaddá tenni, azaz megszabadítani a bűntől, s
szabaddá tenni a jó úton való önkéntes elindulásra. A felmentő ítélet,
vagy keresztény szóhasználat szerint a megbocsátás Isten feltétel nélküli
szeretetéből fakad. E szeretet mutatkozik meg akkor, amikor Jézus vállalja
a szenvedést és a kereszthalált, de ez nyilvánul meg abban is, amikor
irgalommal fordul a bűnösök felé. Ezzel a feltétel nélküli szeretettel és
megbocsátással vár engem is Jézus.
Befejezésül az evangélium befejező mondatához szeretnék még fűzni egy
gondolatot. Jézus ezt mondja: "Menj, de többé ne vétkezzél!" (Jn 8,11).
Napjainkban társadalmi szintű felháborodást vált ki, amikor a
nyilvánosságra kerülnek, hogy egyes vezető beosztású emberek, hogyan
tulajdonítják el a köztulajdont. Azok az emberek, akiket most súlyos
bűncselekményekkel vádolnak, korábban évekig, évtizedekig azt látták, hogy
mások is ezt teszik minden következmény nélkül. Aki a kicsihez fért hozzá,
az keveset lopott, aki a nagyhoz, az többet lopott, de semminek nem volt
következménye. Mintha mindenki szemet hunyt volna a másik bűne fölött, s
elvárta, hogy mások is hunyjanak szemet az ő bűnei fölött. Mintha csak azt
mondták volna: most lebuktál, legközelebb legyél ügyesebb. Menj és
továbbra is csinálhatod ugyanazt! Menj és vétkezz tovább! Ez a
gondolkodásmód messze áll Jézus gondolkodásától. Ő ezt mondja: Menj, de
többé ne vétkezzél! Az egész társadalomra, s benne minden emberre
vonatkozik, hogy csak akkor lehet a bűnökből felemelkedni, ha a bűn
elkerülésének szándékával indulunk el egy új úton.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus, beismerem, hogy oly sokszor ítélkezem mások felett. Bosszút
akarva olykor szinte köveket ragadnék, hogy a bűnös elnyerje méltó
büntetését. Az irgalmasság hangját sokszor elnyomja szívemben a kegyetlen,
szívtelen ítélkezés. Jézusom, te egészen másként tekintesz a bűnösre. Te
feltétel nélkül bocsátasz meg mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel
nélküli megbocsátást szeretném megtanulni Tőled, s gyakorolni embertársaim
felé.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése