2010. február 7., vasárnap

[Evangelium] 2010-02-07

2010. február 7. - Évközi 5. vasárnap

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett
köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két
bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát
az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé
beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.
Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre, és
vessétek ki a hálótokat halfogásra." "Mester - válaszolta Simon - egész
éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a
hálót." Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a
háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és
segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy
majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt:
"Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok." A szerencsés halfogás
láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot
és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött
Simonba: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." Erre partra vonták
hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11

Elmélkedés:

Az öreg halász
Gimnazista koromban kötelező olvasmányként kezdtem el olvasni Ernest
Hemingway: Az öreg halász és a tenger című kisregényét, de már a történet
felénél járva tudtam, hogy később nem kötelező, hanem kedvenc
olvasmányként fogok rá emlékezni. A történet szerint Santiago, az öreg
halász nyolcvannégy napon át nem fogott semmit, de a látszólagos
sikertelenség nem vette el kedvét. Minden nap vízre szállt kis hajójával,
abban a reményben, hogy munkájának egyszer biztosan lesz eredménye. A
nyolcvanötödik napon is így evezett ki a tengerre, a szokásosnál távolabb
ment, s érezte, hogy most szerencséje lesz. S valóban, horogra akadt egy
nagy hal, amely két napon át vonszolta a halászt és a csónakot magával, de
aztán mégis a halász győzött és megindult zsákmányával a part felé. A
győzelem azonban csak pillanatnyi volt, mert cápák jöttek, amelyek nagy
darabokat haraptak ki a halból. Az öreg halász felveszi velük a harcot,
többet megöl, de több napi fárasztó küzdelem után csak a nagy hal
csontvázát tudja partra vonni. A Nobel-díjas író leleményes meglátása
szerint a kudarc mégsem jelent erkölcsi megsemmisülést. Az öreg halász
azzal a nyugalommal hajtja le nyugodni fejét, hogy emberi erejével mindent
megtett a feladat elvégzése érdekében.

A mai vasárnap evangéliumában egy másik halászról, Szent Péterről
hallottunk. Ő is egy sikertelen halászat után van éppen. Társaival együtt
egész éjszaka hiába fáradozott, nem sikerült halat fogniuk. Pedig minden
bizonnyal értették mesterségüket, de a halászat már csak ilyen munka,
egyszer sikeres és sok hal akad a hálóba, máskor viszont sikertelen, mert
egyetlen halat sem sikerül fogni. Péter és társai ezért nincsenek
elkeseredve, remélik, hogy másnap nagyobb szerencséjük lesz. A szerencse
azonban előbb érkezik, mint várják. Tanítását befejezvén Jézus arra kéri
Pétert, hogy evezzen ki a vízre és vesse ki újra a hálót. A csodálkozás és
az engedelmesség kettős érzése figyelhető meg Péter válaszában.
Csodálkozásáról árulkodik, hogy a sikertelen éjszakai halászatot említi
meg. A halászatra az éjszakai órák sokkal alkalmasabbak, de ha ez az idő
nem hozott eredményt, akkor mit várhatna nappal? A tapasztalt halászember
tehát nem titkolja, hogy furcsának tartja a kérést, de mégis
engedelmeskedik. Így szól: "De a te szavadra kivetem a hálót."
Engedelmességét Jézus csodával jutalmazza: oly sok hal kerül a hálóba,
hogy két bárka is alig bírja partra húzni a rengeteg halat.

Ezen a ponton érdemes egy pillanatra megállnunk és elgondolkoznunk azon,
hogy az egész történet hátterében miként munkálkodik Isten szava. A
történet bevezetése szerint a nép azért gyűlt Jézus köré, hogy "hallgassa
az Isten szavát" (Lk 5,1). Jézus pedig teljesíti az isteni szó után
vágyakozók kívánságát és tanítja az embereket. Lukács evangélista nem írja
le ezen a helyen, hogy mit mondott Jézus, de itt nem is ez a fontos. Abban
viszont biztosak lehetünk, hogy egy hajóban ülve Péter is hallotta ezt a
tanítást, s bizonyára nyitott szívvel hallgatta azt. Megérezhette, hogy
valóban szent az, aki így tud beszélni, s ez az érzés, illetve maga a
csoda megtapasztalása indíthatta őt kevéssel később bűnösségének
megvallására. A nép tanítása után az isteni szó egyenes Péternek szól. S
ennek a szónak különleges ereje van, nem lehet neki ellentmondani. Péter
engedelmeskedik a felszólításnak, s Jézus szavára kiveti a hálót. Magához
a csodához, tehát ahhoz, hogy a halak a hálóba ússzanak, már nem kell
Jézus szava, de Péter e nélkül is jól tudja, hogy milyen isteni akaratnak,
szándéknak engedelmeskednek a tengeri állatok. Aztán Jézus újra szól: "Ne
félj! Ezentúl emberhalász leszel" (Lk 5,10). S ennek az isteni szónak,
isteni meghívásnak sem lehet ellentmondani. Péter és társai
engedelmeskednek, "s mindenüket elhagyva követték Jézust" (Lk 5,11).

Úgy gondolom, hogy sok-sok évvel később az idősödő Péter apostol, az öreg
halász szívesen emlékezett vissza erre a napra. Több évtized igehirdetése,
emberhalászata után is jól emlékezhetett arra a pillanatra, amikor az Úr
Jézus elszólította őt a halászháló mellől és meghívta az emberhalászat
csodálatos feladatára. Hemingway regényének hőse tulajdonképpen csak
emberi erejére számíthatott munkájában, s ettől függött sikere vagy
kudarca. Péter, a másik öreg halász azonban nem a maga emberi erejében
bízott, amikor vállalkozott Jézus követésére, illetve amikor éveken át
hirdette Krisztus örömhírét. Péter Jézus isteni szavában bízott, ennek
engedelmeskedett és Jézus szavát hirdette. Igehirdetése nem küzdelem volt,
mint Santiago harca a természet erőivel és a cápákkal, s nem is az emberi
erőfeszítés hozta meg az eredményt. Péter is megtett mindent, amit
emberileg megtehetett, de munkáját, igehirdetését Isten szavának
természetfeletti ereje tette gyümölcsözővé. Nekünk is érdemes életünket
Jézus isteni szavára bíznunk!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, a te szavadban csodálatos erő, nagyszerű hatalom rejtőzik. Egykor
emberek tömegeit volt képes megmozgatni, útnak indítani, mert a te
szavadra, mint isteni igazságra voltak szomjasak az emberek. A mennyei
Atyához való visszatérésedkor emberekre bíztad szavadat, igehirdetőkre,
akik örömhírként adták tovább mindazt, amit tőled hallottak. Uram, Jézus,
ma én is a te szavadat szeretném hallgatni, a te szavadnak szeretnék
engedelmeskedni, a te szavadból szeretnék erőt meríteni, a te szavadban
szeretném felfedezni a remény forrását, a te szavadra szeretném bízni
magamat és a te szavadat szeretném hirdetni, mert tudom, hogy a te szavad
igazság, a te szavad bölcsesség, a te szavad boldogság, a te szavad élet,
a te szavad az örök élet tanítása.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum