Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
egymást: "Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az
Úr hírül adott nekünk!" El is mentek sietve, és megtalálták Máriát,
Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték
mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta,
csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste
szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután
hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és
hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
Lk 2,15-20
Elmélkedés:
Felismerni az Isten Fiát
Miután éjfélkor már megünnepeltük Urunk, Jézus Krisztus születését, ma,
karácsony napjának reggelén újra eljöttünk a templomba, hogy pásztorok
miséjével folytassuk visszaemlékezésünket a valamivel több mint 2000 évvel
ezelőtti eseményre. Az éjféli szentmise evangéliumában arról hallhattunk,
hogy az angyalok meghozták az örömhírt a Betlehem környéki pásztoroknak a
Megváltó születéséről. Ennek a folytatása a mostani mise evangéliumi
részlete, amelyből megtudjuk, hogy a pásztorok azonnal útra kelnek, hogy
felkeressék az újszülött Gyermeket. A pásztorok először tehát csak
hallanak Jézus születéséről, majd elindulnak, hogy lássák őt. Az
angyaloktól pontosan tudták, hogy mit kell keresniük, s miről ismerik majd
fel a Megváltót: egy jászolban fekvő és bepólyált újszülöttet kerestek, s
amikor megtalálták, azonnal felismerték őt.
Szent Lukács evangélista leírásából úgy tűnik számunkra, hogy elég könnyű
dolga volt a pásztoroknak, az előre megmondott jel alapján könnyen
felismerték, akit kerestek. De vajon manapság is ilyen könnyen megy az
emberek számára felismerés?
Gárdonyi Géza, az ismert magyar író, egyik novellájában éppen erről a
kérdésről ír. A történet szerint az uraság csordása együtt tölti a
szentestét feleségével és idős apjával, Andrással. Jobbat nem tudván
tenni, a bibliából akarták felolvasni Jézus születését, de ehelyett arra a
részre akadtak, amikor az emmauszi tanítványok nem ismerték fel a
feltámadt Jézust. Ezen mindhárman elcsodálkoztak, s az öreg András
bizonygatni kezdte, hogy az ő szeme ezer ember közül is azonnal megismerné
Jézust. Mivel odakint erős szélvihar támadt, a csordás úgy döntött a
feleségével, hogy nem indulnak el az éjféli misére. Mivel az öreg meg
amúgy sem tudott volna elmenni a rossz lába miatt, ezért mindhárman
nyugovóra tértek. Éjszaka azonban egymástól függetlenül valamennyien
ugyanazt álmodták: Szent Tamás apostol jelent meg nekik, aki azt a hírt
hozta, hogy másnap megláthatják az Úr Jézust, mivel ez a szívük kívánsága.
Reggelre az asszony bolondságnak tartotta az álmot, s indult az uraság
házába szolgálatra. Amikor a nagyságos asszony megmutatta neki az
ajándékba kapott életnagyságú Jézus képet, még a lába is megrogyott, aztán
mindjárt térdre is esett, mert szinte megmozdult a Jézus a festményen,
annyira életszerű volt. Amikor ámulata alábbhagyott, elmesélte az
asszonyságnak, hogy a férjével és az öreg Andrással ők bizony megálmodták,
hogy e napon meglátják a Jézust, s könyörögni kezdett, hogy őket is
beengedjék látni a képet. Az asszony viszont nem akarta ezt, de nagy
nehezen beleegyezett, hogy a fiatal csodás mezítláb bejöhessen és
megcsodálja a Jézust. Így már kettejüknek teljesedett az álma, s odahaza
ezt el is mondták az öregnek. Ebéd után András egyedül maradt otthon, s
már éppen búsulásra adta a fejét, hogy a másik kettőnek teljesült az álma,
neki viszont nem, amikor váratlanul egy koldus állított be hozzájuk.
Miután étellel, itallal megkínálta, az öreg a kamrába indult, hogy egy
csizmát ajándékozzon a koldusnak, de mire visszatért, a koldus eltűnt a
házból. András elindult, hogy utolérje őt a csizmával még az utcájukban,
de ott meg az történt, hogy éppen a szeme láttára csúszott el a jeges úton
egy gyerek, s úgy látszott, hogy bizony azonnal elszállt belőle a lélek.
András a meleg szűrébe takarja a fiúcskát, s úgy viszi két karjában, hogy
megtalálja szüleit, de senki nem ismeri el magáénak a gyereket. Mikorra
legvégül az orvoshoz vinné, a gyerek egyszer csak eltűnt. Még ideje is
alig maradt gondolkozni a történteken, amikor hazafelé indulva
szembetalálkozik fiatalkori nagy ellenségével, akinek hamis tanúskodása
miatt még börtönbe is került egy időre. Sok évtized után már nem
haragudtak egymásra, s kezet fogva békültek ki. Este még mindig azon
bosszankodott az öreg, hogy mégsem teljesült az ígéret, amikor hirtelen
maga Jézus jelent meg neki nagy fényességben, s szemére vetette, hogy
aznap háromszor is találkozott vele a koldus, a kisfiú és a kibékülő
ellenség személyében, de ő mégsem ismerte fel, pedig előző nap annyira
bizonygatta, hogy ezer közül is megismerné!
A kis történet mondanivalója egybecseng az evangélium tanításával:
embertársainkban kell keresnünk és felismernünk Jézus arcát. Ő maga
mondta, hogy ha a legkisebb dologgal is segítünk valakinek, akkor őneki
nyújtunk segítséget. Mert minden emberben az Isten lakik és mindenkiben
felfedezhető Jézus arca. Karácsonykor azt is ünnepeljük, hogy az Úr
újjászületik bennünk. Ne csupán Betlehemben szülessen meg tehát az Isten
Fia, hanem szülessen meg, szülessen újjá bennünk Jézus!
Urunk, Jézus! Isteni arcodat szemléljük a betlehemi gyermekben. Hisszük,
hogy minden emberben te akarsz megszületni, te akarsz élni, te akarsz jót
cselekedni, te akarsz megbocsátani, te akarsz szenvedni és te akarsz
örülni. Taníts meg minket arra, hogy az emberi gyengeségek ellenére is
észre tudjuk venni a te jóságos arcodat mindenki arcán! Segíts minket,
hogy mindig felismerjünk, amikor segítségre szoruló embertársainkban
találkozol velünk! Segíts minket abba is, hogy arcunkon a bűn soha ne
takarja el a te isteni arcod vonásait!
(Horváth István Sándor)
2009. december 25. - Urunk születése - Karácsony - Ünnepi mise
Evangélium
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: "Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18
Elmélkedés
A szeretet ugyanaz, de mégsem
Még kispap koromban, tehát körülbelül 20 évvel ezelőtt láttam a Holt
költők társasága című mozifilmet. A furcsa című alkotás valójában
egyáltalán nem szörnyű, hanem arról szól, hogy egy hagyományos tanrendű
fiúiskolában hogyan próbál egy új tanár új tanítási és nevelési
módszereket bevezetni önállóságra nevelve tanítványait. A filmben volt egy
nagyon érdekes jelenet. Az egyik fiú estefelé a kollégium közelében egy
kőhídon üldögél és nézegeti a szüleitől születésnapjára kapott ajándékot,
egy csodaszép írószerkészletet, amely különféle tollakat, ceruzákat,
hegyezőt, vonalzót, ollót és mindenféle írószerszámot tartalmazott. De
valahogy látszik rajta, hogy nem igazán tud örülni e születésnapi
ajándéknak. Az arrafelé sétáló társa leül mellé és ő is nézegetni kezdi a
mesés és drága holmit. Egyszer csak megkérdezi: "Nem ugyanilyet kaptál
tavaly is a születésnapodra?" De igen - hangzik a felelet, amelyből
megértjük a fiú szomorúságának okát: a szülei nem figyeltek arra, hogy
valami újat találjanak ki vagy talán már el is felejtették, hogy egy évvel
korábban mit adtak gyermeküknek.
Idén karácsonykor ugyanazt ünnepeljük, mint tavaly ilyenkor, s ugyanazt,
mint a korábbi években: Jézus Krisztus születését. Az ajándék, amit Isten
ad nekünk ugyanaz, mint mindig: az ő Fia, Jézus. S bár az ünnep lényege
minden esztendőben ugyanaz, mégsem mondhatjuk, hogy Isten feledékeny, és
azt sem állíthatjuk, hogy nem tud újat kitalálni. A betlehemi gyermek
minden évben más-más ajándékot hoz számunkra, s a világ számára. Idén az
egyszerűséggel, a szegénységben rejlő egyszerűséggel örvendeztet meg
minket. Sok család és számos szülő részéről hallom, hogy a gazdasági
világválság okozta szegénység miatt újra felfedezték az igazán értékes
ajándékokat, amelyekkel az ember örömet tud szerezni szeretteinek. Sokak
ugyanis nem tudnak drága ajándékra költeni, de még olcsóra is alig telik.
Felértékelődtek a barátságok, az őszinte szavak, a baráti beszélgetések, a
mások segítése, megannyi pénzért nem megvásárolható ajándék.
Karácsonykor minden esztendőben ugyanazt ünnepeljük: Isten szeretete
megmutatkozott abban, hogy elküldte Fiát emberi világunkba. De az isteni
szeretet sosem válik unalmassá számunkra, hiszen évről évre felfedezhetjük
annak kimeríthetetlen mélységét. E szeretetben nincs semmi önzés, amely
sokszor megmérgezi emberi kapcsolatainkat. Isten szeretetében nincs érdek,
legfeljebb az, ami az ember érdeke és legfőbb java, az üdvösség. Isten
szeretetében nincs képmutatás, amelyet sokszor álarcként veszünk magunkra
nem megélve, hanem csak színlelve a szeretetet. Az isteni szeretet nem
változékony, miként sokszor rövid életűnek bizonyul az embertársaink iránt
érzett szeretet. Jézus tehát azért jött el, azért született meg, hogy
Isten megmutassa az embernek a szeretet lényegét és megtanítson minket az
igazi szeretetre. Ezt szeretnénk minden évbe újra és újra megtanulni
Jézustól.
Az imént említett film jelenete azzal zárul, hogy a születésnapos fiút
barátja rábeszéli, hogy az írószerkészletet hajítsa le a hídról. Miközben
nézik az aláhulló dolgokat, a fiú bátorításként megjegyzi: "Sose sajnáld!
Jövőre úgyis kapsz egy ugyanilyet!"
A karácsony ünnepével Isten mindig új lehetőséget ad nekünk, hogy
megismerjük és elfogadjuk szeretetét. Új lehetőséget ad nekünk, hogy
növekedjünk szeretetében. Azt viszont érdemes sajnálnunk, ha nem élünk
ezzel a lehetőséggel. Engedjük, hogy Isten újra és újra a szeretet új
oldalát mutassa meg nekünk, s vezessen minket a szeretet titkának
felfedezéséhez!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Urunk, Jézus, te irántunk való szeretetből emberré lettél, s megmutattad
nekünk, hogyan kell szeretnünk nekünk is az embereket. Érintsd meg
szereteteddel szívünket, hogy önzésünk helyett úgy szeressünk mindenkit,
ahogyan te szeretsz minket. Születésed szegényes körülménye és a betlehemi
istálló szegénysége figyelmeztessen minket arra, hogy szerényen éljünk, s
ne a földi gazdagságra vágyjunk, hanem arra, hogy benned gazdagodjunk,
benned növekedjünk, benned és szeretetedben éljünk.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése