Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak:
"Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a
gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember,
amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad
szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan
mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát,
holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb
a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát
embertársad szeméből."
Lk 6,39-42
Elmélkedés:
Mások hibáinak gyors felfedezése nem okoz számunkra nehézséget, s azonnal
készen állunk arra is, hogy jó tanácsokkal szolgáljunk az illetőnek,
miként kellene megváltoztatnia magatartását. A magunk bűneivel viszont
éppen az ellenkezően állunk. Nem szívesen vesszük észre, s ha nagy nehezen
be is látjuk, komoly akadályokba ütközik, hogy változtassunk. Sokszor
előfordul, hogy tökéletesnek és hibátlannak gondoljuk magunkat, akinek
nincs szükségünk megtérésre. Jézus a tökéletességnek egy egészen más
útjáról beszél a mai evangéliumban. Ez az út hibáink felismerésével
kezdődik, a azzal folytatódik, hogy a változtatást magunkon akarjuk
kezdeni.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Mária, Jézus anyja,
légy mindnyájunknak édesanyja,
hogy mi is tisztaszívűek legyünk,
miként te voltál,
hogy szeressük Jézust, ahogyan te szeretted őt,
hogy a legszegényebbek
szolgálatára legyünk,
ahogy te tetted,
hiszen mindannyian
Isten szegényei vagyunk!
Boldog Kalkuttai Teréz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése