Abban az időben Jézus elhagyta Tirusz vidékét, és Szidonon át a
Galileai-tóhoz ment a Tízváros határába. Itt eléje hoztak egy dadogva
beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. (Jézus) félrevonta őt a
tömegből, a fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette
a nyelvét. Föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: "Effata,
azaz: Nyílj meg!" Azon nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és
érthetően beszélt. Jézus megparancsolta nekik, hogy a dologról ne
szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették.
Szerfölött csodálkoztak, és hangoztatták: "Csupa jót tett: a süketeket
hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké!"
Mk 7,31-37
Elmélkedés:
Megtanulható jel
A gyermek, akit igazi nevének elhallgatása miatt nevezzünk Eszternek,
nyitott tenyerét befelé fordítva kis kezét rövid mozdulatokkal kétszer
fel-le mozgatta mellkasa előtt, mintha simogatná azt, s a mozdulattal
megállt a szíve tájékán. Szeméből kiolvastam a kérést, hogy utánozzam őt,
én is csináljam a kézmozdulatot. Először kissé ügyetlen voltam, de ő nem
nevetett ki, csak szelíden mosolygott. Néhány próbálkozás után már nekem
is egészen jól ment az apró mozdulat, s a sikernek a tíz év körüli kislány
annyira örült, olyan kimondhatatlan boldogság sugárzott arcáról, mintha a
világ legfontosabb dolgát sikerült volna megtanítania nekem.
Igen, boldogsága szó szerint kimondhatatlan volt, mert Eszter siketnéma
volt. Ajkával formálta ugyan a szavakat, de hang nem jött ki a száján és
minimális hallásmaradványa nem tette lehetővé, hogy fülével hallja az
emberi beszédet. De boldogságát nem kellett szavakkal kimondania, oly
egyértelműen látszott rajta. A következő pillanatban megtudtam, hogy
Eszter valóban a világ legfontosabb dolgát tanította meg nekem, a fülemmel
hallónak, s a számmal beszélni tudónak. "Szeretet" - tolmácsolta kis
tanítványa mozdulatát gyógypedagógus öcsém, miközben Eszter már szaladt is
tovább, hogy társaival játsszon. Bár már ismertem a legfontosabb jelet,
továbbra is kissé idegenül, értetlenül mozogtam az egymással jelbeszéddel
"beszélő" gyermekek között az iskolában, ahol öcsém tanít.
Rövid története ez egy siket és néma gyermekkel való találkozásomnak.
Mennyivel másabb Jézus találkozása a dadogva beszélő siket emberrel!
Szándékosan nem használom a süket szót, mert ezt ők bántónak tartják.
Egyébként nem hiszem, hogy az evangélium meghamisítása volna, ha
liturgikus könyveinkben vagy a magyar bibliákban a számukra elfogadhatóbb
"siket ember" kifejezést használnánk. Szóval, mennyivel másabb az a
találkozás, amelyről a mai evangéliumban olvasunk. Itt nincs szükség
jelbeszédre vagy jeltolmácsra. Jézus ezek nélkül is tud kommunikálni a
beteggel, mert őrá figyel. Öcsémtől tanultam, hogy csak úgy lehet
megérteni a siketek hang nélküli kommunikációját, ha rájuk figyelünk. Ha
erősen figyelünk rájuk, figyeljük mozdulataikat, jeleiket és
szájmozgásukat, akkor megértjük őket. Jézus is a betegre akar figyelni és
senki másra. Talán éppen ezért hívja őt félre a tömegből. Gondolhatnánk
azt is, hogy Jézus nem akar tanúkat. Talán ezért mondja később a
meggyógyítottnak, hogy ne beszéljen senkinek arról, ami történt. Ebben is
van igazság, mint ahogy bizonyára abban is, hogy egyedül a beteg emberre
figyel, hogy a szeretet és az irgalom nyelvén beszéljen vele. Majd Jézus
mozdulatokat tesz. E kézmozdulatok a kívülállók, a szemlélők számára
éppoly furcsák és érthetetlenek, mint a siketek és nagyothallók jelnyelve
a hallók számára. Jézus mozdulatai érintéssé válnak. Megérinti a beteg
testrészeket, s azok azonnal meggyógyulnak.
Gyógyító érintés ez. Az irgalom érintése. A szeretet érintése. "Csupa jót
tett" - zárja a történet elbeszélését Márk evangélista, Jézus jóságának
utánzására ösztönözve minket. Mert Jézus mozdulatokat, jeleket tanít
nekünk, ahogy Eszter, a siket kislány megtanította nekem a legfontosabb
jelet, a szeretet jelét. Érdemes jeleket tanulnunk.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk
az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen
vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz
tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk. Add, hogy
életünket értelmesen tudjuk leélni. Add, hogy feladatainkat készséggel
vállalhassuk.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése