Abban az időben: A zsidók zúgolódni kezdtek (Jézus) ellen, amiért azt
mondta: "Én vagyok az égből alászállott kenyér." Így érveltek: "Nem Jézus
ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát:
az égből szálltam alá?" Jézus azonban így szólt: "Ne zúgolódjatok egymás
között. Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem
vonzza - és én feltámasztom az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál:
Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára, és
tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak
aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki
hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok
mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez az a kenyér, amely az égből
szállott alá, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az égből
alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig,
amelyet én adok, az én testem a világ életéért."
Jn 6,41-52
Elmélkedés:
A kenyér mindennapi, a kalács csak ünnepi
Magyarország sok falujában még ma is szokás, hogy az adventi időben a
gyermekek betlehemes játékkal járják végig a házakat, így szerezvén egy
kis örömet a családoknak karácsonyra való felkészülés ideje alatt. A
betlehemezés szokása sok irodalmi műben is szerepel, amelyekből kiderül,
hogy a régen nem pénzt kaptak a gyerekek, hanem valamilyen élelmet, többek
között kenyeret. Talán éppen emiatt alakult ki az, hogy a játék végén a
gyerekek e szavakkal kértek adományt: "A kenyér mindennapi, a kalács csak
ünnepi, úgy lehetne jóllakni, hogyha adna valaki." Nagy igazságot
tartalmaz ez a szólás. Mert lehet, hogy az emberek, főként a gyerekek
várják, hogy ünnepnapokon finom kalácsot ehessenek, de ennél sokkal
fontosabb, hogy minden nap jusson kenyér a család asztalára. A kenyér
mindennapi, a kalács csak ünnepi.
Mivel a kenyér szegénynek és gazdagnak egyaránt mindennapi eledele, ezért
nagy becsben tartották. Talán mondhatjuk, hogy nem csak régebben, hanem
manapság is becsben tartják a kenyeret, s remélhetőleg ez nem csak annak
köszönhető, hogy milyen drága ez az egyszerű eledel. Mindig szomorúan
nézem az iskolában, amikor a napközis gyerekek szinte érintetlenül viszik
vissza az ebédet, de a legjobban az keserít el, amikor a kenyérnek is ez a
sorsa. Édesanyám úgy nevelt minket, hogy ha leesett véletlenül egy darab
kenyér, azt azonnal felvettük, megcsókoltuk és így ettük meg.
A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy a csodálatos kenyérszaporítást
követően Jézus tanítást ad a kenyérről, de már nem az ember testi éhségét
csökkentő kenyérről, hanem arról a mennyei kenyérről, amely lelkünk
tápláléka és az ő Szent Teste. Jézus önmagát olyan mennyei kenyérnek
nevezi, amit az Atya kínál ajándékként az embereknek. Milyen jó volna, ha
felfedeznénk, hogy Istennek ez a nagyszerű ajándéka nem az ünnepi
kalácshoz hasonlít, hanem sokkal inkább a mindennapi kenyérhez. Sajnos
sokszor látom ennek az ellenkezőjét. Sok keresztény ember gondolja úgy,
hogy elegendő az ünnepnapok, azaz karácsony és húsvét alkalmával
szentáldozáshoz járulni. Ők azt gondolják, hogy az Oltáriszentség,
Krisztus Teste, csak egy "ünnepi kalács". De az ünnepi kaláccsal csak
ritkán lehet jóllakni! Nekünk minden nap szükségünk van arra, hogy
tápláljuk a testünket és a lelkünket is. Ha megízleljük a szentáldozásban
rejlő isteni erőt, akkor fontosnak fogjuk érezni, hogy a szentáldozás ne
az ünnepnapok ritka találkozása legyen Jézussal, hanem hétköznapokon is
eljussunk a szentmisére és magunkhoz vegyük az Eucharisztia nagyszerű
ajándékát. A mindennapokban is megadatik számunkra az ünnepi találkozás a
kenyérben valóságosan jelenvalóvá váló Jézussal.
Egy szólás szerint a barátság olyan, mint egy régi ház teteje. Állandóan
javítani, kell, hogy ne menjen tönkre és védjen az eső ellen. A jó
Istennel való baráti kapcsolatunk is tönkremegy, ha nem javítgatjuk
szüntelenül. Az elmúlt vasárnap már felidéztük Vianney Szent Jánosnak, a
papok védőszentjének alakját. Egy gondolt erejéig most is tegyük meg ezt!
Gyakran mondta az ars-i híveknek: "Gyertek a szentáldozásra. Igaz, hogy
nem vagytok rá méltók, de szükségetek van rá". Bűneink miatt valóban
méltatlanok vagyunk arra, hogy magunkhoz vegyük Krisztus testét, de a
szentgyónásban megszabadulhatunk bűneinktől. Igen, szükségünk van arra,
hogy Isten eltörölje bűnünket és találkozzunk Jézussal, aki önmagát adja
nekünk. Az Oltáriszentség iránti megbecsülésünk legnagyobb jele az, ha nem
utasítjuk vissza Jézus szeretetét és barátságát. Ő az örök élet kenyere
számunkra.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Imádd az Urat, mert Ő minden szeretet forrása!
Imádd az Urat, mert Ő teremtett téged is!
Imádd az Urat, mert Ő az egyedüli megváltód!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése