2008. október 19., vasárnap

[Evangelium] 2008-10-19

2008. október 19. - Évközi 29. vasárnap, Missziós Világnap

Abban az időben a farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan
tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és
a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: "Mester! Tudjuk, hogy igazat
beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy
tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed:
Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?" De Jézus felismerte
gonoszságukat, és így szólt hozzájuk: "Miért kísértetek, ti képmutatók!
Mutassátok csak meg az adópénzt!" Aztán megkérdezte tőlük: "Kinek a képe
és a felirata ez?" Azok azt felelték: "A császáré." Erre ő így szólt
hozzájuk: "Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré - az
Istennek pedig, ami az Istené!" Ennek hallatára elcsodálkoztak, otthagyták
őt, és elmentek.
Mt 22,15-21

Elmélkedés:

Elmenvén az egész világra
Közel húsz esztendővel ezelőtt még gimnazista diákként láttam az 1986-ban
készült és Oscar-díjat kapott, A misszió című filmet. A film a XVIII.
század közepe táján játszódik Dél-Amerikában és a jezsuita szerzetesek
hitterjesztő munkáját mutatta be a mai Paraguay, Argentína és Brazília
határvidékén élő guarani indiánok között. Erre a vidékre az első missziós
jezsuita szerzetesek alig 70 évvel az amerikai kontinens felfedezése után
érkeztek 1560 táján azzal a szándékkal, hogy az itt élők körében hirdessék
Jézus Krisztus tanítását. Az őslakos guarani indiánok kisebb törzsekben az
őserdőkben éltek ebben az időben, ugyanúgy, mint sokan ma is. Az ő
közösségeikhez csatlakoztak, az ő egyszerű életformájukat vették fel a
missziósok, akik igencsak nehéz körülmények között végezték az evangélium
hirdetését. Tévedés volna azonban azt gondolnunk, hogy missziósok egyetlen
feladatuknak az őslakosok keresztény hitre térítését tekintették.
Mindemellett termelő közösségeket hoztak létre, amelyekben földművelésre
és állattenyésztésre tanították az indiánokat, akiknek a nyelvét
megtanulták. Az guaranikkal közösen olyan missziós telepeket, kisebb
városokat, ún. redukciókat építettek, amelyek három-négyezer embernek
adtak otthont, ugyanakkor védelmet biztosítottak a spanyol és portugál
hódítókkal szemben. Az európai hódítók ugyanis nem embernek, hanem
állatnak tartották az indiánokat alacsony termetük és nomád életmódjuk
miatt, és vadásztak rájuk, hogy rabszolgaként eladhassák őket. A misszió
című film a missziósoknak és az indiánoknak a hódítókkal szemben vívott
hősies küzdelmét is hitelesen mutatja be.

Amikor diákként láttam a filmet, elcsodálkoztam azon, hogy néhány
évszázaddal korábban éltek és még ma is élnek olyan emberek, akik
hazájukat elhagyva egy távoli országba indulnak az evangélium
terjesztésére, és az a gondolat ébredt bennem, hogy szívesen megnézném
egyszer ezt a vidéket. Vajon mi maradhatott meg az egykori missziósok
lelkes munkájából? S vajon vannak-e olyan emberek, akik folytatják az
általuk megkezdett munkát? Idén nyár végén aztán teljesülhetett régi
vágyam, és egy tanulmányút keretében néhány paptársammal eljutottam a
filmben látott missziós vidékekre. Az egykoron virágzó missziós telepeknek
mostanra csak a romjai találhatók meg. A templomokat és az épületeket
szinte teljesen lerombolták, a köveket széthordták. De még ezek mostanra a
világörökség részévé nyilvánított romok is árulkodnak arról, hogy a
missziós szerzetesek irányításával az indiánok művészi szinten tanulták
meg a kő- és fafaragást, és mesteri fokon sajátították el az építészet
fortélyait. A missziósok hamar felfedezték, hogy milyen nagy hatással van
a zene az indiánokra, ezért énekelni és zenélni tanították őket, de
megtanították őket a hangszerkészítésre is. Jó volt megtapasztalni, hogy
bár az évszázadokkal korábban emelt épületek romokban hevernek, a vallási
élet virágzik, a hívek aktíva részt vesznek közösségük eseményein,
vallásosságuk belső meggyőződésből fakad. Az őserdőben ugyanakkor még ma
is élnek olyan indián törzsek, akik alig hallottak egy keveset a
keresztény hitről, tehát szükség volna új missziós hivatásokra. A helyzet
jól jellemzi, hogy például Argentínában a magyar származású Varga János
atya 27 településre jár szentmisét tartani.

Érdekes volt látni, hogy ezek az emberek a legnagyobb szegény ellenére is
boldogan élnek. Alig van ruhájuk, mindennap vadászni kell az erdőben
valami ennivalóért, apró nádviskóban élnek, a földön alszanak, de mégis
boldogok. Nincs televízió, nincs számítógép és internet, nincs
mobiltelefon, és egyáltalán semmiféle modern technikai eszközük sincs, de
mégis boldogok vagy talán éppen azért boldogok, mert nincsenek ilyesféle
holmijaik. Nem lopnak, igaz, nincs is mit, nincs bűnözés és nincs
agresszió, a szülők például sosem emelnek kezet gyermekükre, hanem szépen
elbeszélgetnek velük, ha valamit rosszul tettek. Szabadon élnek, és ha
kedvük támad más vidékre költözni, könnyen megtehetik, hiszen bárhol
tudnak maguknak nádból új házat építeni. Ha figyelembe veszem, hogy az
európai ember az indiánok földjén talált arany kincsekért és a
rabszolgasorba kényszerítettekért cserébe csak háborút, viszálykodást és
anyagi haszonszerzésre épülő civilizációt adott cserébe, az a gondolatom
támad, hogy nekik biztosan jobb lett volna, ha Kolombusz Kristóf hajóit
sosem sodorta volna arra a szél, s most is háborítatlanul élnének a
vadonban.

Ma, a missziós vasárnapon gondoljunk azokra, akik egykor életüket áldozták
más népek megtérítéséért, s imádkozzunk azokért a missziós szerzetesekért
és szerzetesnővérekért, akik családjukat és hazájukat elhagyva vállalják a
hit terjesztését más földrészek távoli országaiban, s Krisztus parancsát
teljesítve "elmenvén az egész világra" hirdetik a szeretet evangéliumát.
Ők igen nehéz körülmények között tartanak fenn iskolákat, kórházakat vagy
más oktatási, illetve egészségügyi intézményeket. A mai gyűjtés alkalmat
ad nekünk arra, hogy lehetőségeink szerint nagylelkűen segítsük az ő még
inkább nagylelkű munkájukat és szolgálatukat. Imádkozzunk azért, hogy
legyenek új missziós hivatások, legyenek olyan fiatalok, akik elkötelezik
magukat Krisztus tanításának hirdetésére! Imádkozzunk azért, hogy a
missziós munka eredményes legyen, és eljusson az Evangélium örömhíre a
világ minden népéhez.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Mária, az Egyház Anyja és az evangelizáció Csillaga! Légy velünk az úton,
ahogy Pünkösd napján is ott álltál a tanítványok mellett. Bizalommal
fordulunk hozzád, hogy közbenjárásodra az Úr adja meg nekünk a kitartás
ajándékát a missziós munkában, amely az egész egyházi közösség ügye,
mindannyiunk ügye.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum