2008. augusztus 14., csütörtök

[Evangelium] 2008-08-14

2008. augusztus 14. - Csütörtök

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: "Uram, ha
vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer?" Jézus így felelt: "Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer
talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét,
amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte,
és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve
megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is
elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki
száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel
tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes
irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe
vetette, míg meg nem fizeti tartozását.

Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek
és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt
hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat
elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd
szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy
haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát
mindegyiktek a testvérének." Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte,
elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
Mt 18,21-19,1

Elmélkedés:

Péter apostol a megbocsátással kapcsolatban kérdezi Jézust, aki egy
példabeszéddel világítja meg, hogy miért fontos a megbocsátás. A
szolgákról szóló hasonlat azzal zárul, hogy nem számíthatunk Isten
irgalmára, ha mi nem vagyunk képesek megbocsátani embertársainknak. De ezt
a jézusi kijelentést nem szabad úgy értékelnünk, mintha a mi megbocsátásra
való készségünktől függne Isten megbocsátása, hiszen ő irgalmas e nélkül
is.
Jézusnak ezt a példabeszédét bizonyára sokan értelmeznék úgy a
legszívesebben, hogy csak akkor kell megbocsátanunk, ha valaki bocsánatot
kér. Még a vallásos emberek között is igen gyakran találkozni ezzel a
vélekedéssel. Pedig miként Isten is önmagában irgalmas, nekünk is
gyakorolnunk érdemes a megbocsátást, akkor is, ha valaki nem kér
kifejezetten elnézést tőlünk a hibájáért. Jó lenne eljutnunk a
megbocsátásnak, erre a magasabb szintjére.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Áldott legyen a buzgalom, mely Isten karjába vezet! Áldott legyen a
lemondás erről az egynéhány nyomorult dologról, amely ily magas
méltósághoz juttat! Gondoljátok csak meg, hogy ha egyszer az Úr karjain
hordoz benneteket, mit törődtök ti majd akkor azzal, ha az egész világ
kígyót-békát kiált reátok! Elég hatalmas Ő arra, hogy bárkivel szemben is
megvédelmezzen benneteket.
Nagy Szent Teréz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum