Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor
ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik
a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben
történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának
szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya
mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza.
Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy
vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és
mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg
is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: "Uram, te akarod
megmosni az én lábamat?" Jézus így felelt: "Most még nem érted, mit
teszek, de később majd megérted". De Péter tiltakozott: "Az én lábamat
ugyan meg nem mosod soha." Jézus azt felelte: "Ha nem moslak meg, nem lesz
semmi közöd hozzám". Erre Péter így szólt: "Uram, akkor ne csak a lábamat,
hanem a fejemet és a kezemet is!" Jézus azonban kijelentette: "Aki
megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti
tiszták vagytok, de nem mindnyájan." Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja,
azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták." Miután megmosta lábukat,
fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk:
"Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok
engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester
megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát
adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg."
Jn 13,1-15
Elmélkedés:
Mindennapi kenyér
Néhány napja az áruházban az egyik kenyér csomagolásán pillantottam meg a
következő feliratot: "A nem mindennapi kenyér." A reklámszöveg kitalálói
bizonyára azt akarták tudatni a vásárlókkal, hogy egy egészen különleges,
különösen is finom ízű kenyeret ehetnek majd, ha ezt vásárolják meg. Ők is
és a vásárlók is jól tudják, hogy a kenyér bizony a legtöbb ember
mindennapi étele. És ha az ember éhes, akkor jól esik az mindenhogyan,
frissen is, meg akkor is, ha már megszáradt egy kissé. De akár nagyon
éhesen esszük, akár nem, a kenyér különleges ízét nem a szánkban érezzük.
S ez a különleges íze minden kenyérnek megvan.
Ma, Nagycsütörtökön, amikor Jézus utolsó vacsorájára emlékezünk, egy
valóban nem mindennapi, különleges kenyér áll ünneplésünk középpontjában.
Egy kenyér, amely látszólag olyan, mint minden más földi kenyér, de
valójában jóval több annál. Egy kenyér, amely más kenyerekkel ellentétben
elsősorban nem a testünket, hanem a lelkünket hivatott táplálni. Egy
kenyér, amely más kenyerekhez hasonlóan az emberi munka gyümölcse,
ugyanakkor mégis Istentől kapjuk. Egy kenyér, mely nem a földi életben
maradásunkat akarja szolgálni, hanem az örök élet tápláléka. Egy kenyér,
amelyet nem lehet pénzért megvásárolni, mégis értékesebb a többi
kenyérnél. Ez a kenyér az Úr Jézus valóságos Teste, az Oltáriszentség. S
ha létezik a világon különleges kenyér, akkor az Oltáriszentség ilyen,
hiszen ebben a kenyérben az Úr Szent Testét vehetjük magunkhoz. Az isteni
jelenlét kenyere ez, hiszen minden szentmisében, amikor a pap elmondja az
átváltoztatás szavait, Krisztus valóságosan jelenvalóvá válik benne.
Ugyanakkor az isteni szeretet jele ez a kenyér, melyben Jézus önmagát adja
nekünk. Jézus jelenléte teszi különlegessé e kenyerünket, amely az ő
akarata szerint mindennapi táplálékunk.
Albino Luciani, aki I. János Pál néven 1978-ban mindössze 33 napig volt
pápa, gyermekként egyszer a szomszéd faluban segített egy asszonynak a ház
körüli munkákban. Munkájának fizetségeként egy szelet fehér kenyeret
kapott este. Bár nagyon éhes volt, s megérdemelte volna, hogy a fárasztó
munka után megegye a kenyeret, ő mégsem ezt tette. Kis kabátjának zsebébe
tette a kenyérszeletet és hazavitte. Az út 2-3 órányi volt gyalog. A
kenyeret otthon odaadta a testvérének, hogy inkább ő egye meg. A testvére,
aki egyébként éppen a múlt héten hunyt el, évtizedekkel később így
emlékezett vissza az esetre: "Még most is érzem a számban annak a
kenyérnek az ízét. Azóta sem ettem ennél finomabb kenyeret."
I. János Pál pápa testvére bizonyára megértette, hogy ebben a kenyérben
benne van fivére egész napi munkája, benne van önzetlensége, benne van
éhsége, hiszen ő is legalább annyira éhezett, mint a család többi tagja, s
benne van testvére iránti szeretete. Megérezte a megosztott kenyér
különleges ízét, a szeretet semmi máshoz nem hasonlítható ízét.
Milyen jó volna, ha az Oltáriszentségben, Krisztus minden emberért megtört
Testében mindannyian megéreznénk az Úr szeretetét! Milyen jó volna, ha
minden keresztény ember tudatában volna annak, hogy az Eucharisztia a
szeretet szentsége! XVI. Benedek pápa a Szeretet szentsége című, 2007.
február 22-én megjelent apostoli buzdításában többek között azt írja, hogy
"az Eucharisztia olyan titok, amelyet meg kell élni, vagyis amelynek át
kell hatnia a hívek életét, kezdve az ünneplés napjától, a vasárnaptól"
(Sacramentum caritatis 74.). Úgy tűnik tehát, hogy nagyon keveset ért meg
az Oltáriszentség titkából és jelentőségéből az magát hívőnek nevező
ember, aki nem tartja fontosnak, hogy legalább vasárnap részt vegyen az
Eucharisztia ünneplésében, a szentmisén. De az is keveset ért meg az
Oltáriszentség titkából, aki részt vesz ugyan a vasárnapi misén, de
szentáldozáshoz nem járul. Higgyük el: nem a vallásos túlbuzgóság vagy
elvakultság jele az, ha valaki minden nap elmegy a szentmisére és naponta
szentáldozáshoz járul. Ahogyan nem múlik el nap, hogy ne ennénk kenyeret,
ugyanúgy az volna az ideális, ha nem múlna el nap szentmise és
szentáldozás nélkül. Krisztus minden áldott nap felkínálja számunkra az ő
Szent Testét, a szeretet kenyerét. Legyen az Oltáriszentség számunkra
mindennapi eledel, az örök élet tápláléka!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Aquinói Szent Tamás: Himnusz az Oltáriszentségről
Zengjed, nyelv, a dicsőséges
test titkát s a drága vért
melyet hullatván értékes
váltságul az emberért
a föld ura, a felséges
méh gyümölcse nem kímélt.
Egünk küldte, s nekünk szülte
tiszta szűz, szeplőtelen.
Köztünk élt és hinté földre
az Igét, mely jót terem;
a csodás szertartással ülte
búcsúestjét idelenn.
Mert a végső estebédet
tartván ő és társai,
együtt a törvényes étket
jámborul fogyasztani:
étkül a tucatnyi népnek
önmagát osztotta ki.
És a kenyeret testévé
igézte az Ige-test
s a bor lett Krisztus vérévé:
magyarázni ne keresd!
Hit dolga és igaz szívé,
hogy erősen tartsa ezt.
Azért kell e nagy szentséget
leborulva áldani
és a régi Szövetséget
új rítussal váltani:
pótolják a rest érzéket
a merész hit szárnyai!
Az Atyának és Fiának
légyen áldás, dicsőség,
üdv, hozsanna és imádat,
ujjongások hirdessék!
S aki kettejükből árad,
a Lélek is áldassék!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése