2008. január 10., csütörtök

[Evangelium] 2008-01-10

2008. január 10. - Csütörtök

Abban az időben Jézus a (Szent)lélek erejével visszatért Galileába. Híre
elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki
elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett.
Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett.
Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen
arra a helyre talált, ahol ez volt írva: "Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent
engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hirdessem a
foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az
elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje." Összetekerte az
írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem
rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: "Ma beteljesedett az írás,
amelyet az imént hallottatok." Mindnyájan igazat adtak neki, de
meglepődtek a magasztos igéken, amelyek ajkáról fakadtak.
Lk 4,14-22a

Elmélkedés:

A szentírást és főként az evangéliumokat olvasva gyakran találkozunk olyan
történetekkel és példabeszédekkel, amelyek hasonlítanak egy-egy
élethelyzetünkre. Mintha csak rólunk szólna néhány jézusi beszéd, oly
könnyen felismerhetjük magunkat a szereplőkben. Természetesen nem szívesen
azonosulunk a negatív szereplőkkel, bár kétségtelen, hogy rossz
tulajdonságaink talán bennünk is megvannak. Inkább a jézusra figyelő, s az
ő jótéteményeiben részesülők állnak közelebb a szívünkhöz.
A mai evangélium szerint, amikor Jézus felolvas a szentírásból a názáreti
zsinagógában, ő is magára ismer a prófétai jövendölésben. Rögön
egyértelműen hallgatói tudtára adja, hogy az ő személyében beteljesedtek a
felolvasott szavak. Ezt mi soha nem mondhatjuk el magunkról, de
mindenképpen érdemes úgy olvasnunk a bibliát, hogy az egyes jelenetek
szereplői helyébe képzeljük magunkat, mert így sok hasznos tanácsot kapunk
mindennapi élethelyzeteinkre.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Az Úr az én örökrészem és kelyhem,
te irányítod, Uram, sorsomat.
A mérőzsinór értékes részt juttatott nekem,
valóban pompás az én örökrészem.
Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem,
még éjszaka is a jóra int engem bensőm.
Szüntelenül magam előtt látom az Urat,
ő áll jobbomon, hogy el ne essem.
Ezért örül az én szívem,
és ujjong a lelkem,
sőt reménységben nyugszik testem is.
Mert nem hagyod lelkemet a holtak hónában,
és nem engeded, hogy pusztulást lásson szented.
Az élet útját mutatod nekem,
örömmel töltesz el színed előtt,
és mindörökké tart az öröm jobbodon.
15. zsoltár/2.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum