Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben,
íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: "Hol van a
zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy
hódoljunk előtte." Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele
egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és
megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így
válaszoltak: "A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem,
Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert
belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek." Erre
Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta
tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe:
"Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha
megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!"
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag,
amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház
fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek.
Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre
borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és
ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban
utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek
vissza országukba.
Mt 2,1-12
Elmélkedés:
Láttuk az ő csillagát
Urunk megjelenésének mai ünnepe szorosan kapcsolódik a karácsony
ünnepéhez. Karácsony napján azt ünnepeltük, hogy a láthatatlan Isten
látható alakban jelent meg világunkban, emberként született meg a földön.
Ma pedig azt ünnepeljük, hogy az emberként világra jött Jézus Istenként
áll a világ előtt. A két ünnep kapcsolatát az is jelzi, hogy Jézus
születésének történetében kétszer találkozunk kereső emberekkel. Karácsony
éjjelén az angyali énekszóra a betlehemi pásztorok indultak útnak, hogy
megkeressék az újszülöttet, ma pedig a csillag fényét követve a napkeleti
bölcsek indulnak el, hogy szintén Jézushoz menjenek. A pásztorok szegények
voltak, akik szegényes ajándékokat vittek magukkal, a bölcsek pedig
gazdagabbak voltak, akik drága ajándékokat vittek. A pásztorok egy embert,
egy gyermeket kerestek, a napkeleti bölcsek pedig egy leendő királyt. A
pásztorok és a bölcsek egészen különböző társadalmi helyzetben voltak, de
van egy közös vonásuk, hiszen ugyanaz a cél vezette őket: megtalálni a
Megváltót.
A mai napot háromkirályok ünnepének is nevezzük, bár az evangéliumban
nincs szó sem arról, hogy királyok voltak, sem arról, hogy hányan
lehettek. Csupán a háromféle ajándék - az arany, a tömjén és a mirha -
miatt gondolja a hagyomány azt, hogy hárman lehettek, s ebből kiindulva
nevezték el őket Gáspárnak, Menyhértnek és Boldizsárnak. Az evangéliumi
leírásból azonban kiderül, hogy olyan bölcsek, tudósok voltak, akik a
csillagok mozgását kutatták. A csillagokkal persze ma is sokan
foglalkoznak. Vannak csillagászok, akik tudományos módszerekkel vizsgálják
az égitesteket. Emellett vannak olyanok is, akik tudományosnak tűnő
módszerekkel jósolnak a csillagok állásából, illetve mozgásából, és
mindenféle nevetséges, komolytalan horoszkópokat készítenek. És persze ott
vannak a szerelmes fiatalok, akik a nyári estéken játékosan csillagot
választanak maguknak, aztán egy hét múlva másik személlyel másik csillagot
választanak. Az evangéliumban szereplő bölcsek bizony egyáltalán nem
hasonlítanak napjaink csillagokat vizsgáló embereihez.
A csillagok fénye nem világítja be ugyan az éjszakát, s ha háromszor annyi
csillag volna az égen, akkor sem lenne világosabb, de a betlehemi csillag
fénye jelképes módon erősebb a többi csillagnál. Hová világít ez a fény?
Elsőként rávilágított a bölcsekre, akik felismerték ragyogásában a jelet,
a világ Megváltójának születését hirdető jelet. Szívükbe ragyogott a
csillag, s arra ösztönözte őket, hogy útnak induljanak. A bölcsekkel
egyidőben bizonyára másoknak is feltűnt ez a különleges égi jelenség, de
mégsem ragyogta be szívüket, hogy ők is útnak induljanak. Másodszor: a
betlehemi csillag fénye bevilágította útjukat. Az evangéliumban ezt
olvastuk: "lám, a csillag előttük járt" (Mt 2,9). A csillag fénye vezette
tehát őket útjukon napkelet országából Betlehem felé. Az Istenhez vezető
utat ma is beragyogja ez az égi fény. Harmadszor pedig rávilágít magára
Krisztusra, a betlehemi Gyermekre. A napkeleti bölcsek már az induláskor
tudták, hogy nem a maguk csillagát követik, hanem a Gyermekét, az
újszülött királyét. Ezért mondják Heródes király udvarában: "Láttuk az ő
csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte" (Mt 2,2).
De ezzel még nincs vége a ragyogásnak. A betlehemi csillag ma a mi
szívünket is eltölti fényével. Felismerem-e benne a jelet? Útnak
indulok-e, hogy eljussak Jézushoz? Keresem-e őt, miként egykor Őt keresték
a pásztorok és a bölcs királyok? Vezessen minket a csillag fénye a mi
Megváltónkhoz és segítsen, hogy felismerjük benne az Isten Fiát!
Imádság:
Fogadd el, Jézusom, szeretetem aranyát, amely minden cselekedetemet
méltóvá teszi hozzád.
Fogadd el, Jézusom, hódolatom tömjénporát, amely elismer legfőbb Urának.
Fogadd el, Jézusom, vigasztalásom mirháját, amely egyesíti nehézségeimet a
te földi szenvedéseiddel.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése