Abban az időben Jézus ezeket mondta a szadduceusoknak, akik azt tartják,
hogy nincs feltámadás: "A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik
pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való
feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se
halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai,
mert feltámadtak.
Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról
szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob
Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen
mindenki érte él."
Lk 20,27. 34-38
Elmélkedés:
Hit a feltámadásban
Néhány esztendővel ezelőtt egy vallásos csoport részben zarándoklata,
részben kirándulása alkalmával megtekintettük Nagycenken a Széchenyi
család kriptáját. A legtöbb nyughely el van falazva, ahogyan ez a
kriptákban szokás, de a család egyik tagjának, Széchenyi Pál, egykori
kalocsai érseknek a holtteste egy üvegkoporsóban található. Miközben
mindenki egészen közelről megnézte a közel 300 éves mumifikálódott testet,
a csoport egyik tagja megjegyezte: "Csak ennyi marad az emberből vagy még
ennél is kevesebb". Később sokszor elgondolkoztam magamban ezen a
mondaton. Valóban csak ennyi maradna az emberből élete és halála után?
Valóban teljesen megsemmisülünk és eltűnünk a földben anélkül, hogy bármi
is megmaradna belőlünk? Az élet és a halál kérdése mindannyiunkat
foglalkoztat. És persze az is, hogy mi lesz velünk a halál után.
Megsemmisülünk? Vagy feltámadunk? És mit jelent a feltámadás?
A mai vasárnap evangéliumában is ugyanezek a kérdések kerülnek elő. A
zsidók egyik vallási csoportja, a feltámadásban nem hívő szadduceusok a
túlvilági élettel, a feltámadással kapcsolatban kérdezik Jézust. Nem kell
csodálkoznunk azon, hogy ezek az emberek nem hisznek a feltámadásban! Ma
is vannak olyan emberek, még a keresztények között is, akik szintén nem
hisznek a halál utáni életben. A Jézus korabeli szadduceusok kételkedését
megértem, de a mai emberekét nem. Ennek oka az, hogy Jézus kortársai eleve
nem tudhatnak az Úr feltámadásáról, a mai ember viszont már tud róla.
Jézus személye, pontosabban az ő halála és feltámadása döntő jelentőségű e
kérdésben. A halál utáni élet és a feltámadás kérdéseire születtek már a
régmúlt időkben és manapság is emberi válaszok, de ezek nem megnyugtatóak,
s nem elégségesek számunkra. Az örök élettel és a feltámadással
kapcsolatos, szívünket nyugtalanító kérdésekre maga Isten válaszol azzal,
hogy Jézus emberként elszenvedi a halált és a mennyei Atya feltámasztja őt
a halálból. Ez már megnyugtató és elfogadható válasz! Jézus Krisztus
feltámadása keresztény hitünk legnagyobb igazsága. Feltámadása, amelyet
húsvétkor ünneplünk, nem visszatérés a földi életbe, hanem egy megdicsőült
testben való újjászületés az örökkévalóságra.
A Krisztus feltámadásába vetett hitig bizonyára minden keresztény eljut.
Innen azonban még egy lépést kell tennünk a saját feltámadásunk irányába.
Az egyik évben a húsvétra készülve fiatalokkal beszélgettünk a feltámadás
témájáról. Kérdéseik arról árulkodtak, mintha a hitetlen Tamásnak lettek
volna a tanítványai, legalábbis a kételkedésben. Végül aztán egyikük a
következőt mondta: "Jó, az rendben van, hogy Jézus feltámadt, de tényleg
mi is fel fogunk támadni?" Ekkor be kellett látnom, hogy a Jézus
feltámadásába vetett hitből nem következik automatikusan, hogy az ember
feltámadásában, a saját feltámadásunkban is higgyünk. Természetesen szoros
kapcsolat van a kettő között. Ahogyan Krisztus feltámadt a halottak közül
és örökké él, ugyanúgy Ő fog mindenkit feltámasztani az utolsó napon az
örök életre. Igen, mi is fel fogunk támadni! Krisztusnak hatalma van
ahhoz, hogy minket is megajándékozzon egy feltámadt, dicsőséges testtel,
amely újra egyesül lelkünkkel.
Befejezésül még egy gondolat, amely talán közelebb visz minket a hithez: a
feltámadás Isten emberek iránti szeretetéről tanúskodik. Isten szeretetből
teremtette meg az embert. Neki köszönhetjük életünket és gondot visel
ránk. Szeretetből küldte el Fiát, hogy megváltson és üdvözítsen minket.
Isten, aki ily sok módon szeret minket és aki nap mint nap megmutatja
irántunk érzett szeretetét, hogyan engedhetné meg, hogy életünk a semmibe
vesszen? Isten az életre teremtett minket és mindannyiunkat az örök életre
hív.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Úr Jézus, aki Palesztina útjain zarándokolva
kiválasztottad és meghívtad az apostolokat,
és azzal bíztad meg oket,
hogy hirdessék az evangéliumot,
a híveknek jó pásztorai legyenek,
és ünnepeljék az istentiszteletet,
add, hogy ma se hiányozzon Egyházadból
a sok szent pap, aki mindenkihez elviszi
halálod és feltámadásod gyümölcseit.
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése