Abban az időben: A vámosok és a bűnösök Jézushoz jöttek, hogy hallgassák
őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: "Ez
szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük."
Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: "Ha közületek valakinek
száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a
kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem
találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja
barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: Örüljetek, mert megtaláltam
elveszett juhomat. Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben
egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége
megtérésre. Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy
drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e
gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg
a szomszédasszonyokat, és azt mondja: Örüljetek velem, mert megtaláltam
elveszett drachmámat. Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így
örülnek majd egy megtérő bűnösnek."
Lk 15,1-10
Elmélkedés:
A bűnöst kereső Irgalom
A múlt héten történt, hogy valaki jelezte, eljönne azért a könyvért, amit
pár hete adott kölcsön nekem, mert most szüksége volna rá. Mondtam neki,
hogy másnap nyugodtan jöhet. A gondom akkor kezdődött, amikor észrevettem,
hogy a könyv nincs ott, ahová emlékezetem szerint tettem. Mindjárt keresni
kezdtem, de nem jártam gyors sikerrel. Hiába kutattam minden lehetséges
helyen, de bizony sehol sem volt. A könyv minden előzetes figyelmeztetés
nélkül eltűnt. Mit mondok most a tulajdonosának, amikor megérkezik? És mi
lesz a véleménye rólam? Lám, még egy papban sem bízhat meg, mert
elveszítettem a könyvét. Másnap reggel aztán újabb módszeres kutatásba
kezdtem, hogy előkerüljön a könyv, mert semmiképpen sem akartam szégyenben
maradni. Egyre elkeseredettebben és már-már minden reményt elveszítve
kerestem mindenütt, míg végre előkerült. A közeledő szégyen súlya hirtelen
szertefoszlott és megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Nem egy értékes
dologról, hanem csak egy könyvről volt szó, mégis mennyire tudtam örülni
neki. Bizonyára mindannyian voltunk már hasonló helyzetben. Amikor valami
elveszett dolog után kutatunk, minden, régóta keresett dolog előkerül,
csak éppen az nem, amire szükségünk volna. Aztán a végén, milyen
megkönnyebbülést és örömet érzünk, amikor végre megtaláljuk a keresett
tárgyat. Még nagyobb az aggodalom és persze az öröm is, ha egy
zarándoklaton vagy egy kiránduláson veszik el valaki a csoportból és végre
előkerül.
A mai evangélium is hasonló élethelyzetekről számol be. Két példabeszédet
hallottunk. Az egyik az elveszett bárányról, a másik pedig az elveszett
pénzről szól. Könnyen magunk elé képzelhetjük a nyugtalan pásztort, aki a
számolás végén észreveszi, hogy a nyájból egy bárány hiányzik. Hogyan áll
most gazdája szeme elé? És magunk előtt látjuk a háziasszonyt, aki lázas
szorgalommal keresi elveszett pénzét. A két példabeszéd azonban mégsem egy
hétköznapi keresésről szól. Megértésükben segít minket a tény, hogy
tudjuk, hogy Jézus azoknak a farizeusoknak és írástudóknak mondja, akik
rossz szemmel nézték, hogy szóba áll a bűnösökkel. A helyes magyarázatban
segít továbbá az is, hogy a két hasonlat a tékozló fiúról vagy pontosabban
az elveszett fiúról szóló példabeszéddel folytatódik.
Az elveszett juhról, pénzről és fiúról szóló pédabeszédsorozat azt
szemlélteti, hogy Isten keresi az elveszett embereket. Irgalmas szívvel
keresi azokat, akik bűnös életük miatt távol járnak tőle, nem hallják már
vezető hangját vagy elhagyták őt. Igen, Istennek minden ember fontos,
mindenkinek az üdvösségét és boldogságát szeretné, és utánamegy minden
embernek, aki letér az üdvösség útjáról. A három történet tehát a bűnös
embert kereső irgalmas Istenről szól.
XVI. Benedek pápa a következőket írja az "Isten a szeretet" kezdetű
enciklikájában: "Az Újszövetség igazi újdonsága nem az új eszmék, hanem
Krisztus személye. A bibliai újdonság már az Ószövetségben sem egyszerűen
a gondolatokban áll, hanem Isten váratlan, s bizonyos értelemben hallatlan
cselekedeteiben. Istennek e tevékenysége most drámai formát ölt azáltal,
hogy Jézus Krisztusban maga Isten indul el az "elveszett bárány", a
szenvedő és elveszett emberiség után" (Deus caritas est 12.).
Amikor Jézus csodálatos példabeszédeket mond az elveszett bárányt kereső
pásztorról, az elveszett pénzdarabot kereső asszonyról vagy a tékozló fiút
szeretettel visszafogadó atyáról akkor nem csupán érdekes történeteket
mond el nekünk, hanem megmagyarázza saját küldetését. Azért jött, hogy
keresse és megtalálja azokat, aki elvesztek és visszavezesse őket az atyai
házba. A pásztor egészen váratlan dolgot tesz, amikor otthagyja, s ezzel
veszélynek teszi ki a kilencvenkilenc bárányt. Az asszony cselekedete is
hallatlan, hiszen egy csekély öszegért nem érdemes felforgatni az agész
házat. A tékozló fiú atyja is egészen váratlan dolgot tesz, amikor
hazatérő fia elé siet, s ahelyett, hogy megbűntetné hűtlensége miatt,
visszafogadja őt. A pásztor elindul, mert nem tud felhőtlenül örülni
annak, hogy a bárányok többsége nem veszett el. Az asszony nem tud addig
megnyugodni, amíg nincs meg az összes pénze. És a jóságos atya sem tud
annak örülni, hogy legalább az egyik fia nem hagyta el. Isten csak akkor
örül igazán, ha minden embert üdvözíthet.
Istennek ez a végtelen irgalma talán egyeseket könnyelműségre késztet, s
azt gondolják, hogy nekik semmit sem kell tenniük, hiszen Isten úgyis
megtalálja majd őket. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy
Isten csak azokat tudja megtalálni, akik elismerik, hogy elvesztek, s
engedik, hogy Isten megtalálja őket. Ha belátjuk, hogy bűneink miatt
elveszett emberek vagyunk, Isten irgalma megtalál minket.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó Jézusom, én vagyok az elveszett bárány,
és te vagy a jó pásztor,
aki aggódva futottál utánam,
végre elértél, megöleltél, megsimogattál,
aztán válladra véve visszavittél az akolba.
És jaj, én vagyok a tékozló fiú is,
aki elszórta vagyonodat,
a természetes és természetfölötti ajándékokat,
aztán a legszerencsétlenebb
körülmények közé süllyedtem,
mert messzire futottam tőled,
aki az Ige vagy, aki által minden lett.
És te vagy a végtelenül szerető Atya,
aki ünnepelve fogadtál,
botlásaimból észhez térítettél,
házadba visszahívtál,
s én ismét menedéket találtam
árnyékodban, ölelésedben.
Ismét a fiú ruhájába öltöztettél,
visszaültettél a te asztalodhoz, örömeidhez,
és meghívtál, hogy ismét részese legyek
örökségednek.
Boldog XXIII. János pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése