2007. augusztus 19., vasárnap

[Evangelium] 2007-08-19

2007. augusztus 19. - Évközi 20. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Azért jöttem, hogy tüzet
gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon.
Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez
beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre?
Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy
házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három
ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány
az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával."
Lk 12,49-53

Elmélkedés:

Gyújts tüzet!
Szép szokás, hogy minden esztendőben a karácsonyi előkészület részeként az
Úr Jézus szülőfalujából elindítják a betlehemi lángot, amely Karácsony
ünnepének éjszakájára megsokszorozódva jut el a világ minden táján a
templomokba és a keresztény családok otthonaiba. A láng repülőgépen, hajón
és mindenféle közlekedési eszközön utazik heteken keresztül, miközben
minden repülőtéren, kikötőben, városban és falun, ahol továbbadják és
újabb gyertyákat gyújtanak meg róla, mindenki gondosan ügyel arra, nehogy
kialudjon.

Másik nagy egyházi ünnepünk, a húsvét is egy fényünnepséggel, a
tűzszenteléssel és a húsvéti gyertya meggyújtásával kezdődik. Ezt a
feltámadt Krisztus világosságát jelképező gyertyát visszük be a sötét
templomba, majd a hívek meggyújták lángjáról saját gyertyáikat, a
szertartás végén pedig sokan hazaviszik otthonukba is a lángot. Több
helyen még mindig él a régi szokás, hogy húsvétvasárnap hajnalban erről a
gyertyáról viszik a hívek a lángot a temetőbe, hogy megvigyék a feltámadás
örömhírét elhunyt szeretteiknek.

A gyertya lángja és maga a tűz fontos szerepet játszik egyházi ünnepeinken
és szertartásainkon, hiszen Krisztust, a világ Világosságát jelképezi
számunkra. Mindezek fényében könnyebben megértjük Jézusnak a mai
evangéliumban mondott szavait: "Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a
földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon" (Lk 12,49).
Kijelentését ne értsük tehát félre! Ő nem egy gyújtogató, nem egy
piromániás őrült, nem a tűzgyújtási tilalom rendszeres megszegője és nem
is a tűzoltók réme, aki a nyári szárazság idején felelőtlenségből óriási
természeti katasztrófákat okoz. Hát akkor milyen tüzet akar gyújtani
Jézus? A szeretet tüzét, a hit fényét, a Szentlélek lángját szeretné
meggyújtani a mi szívünkben. Akarom-e, hogy lángra lobbanjon az én
szívemben is Krisztus tüze? A tűz, amely maga Krisztus. A tűz, amelyet
nekem is tovább kell adnom. A tűz, amely fényt hoz az életembe.

A tűzzel kapcsolatban nem hallgathatunk arról, hogy a szentírásban sok
esetben pusztító erőként vagy az isteni ítélet jeleként szerepel. Tűzeső
pusztítja el a bűnös városokat és a kárhozat kiolthatatlan tüze várja a
megtérni nem akaró embereket. Ugyanakkor Isten jelenlétét is jelképezi a
tűz, gondoljunk csak az égő csipkebokorra, amelyből Isten szól Mózeshez.
Az Egyiptomból való szabadulást követően Isten tűzoszloppal mutatja az
utat és védelmezi Izrael népét. De az Istennek bemutatott áldozatokhoz is
tűzre volt szükség, hiszen az égőáldozati szertartások alkalmával
elégették mindazt, amit Istennek szántak.

Láthatjuk, hogy nagyon összetett és mély tartalma van a tűznek már az
ószövetségi időkben is, s ezt még jobban kiteljesíti az újszövetség
Krisztusa, aki a világ világosságának nevezte magát, tanításának tüzével
sok embert lelkesített, és feltámadása után, Pünkösd napján elküldte a
Szentlelket, aki tüzes lángnyelvek alakjában ereszkedett le az
apostolokra. A Krisztus által alapított Egyház, amely éppen ezt a pünkösdi
ünnepet tekinti születésnapjának, azóta is őrzi és továbbadja Krisztus
fényét, a szeretet lángját, a Szentlélek lelkesítő tüzét. Megérintett-e,
megégetett-e már engem ez a tűz? Ez a tűz csodákra képes. Az első
pünkösdkor a félős szívű, bezárkózó apostolok bátran kiálltak az emberek
elé a feltámadás hírével, miután megérintette őket a tűz. A tanulatlan
emberek értelmében fény gyúlt, s megértették mindazt, amit Mesterük
mondott nekik korábban. A hitetlenkedő és kételkedő apostolokban -
gondoljunk csak Tamásra - felragyogott a hit fénye. A Krisztus által
küldött pünkösdi tűz átalakította őket. És engem is át akar alakítani,
velem is csodát szeretne tenni, engem is tüzes lelkűvé akar tenni.

Engedjük, hogy Krisztus meggyújtsa szívünkben a szeretet tüzét! Az ő
szeretetének fénye oszlassa el az aggodalmaskodás, a hitetlenség, a
kételkedés, a békétlenség és a bűn sötétségét! Őrizzük és adjuk tovább
másoknak is ezt a fényt! A nyári időben tűzgyújtási tilalom van szinte
mindenütt. De ez nem jelenti azt, hogy Jézus bíztatására lelki értelemben
ne gyújthatnánk tüzeket. Adjuk tovább a hit világosságát, a remény ki nem
alvó lángját és a szeretet tüzét!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, amint tebenned bíztunk!
Áldott vagy te, Urunk, taníts meg minket a te igazságaidra!
Áldott vagy te, Uralkodó, oktass bennünket a te igazságaidra!
Áldott vagy te, Szent, világosíts meg minket a te igazságaiddal!
Uram, a te kegyelmed örök, kezeid munkáit meg ne vesd!
Téged illet a dicséret, téged illet az ének.
Téged illet a dicsőség, Atya, és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és
örökkön-örökké. Ámen.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum