Abban az időben: Jézus és tanítványai betértek az egyik faluba. Egy Márta
nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr
lábához, és hallgatta szavait.
Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: "Uram
- méltatlankodott -, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy
szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem."
Az Úr azonban így válaszolt: "Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és
téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik
részt választotta. Nem is veszíti el soha."
Lk 10,38-42
Elmélkedés:
Dolgos és imádkozó kézzel
Lukács evangéliumában sok olyan történetet találunk, amelyben két,
egymással ellentétes magatartást állít elénk Jézus. Gondoljunk csak
például az elmúlt vasárnap elhangzott példabeszédre az irgalmas
szamaritánusról. Az egyik oldalon az a két ember áll, akik elmulasztották
a segítségnyújtást, a másik oldalon pedig a szamaritánus, aki a
bajbajutott segítségére sietett. A példázatnak egyértelműen az a célja,
hogy a hallgatót döntésre késztesse, melyik magatartást akarja követni e
kettő közül.
Vagy ott van a tékozló fiú esete. Az egyik oldalon találjuk a fiút, aki
természetesen nem tékozló, bűnös élete miatt lehet példa számunkra, hanem
a bűnbánata miatt. Megbánta bűnös életét, s visszatért az irgalmas
atyához. A másik oldalon pedig ott van az ő idősebb testvére, aki
irigykedve nézi, hogy atyjuk visszafogadja öccsét.
De ezekhez hasonlóan szembeállítja Jézus a mennybe jutó szegény Lázár és a
kárhozatra kerülő dúsgazdag ember személyét (Lk 16,19-31), a templomban
feltűnően imádkozó farizeust és a hátul, csendbe imádkozó vámost (Lk
18,9-14), a kilenc meggyógyított, de hálátlan leprást és azt az egyet, aki
visszatért Jézushoz köszönetet mondani (Lk 17, 11-19).
Mind-mind olyan példabeszédek ezek, amelyek választási helyzetbe állítanak
minket, a hallgatókat. Ki a követendő példa? A segítő vagy a cserbenhagyó?
A bűnbánó vagy az irigykedő? Az Istenben bízó szegény vagy a vagyonában
bízakodó gazdag? E helyzetekben csak az egyiket lehet választani.
A mai vasárnap evangéliumában Márta és Mária személye áll előttünk. A két
testvér ellentétes magatartása abban mutatkozik meg, hogy amikor Jézus
betér hozzájuk, az egyikük a házimunkával, a vendég ellátásával törődik, a
másik pedig leül a vendég mellé, hogy hallgassa őt és beszélgessen vele.
Márta egy idő után kérdőre vonja Jézust, hogy miért tűri el testvére
tétlenségét. Jézus ezt mondja neki: "Márta, te sok mindennel törődöl, és
téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik
részt választotta. Nem is veszíti el soha" (Lk 10,41-41). Ebből a
válaszból azt is gondolhatnánk, hogy ismét választanunk kell, de valójában
nem erről van szó. Márta a mindennapi teendők lelkiismeretes végzésének és
a becsületes munkának a példája. Mária pedig a lelki élet, az Istenre
figyelés és imádkozás példája. De nem választanunk kell e két lehetőség
között, hanem megtalálnunk e kettő helyes egyensúlyát az életünkben! Senki
nem mondhatja tehát azt, hogy ő csak az imádságból él, s nem dolgozik
semmit. De a munkára hivatkozva sem szabad elhanyagolni a lelki életet!
Márta tevékenységének és Mária Istenre hallgatásának és helye van az
életünkben.
Ezt a gondolatot szépen fogalmazza meg Gárdonyi Géza, aki a következőket
írja: "Szeretem nézni a szántóvetőt munkája közben. Van benne valami, ami
az imádsághoz hasonlít. Amikor egymás után hasítja a barázdákat a földbe,
mint sorokat a papírra, olyan ez, mintha írna a természet könyvébe, mintha
ezt írná: Add meg a mi mindennapi kenyerünket! És Isten olvassa ezt az
írást a magasból".
A mindennapi ima, az elmélkedés, a szentírásolvasás Istenhez emeli
lelkünket. De a becsületesen és lelkiismeretesen végzett munkával is Isten
felé haladunk. Érdekes, hogy az ima és a munka is a kezünkhöz kötődik.
Kitárt karral vagy összekulcsolt kézzel mondott imánk Isten felé száll.
Ugyanakkor munkára is használjuk kezeinket. Amikor imádkozunk, többek
között azt kérjük, hogy Isten áldja meg kétkezi munkánkat! Egyszer
dolgozunk kezeinkkel, máskor pedig megpihenve Isten felé tárjuk imádság
közben. A jóságos Isten pedig kinyújtja kezét, hogy megáldja munkánkat és
megfogja felé tárt kezünket.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Életem Istene és Ura! Neked szentelem kezem munkáját és a pihenéssel
töltött napokat. Könyörülj ezen a munkában megfáradt kézen. Feléd emelt
kézzel ígérem neked, hogy nem menekülök lustán a munka elől és nem múlik
el napom imádság nélkül.
Nyújtsd ki kezedet és vezess engem a munka és az imádság által az üdvösség
felé!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése