2007. július 1., vasárnap

[Evangelium] 2007-07-01

2007. július 1. - Évközi 13. vasárnap

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek
elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást
készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe
tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: "Uram,
akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?" De ő
hozzájuk fordult, és megfeddte őket: "Nem tudjátok, hogy milyen lelkület
van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa,
hanem hogy megmentse." Ezután másik faluba mentek.
Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: "Követlek, bárhová
mégy." Jézus így válaszolt: "A rókának van odúja, az ég madarainak fészke,
de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania."
Egy másikat Jézus szólított fel: "Kövess engem!" Az így válaszolt: "Uram,
engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." "Hagyd a holtakra,
hadd temessék el halottaikat - mondta neki -, te pedig menj, és hirdesd az
Isten országát."
Egy harmadik ezt mondta neki: "Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy
előbb elbúcsúzzam a családomtól." Jézus így válaszolt: "Aki kezét az eke
szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."
Lk 9,51-62

Elmélkedés:

Szabadon, Istentől vezetve
A mai vasárnap szentírási szövegeiben a meghívás és a követés különböző
szempontjairól hallottunk az ószövetségi idők prófétai meghívásaitól
kezdve a krisztusi hívásig. E meghívástörténetek sok olyan elemet
tartalmaznak, amelyet nekünk, Krisztus-követőknek érdemes megvizsgálnunk.

A szentmise olvasmányában Illés prófétáról és Elizeusról hallottunk. A
történet az ószövetségi idők meghívásainak egyik jellegzetes példája.
Elizeus egy jómódú család gyermeke volt. A család gazdagságára utal az a
megjegyzés, hogy 12 pár ökör haladt előtte, amikor szántott. Elizeus
azonban nem törődött vagyonával és gazdagságával, hanem elhagyja otthonát
és családját, felhagy foglalkozásával, hogy Illés próféta szolgálatába
álljon. A meghívás és a prófétai hatalom átadásának jelképe, hogy Illés
saját köpenyét Elizeusra teríti. Elizeusnak van ideje arra, hogy búcsút
vegyen családjától és a munkásoktól, majd széttöri munkaeszközeit,
áldozatot mutat be, s csak ezután indul el, hogy az őt meghívó Illést
kövesse.
Elizeushoz hasonlóan sokszor mi sem tudjuk, hogy milyen feladattal fog
bennünket megbízni az Úr, aki követésére hív minket, de érezzük, hogy a
hívásnak engedelmeskednünk kell. Jézus bármikor mellénk léphet, ránk
terítheti szeretetének köntösét, kezünkbe adhatja a kitartás vándorbotját
és meghívhat minket követésére.

Az újszövetségi időkben új jellemzői vannak a jézusi hívásnak. Itt már
nincs idő a búcsúzkodásra, hanem azonnal indulni kell. Az evangélium arról
számol be, hogy Jézus maga is úton van, a mennyei Atya küldötteként járja
a városokat és a falvakat, most éppen Jeruzsálem felé tart, ahol küldetése
a kereszthalállal fog beteljesedni. Útja során elutasításban van része a
szamaritánusok részéről, de ez sem akadályozza meg abban, hogy folytassa
útját. Ezt követően három jelöltről hallottunk: ketten maguktól
jelentkeztek Jézus követésére, egyet pedig ő szólított meg. E három
személy és három találkozás más-más oldalról világít rá a követés
lényegére.
Elsőként egy lelkes ifjú lép Jézushoz, aki határozottan kijelenti, hogy
bárhová követi a Mestert. Lelkesedése azonban - úgy tűnik - hamar
alábbhagy, amikor a nehézségekre figyelmezteti őt Jézus. A bátor
elhatározás, a készség kifejezése és a lelkesedés még kevés. Elszántság és
elkötelezettség kell ahhoz, hogy Jézus követésében hűségesek maradjunk!
Másodszor Jézus szólít fel valakit követésére, aki azonban evilági
kötelességeire hivatkozva nem indul vele. Korunkban is vannak olyanok,
akik hasonló kifogásokat keresnek. Egy jó képességű fiú, aki sokat
foglalkozott a papság gondolatával, mondta érettségi után a következőket
plébánosának: "Nem lehetek pap. Folytatnom kell a családi hagyományokat,
nagyapám és apám is orvos volt, én az leszek." Mások talán azt mondják,
hogy át kell venniük a családi üzlet vezetését. Ismét mások talán arra
hivatkoznak, hogy a helyi közösség oszlopos tagjai, s nélkülük vezető
nélkül maradna a csoport. Sokan bátortalanok a váltáshoz. Mind-mind olyan
személyek ők, akik a világi, holt dolgokat előbbre valónak tartják Jézus
hívásánál. Ha Jézus mellénk lép, egyértelmű és visszavonhatatlan döntést
kell hoznunk, határozott és gyors választ kell adnunk!
Harmadikként pedig szintén egy Krisztust követni szándékozó embert említ
az evangélium, aki azonban előbb el akar búcsúzni családjától. Jézus ezt
mondja neki: "Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem
alkalmas az Isten országára" (Lk 9,62). Előre kell tehát tekinteni és nem
visszafelé!
Aki óvatoskodik vagy aggódik a jövő miatt, az visszafelé néz.
Aki a saját kényelmét nézi, az visszafelé néz.
Aki félszívvel indulna vagy akit a szíve kicsit is visszatart, az szintén
visszafelé néz.
Aki csak emberi elvárásoknak akar megfelelni, az ugyancsak visszafelé néz.
Aki régóta dédelgetett vágyait akarja megvalósítani, az megint csak
visszafelé néz.

Jézusnak nincs szüksége csodálkozókra és bámészkodókra. Ő követésre hív
minket. Nincs szüksége buzdítókra és lelkes éljenzőkre sem. Ő követésre
hív minket. Észreveszem-e, amikor mellém lép? Meghallom-e, amikor
megszólít? Van-e bennem készség, hogy azonnal induljak és kövessem?
Hátrafelé nézegetek vagy előre tekintek?

Indulni, Krisztus követésére vállalkozni csak szabadon és Istentől vezetve
érdemes. Erre figyelmeztet minket Szent Pál apostol a galatákhoz írt
levélben: meghívásunk szabadságra szól, csak ne éljünk vissza ezzel a
szabadsággal! Majd így folytatja: a lélek szerint éljünk és vezessen
bennünket a Szentlélek!

Az egykor világba érkezett, a szüntelenül úton lévő, az emberekhez
napjainkban is utat kereső Jézus ma hozzám lép és követésére hív. Az
evangéliumból nem derül ki, hogy a három személy végül is vállalkozik-e a
követésre. Nekem azonban válaszolnom kell. Adj nekem, Uram erőt, hogy
mindig veled járjak és téged kövesselek!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Követünk téged, Úr Jézus, de hogy követhessünk, ragadj meg bennünket, mert
tenélküled senki sem képes felemelkedni.
Hiszen te vagy az út, az igazság, az élet, a képesség, a hit, a jutalom.
Végy fel bennünket mint út, erősíts mint igazság, éltess mint élet.
Szent Ambrus

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum