2018. november 24. – Szombat
Evangélium
Abban az időben: Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: „Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt."
Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él." Erre néhány írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen válaszoltál." Nem is mertek többé tőle semmit sem kérdezni.
Lk 20,27-40
Elmélkedés
A tegnapi evangéliumi részlet azzal zárult, hogy a nép odaadó figyelemmel hallgatta a jeruzsálemi templomban tanító Jézust. A lelkes hallgatóság mellett megjelennek a különféle vallási csoportok képviselői is, akik nem éppen jószándékkal érkeznek. A mai részben a szadduceusokról olvasunk, akik nem hittek a feltámadásban, a túlvilági életben. Kérdésükkel Jézust akarják próbára tenni. Kitalálnak egy történetet egy asszonyról, akit sorra feleségül vesz hét testvér. Vajon a túlvilágon melyiküknek lesz a felesége? - kérdezik.
Jézus válaszából kiderül, hogy Isten az élet ajándékozója. Minden, ami él, neki köszönheti létezését. Aki pedig képes életet teremteni, ajándékozni, az képes új életre kelteni a halottakat is, de ez az új élet már nem a földi élet meghosszabbítása, hanem élet a túlvilágon, élet Isten közelében, élet az örökkévalóságban. Földi életünk a halállal lezárul, de a feltámadás által átlépünk az örök életbe. Ezt nem a magunk erejéből tesszük, hanem Isten támaszt fel bennünket.
Napjainkban is élnek olyanok, akik nem hisznek a feltámadásban, nem hisznek az örök életben. Modern korunk szadduceusai ők, akik megelégszenek a földi élet néhány évtizednyi szűk keretével. Ezzel szemben a keresztény ember hiszi és meggyőződéssel vallja, hogy földi élete után Istennel élhet majd a tökéletes és örökké tartó boldogságban.
© Horváth István Sándor
Imádság
Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel elhatározom, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenekfelett!
Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu
Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20181124.mp3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése