[Napi e-vangelium] 2018-07-08

2018. július 8. - Évközi 14. vasárnap

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték.
Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában.
Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: "Honnét vette ezt? Miféle
bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével
véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon
rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk:" És megbotránkoztak
benne. Jézus erre megjegyezte: "Nem vetik meg a prófétát, csak a
hazájában, rokonai körében, a saját házában." Nem is tehetett ott
csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is
csodálkozott hitetlenségükön.
Mk 6,1-6
Elmélkedés:
A hitetlenség akadály
Az evangéliumok segítségével a 2000 évnyi időbeli távolság ellenére is
lélekben együtt lehetünk Jézussal, aki tanítványaival együtt járja a
városokat és a falvakat. Könnyen az egykori hallgatóság helyébe
képzelhetjük magunkat, leülhetünk, hogy hallgassuk az Úr magával ragadó
tanítását, és szemlélhetjük rendkívüli erejéről, isteni hatalmáról
tanúskodó tetteit, csodáit. Az evangélisták bizonyára azzal a
szándékkal említik meg egy-egy csoda esetén az emberek csodálkozását és
ámulatát, hogy írásuk későbbi olvasói, az Úr követői a későbbi időkben
szintén rácsodálkozzanak e tettekre és az azokban megnyilvánuló
szeretetre Isten részéről, valamint épüljenek mások hitéből.
E szempontok alapján úgy tűnik, hogy talán jobb lett volna, ha
hallgatnak Jézus sikertelen názáreti fellépéséről, amiről a mai
vasárnap evangéliumában olvasunk. Jézus természetesen soha nem keresi a
sikert, nem vágyódik az emberek elismerésére, a csodát nem azért teszi,
hogy feltűnést keltsen, mégis elmondható a tevékenységéről, hogy
valóban sikeres és eredményes. Legalábbis mindenhol, ahol nyitott
szívvel, hittel fogadják őt az emberek. De nincs ez így Názáretben,
azaz éppen abban a városban, ahol felnevelkedett. Egyszerűen fogalmazva
a názáretieket megbénítják előítéleteik, azaz a Jézusról korábban
kialakított képet nem képesek megváltoztatni. A zsinagógában szombaton,
az istentisztelet alkalmával tanító Jézust csodálkozva hallgatják az
emberek, majd pedig kérdéseket tesznek fel, amelyek teljes
értetlenségüket jelzik. Úgy vélik, hogy mindent tudnak Jézusról, aki az
ő körükben nőtt fel, ismerik családját és származását. Bizonyára
hozzájuk is eljutottak azok a hírek, hogy másutt milyen csodákat tett
Jézus, s most azt várják, hogy az ő szemük láttára is történjenek ilyen
csodák. Jézustól viszont távol áll az ilyen önigazolás, őt az emberek
hite és bizalma indítja mindig arra, hogy gyógyítson, segítsen a
betegségben szenvedőkön.
A názáretiek által felsorolt kérdések a csodálkozásból az elutasítás
irányába haladnak, nem képesek felismerni azt, hogy Jézus az Isten Fia,
nem tudnak hinni benne. Márk evangélista nagyon keserű megjegyzéssel
zárja a jelenetet, miszerint maga Jézus is csodálkozott a názáretiek
hitetlenségén. Kezdetben ugyan elismerik Jézus bölcsességét, de más
személynek tulajdonítják azt, mintha valakitől tanulta volna. A Jézus
által véghezvitt csodák és erőmegnyilvánulások mögött szintén más
hatalmat sejtenek, nem tudják elképzelni, hogy saját erejéből képes
ezekre, mert nem hisznek istenségében. A názáretiek tehát úgy
gondolják, hogy Jézus bölcsessége és csodáiban megmutatkozó ereje nem
Istentől, hanem az ördögtől, a gonosztól származik. Ezen a ponton
kimondatlanul is megismétlődik az, hogy az ördöggel való szövetkezéssel
vádolják Jézust (vö. Mk 3,22). A názáretiek Jézus hatalmát firtató
kérdései előrevetítenek egy későbbi eseményt, amikor a jeruzsálemi
vallási vezetők kérdezik majd őt hatalmának eredetéről (vö. Mk 11,28).
Miért írták le mégis ezt a meglehetősen kellemetlen jelenetet az
evangélisták? Azért, mert bizony ebből is tanulhatunk. Megtanulhatjuk,
hogy a gyanakvás, a rosszindulat, az előítéletek akadályoznak minket
abban, hogy megismerjük Jézus személyét és kövessük őt. Megtanulhatjuk
azt is, hogy a hitetlenség akadálya lehet annak, hogy az Úr csodát
tegyen velünk.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Istenünk! Életutunk során olykor meggyengül bennünk a hit.
Kérünk, erősítsd hitünket! A hit ott kezdődik, ahol az emberi
gondolkodás már nem képes továbblépni. Ott kezdődik, ahol már nem
találunk emberi magyarázatokat. A hit ott kezdődik, ahol az emberileg
megtehetőnél többre van szükség vagy több történik. A hit olyan helyre
vezet, ahová csupán emberi erőnkkel nem jutnánk el soha. Istenünk, a
hit a hozzád vezető út. Emberi véges kicsinységünk és a te végtelen
nagyságod között nem létezik más út, csak a hit útja. Vezess minket a
hit útján!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180708.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/