[Napi e-vangelium] 2018-06-24

2018. június 24. - Vasárnap, Keresztelő Szent János születése

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az
Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
anyja ellenezte: "Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: "Hiszen
senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
szavakat írta rá: "János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki
pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és
magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat,
és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki
csak hallott róla, elgondolkodva mondta: "Mi lesz ebből a gyermekből?
Hiszen nyilván az Úr van vele." A gyermek pedig növekedett, lélekben
erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan
fel nem lépett.
Lk 1,57-66. 80
Elmélkedés:
Krisztusra mutató élet
A híres német festő, Matthias Grünewald fő alkotása az isenheimi
szárnyasoltár, amelynek főképe a keresztre feszítést ábrázolja. A bal
oldalon a fájdalmas Szűzanya János apostollal és a földre boruló Mária
Magdolnával, a jobb oldalon pedig Keresztelő Szent János. A keresztelő
jelenléte természetesen csak jelképes, hiszen a valóságban ekkor már
nem élt. Az alak jellegzetessége, hogy hatalmas mutatóujjával a
kereszten függő Jézusra mutat, akiről megkeresztelkedésekor
kijelentette: "Íme az Isten Báránya." Keresztelő János felett a
következő felirat áll latinul: "Neki növekednie kell, nekem pedig
kisebbednem."
A szentek ünnepét vagy emléknapját mindig a haláluk napján szoktuk
tartani, mert ez az ő mennyei születésük napja. A liturgikus év
folyamán Keresztelő Szent Jánosnak nem csak a halálára, vértanúságára
emlékezünk (augusztus 19.), hanem a földi születésének a napját is
megtartjuk, ezt ünnepeljük a mai napon. Az isenheimi oltár Keresztelő
Jánosának példáját azért említettem a bevezetőben, mert neki az egész
élete Krisztusra mutatott és nem csupán az egyik ujja. A János
személyéhez kapcsolódó két ünnep már önmagában is mutatja, hogy az
üdvtörténet jelentős alakjáról van szó, akiről maga Jézus is
kijelentette: "asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő
Jánosnál" (Mt 11,11).
A mai ünnep evangéliumában János születéséről és az akkori különleges
eseményekről olvashatunk. A történet előzménye, hogy amikor Zakariás
szolgálatot teljesített a jeruzsálemi templomban és megjelent neki az
Úr angyala azzal a hírrel, hogy gyermeke fog születni, akkor ő nem
hitte el ezt az isteni üzenetet, és mintegy büntetésül megnémult.
Zakariás kételkedése emberi oldalról részben érthető, hiszen
feleségével, Erzsébettel együtt mindketten idősek voltak és nem
számíthattak arra, hogy ebben az életkorban gyermekük szülessen. Abból
a szempontból viszont nem magyarázható, nem érthető hitetlenkedése,
hogy Isten szavai akkor is valóra válnak, ha azok lehetetlennek tűnnek
az ember számára. Az angyal által közvetített üzenet azonban
beteljesedett, Zakariás pedig néma maradt a beteljesedés napjáig,
gyermeke születéséig. Érthető, hogy némasága majd pedig annak
megszűnése csodálkozást ébresztett a rokonokban és ismerősökben, akik
mindebben isteni jelet láttak. Az is érthető számunkra, hogy e
különleges körülmények miatt sokan azt gondolták, hogy a megszületett
gyermek is különleges lesz, bizonyára Isten valamilyen fontos küldetést
szánt neki. Születésének elbeszélése után az evangélisták hallgatnak
Keresztelő Jánosról. Kissé általánosító az a kifejezés, hogy János
"növekedett, lélekben erősödött és a pusztában élt", de mégis fontos
információt hordoz. János nem csupán testileg növekedett az évek
előrehaladtával, hanem lelkileg is erősödött, felkészült arra a
küldetésre, amit Isten szán neki. A puszta kiváló hely volt ehhez, ahol
magányban élt, de Istenre figyelve. János személye akkor tűnik fel újra
az evangéliumokban, amikor Jézus megkezdi nyilvános működését. Ezt
készíti elő János, hirdetve a bűnbánatot és felszólítva a népet a
megtérésre. Amikor pedig Jézus jön hozzá a Jordán folyóhoz, hogy
megkeresztelkedjék, akkor János tanúságot tesz róla, hogy ő a Messiás,
akinek jövetelét évszázadok óta várták, s akinek jövetelét hirdette.
Keresztelő János személye és élete serkentsen minket arra, hogy egész
életünkkel Krisztusra mutassunk, róla tegyünk tanúságot a világban!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! A te eljöveteleddel az isteni irgalmasság áradt
ki az emberiség felé. A veled való találkozásunk feltétele az, hogy
szakítsunk bűneinkkel. Bűnbánatunkkal azt fejezzük ki, hogy életünkben
nincs helye a kísértéseknek és a bűnnek, hanem szeretnénk visszakerülni
az isteni kegyelem állapotába. Adj szívembe irántad való szeretetből
fakadó bűnbánatot, hogy képes legyek a lelki megújulásra és örömöd
befogadására! Teljesedjen be az én életemben is a mennyei Atya akarata!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180624.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/