2018. március 25., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2018-03-25

2018. március 25. - Virágvasárnap

Abban az időben, amikor Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek,
Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél Jézus előreküldte két
tanítványát, és ezt mondta nekik: "Menjetek a szemközti faluba. Amint
beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem
ült. Oldjátok el és vezessétek ide. Ha valaki szólna, hogy mit tesztek,
mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége. Erre mindjárt elengedi." El
is mentek, és az útelágazásnál egy kapuhoz kötve megtalálták a
szamárcsikót. Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki
megkérdezte: "Miért oldjátok el a szamarat?" Azt válaszolták, amit az
Úr mondott nekik, és erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz
vezették. Ráterítették a köntöseiket, ő pedig felült rá. Sokan az útra
teregették köntösüket, mások meg a lombos faágakat, amelyeket a réten
vágtak. Akik előtte jártak, és akik kísérték, így kiáltoztak:
"Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak
közelgő országa! Hozsanna a magasságban!"
Mk 11,1-10
Elmélkedés:
Áldott, aki az Úr nevében jön!
Nagyböjti utunk utolsó hetéhez érkeztünk. A mai nappal, virágvasárnap
ünnepével elkezdődik a nagyhét. E napon Jézus jeruzsálemi bevonulására
emlékezünk, ezt olvassuk az evangéliumban. Márk evangélista
hangsúlyozza, hogy semmi sem történt véletlenül vagy a sorsnak
köszönhetően. Jézus tudatosan készül a bevonulásra, ez világosan
látszik az előkészületekből. A két falu, Betfagé és Betánia
Jeruzsálemtől mindössze egy óra járásnyira, néhány kilométerre
fekszenek. Innen küldi el Jézus két tanítványát, hogy hozzanak neki egy
szamarat. Pontos részleteket is megad, a falu szélén találják majd meg
a szamarat, amelyen még nem ült ember. A két tanítvány mindent pontosan
úgy talál, ahogyan azt az utasítás tartalmazta.
Jézus, aki eddig mindenhová gyalog ment, legfeljebb időnként szállt
hajóba a Galileai-tengeren, most felül a szamár hátára és így közeledik
Jeruzsálemhez. Természetesen nem fáradtságról van itt szó, hanem
jelképes cselekedetről. Az embereknek a szamárháton közeledő Jézus
láttán rögtön eszükbe jut Zakariás próféta jövendölése az eljövendő
Messiásról: "Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya!
Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron
ül, szamárcsikó hátán" (Zak 9,9). A szelíden érkező Jézus látványa
ujjongásra ösztönzi a népet. Királyként fogadják és köszöntik őt,
ruháikat terítik elé az útra.
A nép lelkesen köszönti az Urat: "Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében
jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a
magasságban!" A jelenlévők azt gondolják, hogy most teljesedik be a
messiási ígéret, amely szerint az eljövendő megváltó majd Dávid király
családjából fog származni. Amikor az éljenző nép most Dávid királyt
emlegeti, akkor azt fejezik ki ezzel, hogy Jézusban felismerik a
Messiást.
Ma, a nagyhét kezdetén mi is elindulunk az Úrral Jeruzsálembe.
Mostantól kezdve felgyorsulnak az események. Néhány nap múlva már az
utolsó vacsora termében találjuk magunkat, majd pedig kimegyünk az
Olajfák-hegyére, ahol a vérrel verítékezéssel megkezdődik Jézus
szenvedése. Még ezen az éjszakán elfogják és kihallgatja őt a főtanács.
Ítéletük szerint Jézusnak meg kell halni, ezért a római helytartó,
Pilátus elé viszik és tőle várják, tőle kényszerítik ki a halálos
ítéletet. Péntekre már egészen megváltozik a hangulat. A korábban
Jézust éltető és messiásként köszöntő nép a halálát követeli, amit a
Golgotán végre is hajtanak, keresztre feszítik Jézust. Halálával
azonban nem érnek véget az események. Feltámadása új fordulatot hoz és
egyúttal új megvilágításba helyezi a kereszthalált. Ami eddig
szégyennek tűnt, abban a keresztény közösség tagjai felismerik a
megváltás rendkívüli cselekedetét. Az Úr halála nem hiábavaló tett
volt, hanem üdvösségünket kiérdemlő cselekedet. Halála nem értelmetlen,
hiszen ez szerepelt Isten megváltó tervében. Halála nem kudarc, hanem
annak megnyilvánulása, hogy Isten minden áldozatra képes annak
érdekében, hogy a megváltás műve megvalósuljon.
A nagyhét folyamán adjunk hálát Isten szeretetéért és kísérjük el
Megváltónkat szenvedésének útján! Legyünk mellette halálában, hogy
részünk legyen általa a feltámadásban!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Földi életed során mindig tudtad, merre visznek
lépteid, s hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal,
tanításoddal, igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s
megmutattad az Istenhez vezető utat. Életutad végső soron mindig
felfelé vitt, Atyád felé, aki örökre magához ölelt a Golgotán álló
kereszten. Társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon keresztül az
örök életre vezet! Hisszük, hogy te vagy az Üdvözítő. Vezess minket az
üdvösségre!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180325.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum