Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek
hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?" Erre megvallotta,
nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás." Ezért
megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?" „Nem vagyok" – felelte.
„A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor
ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit
mondasz magadról?" János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok:
Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a
farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem
te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így válaszolt:
„Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki
utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." Ez
Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28
Elmélkedés:
Keresztelő Szent János különös életmódja és tevékenysége nem csak a nép
figyelmét keltette fel, hanem a vallási vezetőkét is. Prófétai
jellemvonásai, hatásos üzenetei alapján azt gondolták, hogy személyében
Isten hosszú idő után újra prófétát küldött népéhez vagy talán ő maga a
messiás. Ez az elképzelés húzódik meg a küldöttek kérdései mögött. János
viszont nem tartja magát sem a messiásnak, sem Illésnek, aki a
közvélekedés szerint a messiási időket megelőzően újra el fog jönni, de
még prófétának sem. Keresztelő János jól tudja, hogy milyen feladatra
választotta ki őt Isten, és ennél nem képzeli magát nagyobbnak. Ő a
Megváltó előfutára, akinek az a küldetése, hogy előkészítse a messiás
jövetelét.
Ugyanakkor a Keresztelő nem csak saját küldetésével van tisztában, hanem
az őt követő Jézus feladatával is. Éppen ezért önmaga helyett a közelgő
Jézusra irányítja az emberek figyelmét. Arról beszél, arról tesz
tanúságot, aki utána fog tevékenykedni. Krisztusra mutató személye abban
példa számunkra, hogy a mi életünk is ilyen legyen. Az egymással való
versengés, a nagyravágyás, a túlzott önbecsülés helyett az engedelmesség,
az alázat és az önfegyelem segíthet ebben. Isten dicsőségéért való
szolgálat ugyan nem szerez feltétlenül hírnevet, de biztosítja az
üdvösséget.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus, te boldogoknak nevezted azokat, akik hallgatják és
megtartják tanításodat. Mi is abban találjuk meg boldogságunkat, hogy
nyitott szívvel hallgatjuk, és életünkben megvalósítjuk mindazt, amit
tanítasz nekünk. Nem csodálkozni vagy álmélkodni akarunk szavaidon, hanem
megtenni azt. Urunk, a te szavad szabadítson meg mindattól, ami a múlthoz
köt vagy a bűn mélységébe húz! Tanításod indítson el az üdvösség felé!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170102.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése