[Napi e-vangelium] 2017-11-19

2017. november 19. - Évközi 33. vasárnap

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk
bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a
harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra
kelt. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott
velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így
szólt: "Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem
rajta." Az úr így válaszolt: "Jól van, te derék és hűséges szolga! A
kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!"
Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: "Uram, két
talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta." Az úr így
válaszolt: "Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál,
sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!"
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott, így szólt: "Uram!
Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és
onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és
elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!"
Válaszul az úr ezt mondta neki: "Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad,
hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová
nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha
megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot
és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak
még adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is
elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a
külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!"
Mt 25,14-30
Elmélkedés:
Milyen talentumot kaptál?
A talentumokról szóló példabeszéd meglehetősen kemény, szinte
félelmetes képet ír le a történetben szereplő úrról. Ez az idegenbe
készülő úr, aki pénzt, talentumokat bíz szolgáira, majd pedig
visszatérése után elszámoltatja őket, Istent jelképezi. Hogyan
egyeztethető össze ez a félelmetes kép a jóságos, az irgalmas, az ember
felé szeretetét kimutató Istennel? Az egyik szolga ezt mondja: "Uram!
Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és
onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél." És az úr nem utasítja vissza
ezeket a szavakat, hanem megerősíti őket, és ezen szavak értelmében
szabja ki a szolgára a büntetést. Ebben a példabeszédben Isten valóban
félelmetesnek tűnik.
Érdemes tennünk egy fogalmi tisztázást. A vallási nyelvezetben
használjuk az istenfélelem szót, ez azonban nem azt jelenti, hogy
állandóan rettegünk Istentől. Az istenfélelem erény, pozitív
tulajdonság. Isten iránti tiszteletet jelent, az ő nagyságának és
hatalmának elismerését. Az istenfélelem értelmem meghajlását jelenti a
világot megteremtő, az embert létezésre hívó és az ember számára az
erkölcsi rendet megszabó Isten előtt. Az istenfélelem annak elismerését
jelenti, hogy Isten igazságos és joga van megjutalmazni a jókat és
megbüntetni a rosszakat. Ha nem tartom be az Istentől származó erkölcsi
törvényt, akkor jogosan tartok az isteni büntetéstől. A várható
büntetés valóban félelmet ébreszt bennem, ez is része az
istenfélelemnek. De ha Isten parancsai szerint élek, akkor nincs
félnivalóm. Ha szeretettel fordulok Isten felé és embertársaim iránt is
gyakorlom a szeretetet, akkor nincs okom félni az Istentől.
Istennek vannak elvárásai az emberekkel szemben. Mindannyian kapunk
tőle valamilyen talentumot, jó képességet, tehetséget. Van, aki többet,
van, aki kevesebbet. A mindenhez értés és a mindentudás képességét nem
adja meg Isten senkinek, de kifejezetten ehelyett megadja a szerénység
képességét. A mai evangéliumi példabeszéd tanulsága szerint a gazda
elvárja, hogy szolgái kamatoztassák a rájuk bízott talentumokat.
Ugyanígy Isten elvárja tőlünk, minden embertől, hogy használjuk és
fejlesszük mindazokat a jó tulajdonságokat, szellemi képességeket vagy
testi adottságokat, amelyekkel megáldott minket. Azt is elvárja tőlünk,
hogy ne csak a magunk javára használjuk ezeket, hanem embertársainkat
is segítsük velük. Soha ne azt nézzük, hogy a másik mit kapott, ne
irigykedjünk rá, mert mi is kaptunk valamit, és tőlünk nem a másik
személy talentumait fogják számon kérni, hanem azt, amit mi kaptunk.
Mások bírálatának és megítélésének képességét Isten szintén nem szokta
bőkezűen osztogatni, cserébe viszont az őszinteség képességét adja,
hogy bűneinket könnyebben beismerjük.
Jézus példabeszéde kapcsán figyeljünk még oda egy mozzanatra, az idő
múlására. Az úr nem azonnal tér vissza, hogy elszámoltassa szolgáit,
hanem "hosszú idő után." Isten időt ad nekünk, egyeseknek hosszabb,
másoknak rövidebb földi életet, hogy ezzel az idővel gazdálkodjunk.
Hogyan használjuk fel az időt? Szolgáljuk minden képességünkkel és
adottságunkkal Isten dicsőségét, valamint mások és saját magunk
üdvösségét! Ha ezt tesszük, bejuthatunk Istenünk örökké tartó örömébe.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Mindenható Istenünk! Te megbízol bennünk és arra kérsz minket, hogy
talentumainkat helyesen használjuk fel. Segíts, hogy felelősségünk
tudatában minden talentumunkkal, képességünkkel és adottságunkkal a te
dicsőségedet szolgáljuk, és segítsük mások és magunk örök üdvösségét!
Te nem kívánsz lehetetlent tőlünk, csupán azt, hogy munkatársaid
legyünk, fedezzük fel magunkban talentumainkat és akaratod szerint
éljünk azokkal. Adj nekünk bölcsességet, önzetlenséget és szelídséget,
hogy a teremtett világot jobbá tegyük! Segíts minket, hogy minden
adottságunkkal önmagunk és mások üdvösségét segítsük, s ezáltal
dicsőséget szerezzünk neked.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171119.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/