2017. augusztus 20., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2017-08-20

2017. augusztus 20. - Vasárnap, Szent István király

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki
meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez
hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár,
süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert
sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat,
ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette.
Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az
összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte
beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított,
mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
Mt 7,24-29
Elmélkedés:
Ez a ház a tiéd
Az ácsmester úgy gondolta, életében eleget dolgozott már, ideje volna
nyugdíjba mennie és pihennie. Döntését bejelentette a főnökének, aki
szomorúan vette ezt tudomásul, hiszen legtapasztaltabb szakemberét
veszíti így el. A főnök annyit kért, hogy még egy utolsó ház építésében
vegyen részt az ács, aki kissé kelletlenül, de beleegyezett. Ezen az
utolsó házon bizony meglátszott, hogy nem adta bele minden tudását, a
gondolatai már a pihenés, a nyugdíjas évek körül forogtak. A munka
lassan készült, meglehetősen gyenge minőségben. Tudta, látta ezt az ács
is, de már nem törődött vele. Amikor végre elkészült a tető és a ház, a
főnöke is kijött az építkezés helyszínére. Odaadta a ház kulcsait a
mesternek és ezt mondta neki: "Ez a ház a cégünk ajándéka a sok
évtizedes munkádért. Ez a ház a tiéd." Az ácsmester értetlenül vette át
a kulcsokat és magában morgolódott: "Ha ezt tudom, egészen másképp
dolgoztam volna ezen a házon." Vannak helyzetek, amikor már nincs
visszaút. Nem lehet elölről kezdeni a dolgokat. Utólag az ember bánja a
dolgot, másként csinálna sok mindent, de változtatni utólag már nem
lehet.
Szent István király ünnepén talán mindannyian tanulhatunk a hibázó
ácsmester történetéből. Ez az ország a mi hazánk, ez az otthonunk.
Minden amit teszünk, a magunké, a gyermekeinké, az unokáinké, a
következő nemzedékeké lesz. Minden tégla, amit az épület falába
beépítünk, minden deszka, amit a helyére illesztünk, minden szeg, amit
beütünk, a mi otthonunk része lesz. Minden mozdulatunkkal, minden
munkánkkal szebbé tehetjük ezt az országot. Végezhetünk silány munkát
is, de ezzel magunknak okozunk kárt. Másnak sem építünk rossz minőségű
házat, de magunknak sem. A bölcs ember belátja ezt, az ostoba sajnos
nem. Az evangéliumi történetben Jézus egy bölcs emberről és egy
balgáról mond példabeszédet, amelyben az első személy előrelátó módon
biztos, szilárd alapot választ otthona, háza számára. A második személy
viszont nem gondol a jövőre, nem gondol az esetleges veszélyekre, ezért
megelégszik azzal, ami éppen adódik számára, homokra építi saját házát.
Kezdetben minden jónak tűnik, de az idő próbára teszi az építményeket,
a sziklára épült ház kiállja az idők viharait, de a homokra épült hamar
összedől.
A keresztény életre vonatkozóan Jézus példabeszédét úgy szokás
magyarázni, hogy a hívő emberek a krisztusi igazságra, mint biztos
alapra építik életüket, a nem hívők viszont ingatag talajt választanak
maguknak, amikor nem fogadják el az Úr tanítását, törvényeit és
vezetését. Az okosak nem csak arról vannak meggyőződve, hogy a hit és a
keresztény értékrend elfogadásával helyesen döntenek, hanem olykor azt
is képzelik magukról, hogy képesek meggyőzni a balgákat. A balgák
persze szintén meg vannak győződve saját igazukról, ezért nincs
szükségük arra, hogy meghallgassák mások véleményét, azt okoskodásnak
vagy kioktatásnak szokták minősíteni. Mindenesetre jó volna belátni,
hogy kár győzködni a másikat, a szavak úgysem fognak senkit meggyőzni,
majd meggyőzi őket talán a romba dőlt ház látványa.
A krisztusi igazság felismerésére és elfogadására a hit által azok
juthatnak el, akiknek Isten megérintette már a szívét.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Istenünk! Az évszázadok során megtapasztalhattuk, hogy a világ,
amely sokszor nem a népek hazájának, hanem a nemzetek küzdőterének
tűnik, nem siet segítségünkre a bajban. Csak a magunk erejében,
tudásában, hősiességében és Istenhez szóló imáinkban bízhatunk. Hozzád
imádkozunk, hogy országunk vezetői Szent István király lelkületével
szolgálják hazánkat. Segíts, hogy magyar nemzetünk minden tagja a földi
haza építése közben az égi haza felé is törekedjen!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170820.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum