[Napi e-vangelium] 2017-07-25

2017. július 25. - Kedd, Szent Jakab apostol

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak
(Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult
előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz?" Ő
azt felelte: "Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban
melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon."
Jézus így válaszolt nekik: "Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek
vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell
innom?" "Készek vagyunk!" - felelték. Jézus erre így folytatta: "A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: "Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki
első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy
neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért."
Mt 20,20-28
Elmélkedés:
A mai evangélium tanúsága szerint az apostolok valamiféle földi
dicsőségre vágytak, s ebből az következik, hogy Jézus uralmát is
evilági királyságként képzelték el. Téves elképzeléseiket Jézus
szétoszlatja, hiszen az ő uralmának megvalósulása a gyötrelmes
szenvedés és a kereszthalál lesz, s hozzá hasonló sors vár majd az
apostolokra is. Az Úr ugyanis nem evilági hatalomra vágyott, hanem
engedelmes szolgaként teljesítette mindazt, amit a mennyei Atya kért
tőle. A tanítványoknak pedig - ebben is követve Mesterüket -
teljesíteniük kell azt, amit ő kér tőlük. Ez az életmód nem uralkodást,
hanem szolgálatot jelent, amely az élet feláldozásában teljesedik be.
Jézus ezt tanítja saját küldetésével kapcsolatban: "Az Emberfia sem
azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak,
és odaadja életét váltságul mindenkiért."
Nem helytelen, ha arra vágyunk, hogy a mennybe, az örök dicsőségbe
jussunk. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a szenvedés és a
szolgálat útján érhetjük el célunkat. A nagyravágyás lelkületével
szemben Jézus az alázatosságot és a szolgálatkészséget ajánlja nekünk,
s erre a legjobb példa az ő élete. Ha dicsőségében részesülni
szeretnénk, akkor nem a hatalmaskodást vagy az uralkodást kell
választanunk, hanem a szolgálat útján kell járnunk alázatosságban. Kész
vagyok-e őt követni a szenvedésekben, hogy részem legyen a mennyország
dicsőségében?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Jézusunk! Jól tudod, mily szörnyű érzés a bizonytalanság, hiszen
emberségedben hordoztad annak aggodalmát. Néhanap még nekem is, aki
hiszek a világban és az emberben, szörnyűségesnek tűnik a világ:
hatalmas, vak, brutális. Közönyösen lökdös minket ide-oda. Az biztos,
hogy az ember hősiesen eljutott már oda, ahol lakható zónát teremtett
magának. De mily kezdetleges ez a mi otthonunk! Csak vékonyka fal
választ el a szörnyűségestől: tűz, pestis, vihar, földrengés, sötét
erkölcsi erők. Mindez téged is levert az olajfák hegyén. De te semmit
le nem tagadtál és mindent legyőztél, és a vihar harsogásán át is
halljuk szavadat: "Kicsinyhitű emberek, miért kételkedtek?"
Teilhard De Chardin


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170725.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/