[Napi e-vangelium] 2017-07-09

2017. július 9. - Évközi 14. vasárnap

Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged,
Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak
elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez
neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki
más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a
Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak
vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek
magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és
alázatos szívű - és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s
az én terhem könnyű.
Mt 11,25-30
Elmélkedés:
Létezik-e Isten?
Egy férfi egyszer fodrászhoz ment, hogy levágassa a haját. Munka közben
a fodrász beszélni kezdett hozzá, s hamar Istennél kötött ki,
pontosabban annál, hogy Isten nem létezik. Véleményének igazolására a
szokásos érvet hozta elő. Annyi szenvedés, betegség van a világban,
miért nem szünteti meg ezeket az Isten? Ha létezne, akkor nem tűrné el,
hogy az emberek ennyi nyomorúságot elviseljenek. Közben kimutatott az
ablakon, az utca szemközti oldalán, a járdán ülő két koldusra: Nézze
csak milyen nyomorúságos az életük! Miért nem ad nekik Isten jobb
sorsot? Azért, mert nem is létezik. A sok rossz és baj mind azért van a
világban, mert nem létezik Isten, aki megszüntethetné azokat. A férfi
türelmesen hallgatta a fodrász mondandóját, tudta, hogy nem sok értelme
volna vitázni vele. Amikor a fodrász végzett, megköszönte munkáját,
fizetett és elköszönt. Az utcáról még visszalépett és így szólt:
"Tudja, a fodrászok nem léteznek. A világon nincs egyetlen fodrász
sem." A fodrász csodálkozva kérdezte: "Hogy mondhat ilyet? Hiszen éppen
most vágtam le a haját. Én is egy fodrász vagyok." De a férfi
folytatta: "Márpedig a fodrászok akkor sem léteznek. Nézze csak azokat
a koldusokat, milyen ápolatlan és hosszú a hajuk és a szakálluk. Ha
léteznének fodrászok, akkor nem volnának ilyenek, és nem volna egyetlen
hosszú hajú ember sem a világon."
A kérdést, hogy létezik-e Isten, sokféle oldalról meg lehet közelíteni.
Megkérdezhető, hogy bizonyítható-e létezése, mint teremtőé? A teremtett
világ szépségét, rendezettségét, belső törvényszerűségeit látva az
emberek egy része azt mondja, hogy ez mind Istennek köszönhető. Mások
szerint mindez egy bizonyos fejlődésnek köszönhetően alakult ki. Egy
másik szempont szerint Isten az erkölcsi rend szerzője, ő határozza
meg, hogy mi nevezhető jónak és mi rossznak. Mások szerint maga az
ember dönti el, hogy miként minősíti a cselekedeteket, ennek
szélsőséges megnyilvánulása az, miszerint minden jó, amit az ember
tesz, a rossz, a bűn nem is létezik. További szempont az igazságosság,
miszerint életünk végén Isten lesz a bíránk, ő fog igazságos ítéletet
mondani életünkről. Mások szerint a földi életben az igazságtalanság
uralkodik az emberek között, és mindig lesznek olyanok, akik szerint
nekik több jár a földi javakból, mint másoknak, s ez az igazságtalanság
soha nem szüntethető meg. Isten létezését megközelíthetjük abból a
szempontból is, hogy a hívő emberek szerint ő adta szívünkbe a
boldogságvágyat, a boldogság keresését és azt is, hogy a túlvilági,
örökké tartó boldogságra vágyakozzunk. És ha Isten adta nekünk ezt a
vágyakozást a boldogság után, akkor ő is töltheti azt be. A nem hívő
emberek szerint mindenkinek egyedül kell megküzdenie saját
boldogságáért.
Bármilyen szempontból is közelítjük meg a kérdést, mindig lesznek
olyanok, akik hívő emberként válaszolnak, mások viszont a hitetlenség
nézőpontjából. Érvekkel, cáfolhatatlan magyarázatokkal és tudományos
bizonyítékokkal egyik tábor sem fogja meggyőzni a másik tagjait. Mert
Isten létezésében akkor kezd el hinni az ember, amikor a szíve mélyén
meghallja Jézus hívását: Jöjjetek hozzám mindnyájan! Ez a
szeretetteljes hívás indíthatja el az embert a hit útján. Imádkozzunk
azért, hogy a nem hívők egyszer meghallják szívük mélyén az Úr hangját.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk és Mesterünk, Jézus Krisztus! Akaratodat, mondanivalódat,
üzenetedet szelíden közlöd velünk. Nem kényszerítesz minket semmire,
hanem azt kéred, hogy szabadon elfogadjuk törvényeidet, amelyek földi
boldogságunkat és örök üdvösségünket egyaránt szolgálják. Mennyi jóság,
barátság, rokonszenv fedezhető fel szavaidban. Mennyi megértést,
elfogadást tanúsítasz a bűnösök, a gyengék iránt. Milyen türelemmel
várod, hogy megértsünk téged. Segíts minket, hogy egyre jobban
megismerjük és megértsük tanításodat, és amit megértettünk, azt meg is
valósítsuk.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170709.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/