[Napi e-vangelium] 2017-07-02

2017. július 2. - Évközi 13. vasárnap

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Aki apját vagy anyját
jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl a
keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét,
elveszíti azt, de aki értem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki
titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be,
aki engem küldött. Aki befogadja a prófétát, mert próféta, az a próféta
jutalmát kapja. És aki az igazat befogadja, mert igaz, az az igaznak
jutalmát kapja. S ha valaki csak egy pohár friss vizet ad is e
legkisebbek egyikének azért, mert az én tanítványom, bizony mondom
nektek, nem marad el a jutalma.
Mt 10,37-42
Elmélkedés:
Hordozd a kereszted!
Az ember egész életén át azokra a legalapvetőbb kérdésekre keresi a
választ, miszerint honnan származunk, kitől kaptuk a létezés ajándékát,
mi a célja földi életünknek és hová fogunk jutni annak lezárulta után.
A vallásalapítók annyit mertek állítani, hogy ezekre a kérdésekre
egyedül Isten adhat választ, a megoldás nála van. Ezzel szemben Jézus
egyedülálló tekintéllyel azt állította, hogy ő a megoldás. Nem azt
mondta, hogy a megoldás nála van, hanem hogy az ő személye a megoldás.
Őt kell követni és akkor megismerjük az emberi létezés eredetét,
értelmét és végső célját. Jézus szava már nem egy prófétai beszéd abban
az értelemben, hogy majd eljön valaki a jövőben, aki meghozza a
megoldást, hanem ő a Megváltó, akinek a személye választ ad az emberi
létezés kérdéseire. Ebben az értelemben érdemes olvasnunk Jézus
kijelentését a mai evangéliumban: "Aki nem veszi föl a keresztjét és
nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, elveszíti
azt, de aki értem elveszíti életét, megtalálja azt." Ilyen tartalmú
üzenettel és ezzel a következetességgel korábban egyetlen tanító sem
mert az emberek elé állni. Jézust kell elfogadnunk, őt kell követnünk,
vele kell hordoznunk életünk keresztjeit, és akkor megtaláljuk az élet
útját. És ha ezen az úton úgy járunk, hogy készek vagyunk Krisztussal
meghalni, akkor részesedni fogunk majd az ő dicsőségében, a
feltámadásban.
Az evangéliumok szerint ezt a gondolatmenetet az élet értelméről még
Jézus legközelebbi tanítványai sem értették meg igazán. Ezt leginkább
azok a jelenetek szemléltetik, amikor az Úr a rá váró szenvedésről és
halálról beszél nekik, és ők teljesen értetlenül fogadják szavait. Mást
várnak, mások az elképzeléseik arról, hogy miként fog megvalósulni a
messiási uralom. Azt remélik, hogy Isten majd kiszabadítja a Messiást a
gonosz emberek kezéből, akik életére törnek, a mennyei Atya majd
megmenti Fiát a haláltól. A nagypénteki események végleg cáfolják az
apostoloknak és a tanítványoknak ezt az elképzelését. Éppen a
nagypénteki kereszthalál lesz a legértetlenebb számukra, mivel a
keresztre feszítés annak a Jézusnak a halálát okozta, aki az élet
szerzőjének és az emberi élet megoldásának nevezte önmagát. Hogyan
lehet ő a megoldás az emberi életre, amikor meghal? Látják az életnek
és a halálnak a küzdelmét, s úgy vélik, hogy a halál győzedelmeskedik
ebben a harcban. A kereszt a teljes megsemmisülést, a megalázottságot,
az elesettséget, a magára maradottságot, a tehetetlenséget jelentette
számukra. Emiatt válik a kereszt a hit próbatételévé. Olyan helyzetben
kell, kellene hinni Isten igazmondásában, amikor látszólag mindannak
ellenkezője valósul meg, amit Isten ígér. Olyan helyzetben kellene
látni a kiutat, amikor minden ajtó bezárul. És Isten talál megoldást,
feltámasztja Jézust a halálból.
Az életnek és a halálnak ezt a titokzatos küzdelmét akkor értjük meg,
ha figyelembe vesszük, hogy ez a küzdelem nem a szemlélőkben és nem a
kívülállókban játszódik le, hanem Jézus személyében. Ő maga az, aki
átéli a magára maradottságot, a teljes megaláztatást, a
tehetetlenséget, s amikor Atyjának ajánlja lelkét a kereszten, akkor
tőle várja a megoldást, közbeavatkozást, amely az élet győzelmét
jelenti.
A mai vasárnap üzenetét így foglalhatjuk össze: Hordozd a kereszted!
Ajánld életedet és halálodat Isten kezébe és akkor megkapod az örök
életet.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Életem Ura, Jézus Krisztus! Készen állok arra, hogy tétovázás nélkül
induljak és kövesselek téged! Tudom, hogy nehéz lesz ez az út számomra,
de vállalom, mert ez vezet holt múltamból a jövő felé, az örök élet
felé, az üdvösség felé. Nem tart vissza semmi. Nem hátráltathat semmi.
Nem akadályozhat semmi. Te vagy számomra az út és te vagy a cél! Te
légy vezetőm az örök élet felé! Te vagy az egyetlen, akiben megtalálom
boldogságom és örök életem. Segíts, vezess, élj bennem! Adj erőt, hogy
hűséges tanítványod és követőd legyek!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170702.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/