Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és
nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat
hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a
városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt
hozzá: „Ne sírj!" Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre
a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj
föl!" A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt
anyjának.
Lk 7,11-17
Elmélkedés:
Csak egy érintés
Egy árverésen történt a következő eset. Az értékesítendő tárgyak között
egy hegedűre került a sor. A lehetséges vásárlók nem sok fantáziát láttak
a kopott hangszerben. Lassan ment a licitálás, egészen kicsiny
összegekkel, valaki halkan meg is jegyezte, hogy inkább ki kellene dobni a
szemétbe ezt a hegedűt, ő bizony egy fillért sem adna érte. Ekkor egy
idősebb férfi lassan előresétált a székek között, kezébe vette a hegedűt
és a vonót és játszani kezdett. A hamis hangok még jobban elriasztották az
embereket a vásárlástól, de a férfi nem jött zavarba, sorra hangolta a
húrokat, és lassacskán egyre kellemesebb hangokat csalt elő az
értéktelennek tűnő hangszerből. A licitálók kedve megjött, egyre nagyobb
összegeket ajánlottak fel a hegedűért. Mindenki tátott szájjal hallgatta a
csodálatos dallamokat, mígnem egészen magas összegért kelt el a hangszer.
Mitől lett ilyen értékes hirtelen ez a hegedű? A válasz egyszerű: a művész
érintésétől. Attól, hogy valaki szakszerűen, mesterien szólaltatta meg.
Egyetlen érintés váratlan dolgokat eredményezhet. Egyetlen érintés csodát
hozhat. Erre példa az evangéliumi elbeszélés. Útja során Jézus Naim
városához érkezik, ahol egy temetési menettel találkozik. Egy
özvegyasszony kíséri a temetőbe egyetlen fiát. Gyászában, fájdalmában
sokan osztoznak a város lakói közül, de együttérzésük nem segít az
özvegyen. Férjét már korábban elvesztette, ezért csak egyetlen fiára
számíthatott volna idősebb korában, de most őt is el kell temetnie. A
természet rendje felborult, az életerős ifjú, aki támasza lehetett volna
édesanyjának, a koporsóban fekszik, a gyenge édesanya pedig él, de milyen
életre számíthat egyedül? Fájdalmában tulajdonképpen egyedül maradt.
Életet adott fiának, s most ez az élet számára érthetetlen módon
megszakadt. Az asszonynak a fia volt az élete értelme, de most már neki
sincs miért élnie. Az emberek talán azért kísérik el, mert ismerik őt,
ismerik múltját, családja történetét, de aligha ismerik jövőjét, ha van
egyáltalán jövője az ő gondolataik szerint. Jézus most látja először ezt
az özvegyet, de olyan tekintettel néz rá, mintha nem csak eddigi életét
ismerné, hanem jövőjét is előre látná. Ismeri az özvegyek sorsát, sejti,
milyen jövő vár rá fiának elvesztése után. Az események menetébe Jézus
érintése hoz változást. Megállítja a menetet, megérinti a koporsót,
feltámasztja az ifjút és visszaadja őt édesanyjának. Jézus érintése
fordulatot hoz. Ő képes más irányba terelni a jövőt, új irányba állítani
egy ember sorsát. Jézus érintése megváltoztatja azt, amit mindenki
megváltoztathatatlannak gondol. Mindenki beletörődik abba, hogy ennek így
kellett történnie, a fiúnak meg kellett halnia és az anyának túl kellett
élnie fiát, de Jézus nem fogadja el ezt, hanem megváltoztatja és a gyászt
örömre fordítja.
Érdekes, hogy erről az örömről Lukács evangélista nem tesz említést. Pedig
biztosak lehetünk abban, hogy az özvegy és vele a többi ember mennyire
örvendezett e csoda láttán. A jelenlévők reakciójaként szűkszavúan
beszámol a félelemről, és arról, hogy Istent dicsőítették az emberek e
rendkívüli eset láttán. Mi kíváncsiak lennénk arra, hogy mi történt a
feltámasztás után, de az evangélista tapintatosan hallgat erről. S e
hallgatás talán annak jelképe, hogy nem tudjuk, mi lesz, mi vár ránk a
feltámadást követően. Tudásunk csak arról van, hogy életünk végén meg
fogunk halni. S hitünk szerint ezt követően Isten feltámaszt minket az
örök életre. Isten számára ez „csak" egy érintés, a mi számunkra végtelen
öröm.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az élet és a halál Ura! Életünk és örök
életünk a te kezedben van. Minden reményünket beléd helyezzük, mert te
képes vagy arra, hogy új életet adj nekünk a feltámadás által. Szeretnénk
örökké élni, szeretnénk eljutni az örök boldogságra, szeretnénk együtt
lenni Istennel az örökkévalóságban. Urunk, hisszük, hogy halálod után
harmadnapon feltámadtál. Vezess minket a mennyországba! Érints meg minket,
hogy új életre támadjunk!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160605.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése