Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor
tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak
koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti
Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj
rajtam!" Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban
kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!" Jézus megállt, és így szólt:
„Hívjátok ide!" Odaszóltak a vaknak: „Bátorság! Gyere, téged hív!" Az
eldobta köntösét, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit
akarsz, mit tegyek veled?" A vak ezt felelte: „Mester, hogy lássak." Jézus
erre így szólt hozzá: „Menj, a hited megmentett téged." Az pedig nyomban
visszanyerte látását, és követte őt az úton.
Mk 10,46-52
Elmélkedés:
Első lépések a hit útján
Valamikor Noé idejében kezdődhetett az egész. Felnézett az égre, a nap
ragyogóan sütött, egy tenyérnyi felhőcske sem látszott az égen. „Özönvíz?
Miféle özönvíz?" - tűnődött magában. Aztán mégis kiválasztott egy magas
hegyet és a tetején építeni kezdte a bárkát. Később jött Ábrahám, aki a
sivatagba terelte a nyáját, ment egész családjával, bár fogalma sem volt
róla, miként lesz nagy néppé. Évszázadokkal később Mózes odaállt a
Vörös-tenger partjára, háta mögött az egész nép. „Mekkora hatalmas tenger!
Ezen fogunk mi átkelni? Itt fogunk megszabadulni a minket fenyegető
egyiptomiaktól?" - forogtak a gondolatok a fejében. Aztán mégis ráütött
botjával a tengerre. Ismét később a názáreti leány, Mária szemlesütve
hallgatta az angyal szavait. „Gyermekem fog születni? Hogyan? Hiszen még
férjem sincs?" - kérdezte csodálkozva, aztán mégis kimondta az igent.
Néhány évvel később a galileai halász Péter fejében született meg a
kérdés: „Emberhalász? Miféle emberhalász leszek én?" Aztán otthagyta
bárkáját, hálóit és elindult az őt megszólító vándortanító után.
Idézhettünk volna még jónéhányat az ószövetség vagy az újszövetség alakjai
közül, s folytathatnánk a sort az egyháztörténelem nagy személyiségeivel,
de talán ez a néhány példa is elegendő annak bemutatására, hogy milyen az,
amikor valaki rálép a hit útjára. Milyen az, amikor valaki minden
bizonytalanságot félretesz és hisz annak az ígéretnek, amit Isten tesz
neki.
Napjainkban sok embernél a hit elvesztette jelentőségét. Ennek több oka is
lehet. Vannak, akik azt gondolják, hogy a hit mankót jelent a gyenge
emberek számára. Nehezen állják meg helyüket a világban, szükségük van
támaszra és úgy gondolják, hogy a vallásban találják meg azt a támogatást.
Mások azt állítják, hogy ők erősek, nincs szükségük erre a mankóra,
megállják helyüket az életben. Életük gondjait, problémáit a maguk
erejéből meg tudják oldani, nincs szükségük égi segítségre. E gondolkodás
hátterében tulajdonképpen az áll, hogy az ember önmagában hisz. A másik ok
az lehet, hogy sokan önbecsapásnak tartják a vallásos hitet. Olyan
dolognak, amely nem igazolható tudományos módszerekkel és az emberek csak
azért találták ki maguknak, hogy biztonságérzetük legyen, de hamis ez az
érzés, mert lám, Isten, akiben és akinek gondviselésében annyira bíznak,
éppen a legnehezebb helyzetekben csak hallgat, nem segít, nem mutatja meg
erejét.
Ha megnézzük a példaként említett személyek életét, akkor láthatjuk, hogy
a hit szilárd alap, kiindulópont, amelyre az ember egész életét
felépítheti. Az első lépés a hit útján valóban az ismeretlenbe, a
bizonytalanba való belépés. Ilyen bizonytalanok lehettek a vak Bartimeus
első lépései is Jézus felé. Már kifejezte, hogy hisz abban, hogy Jézus a
Messiás és azért kéri tőle a látást. Hiszi, hogy egyedül ő képes
meggyógyítani. A bizonytalan lépések után megérkezik Jézushoz, aki csodát
tesz vele, s ettől kezdve megszűnik benne mindenféle bizonytalanság.
Van-e bátorságom elindulni a hit útján, Isten titkainak útján?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus! Első lépéseinket óvatosan, bizonytalanul tesszük meg a hit
útján. Az úton, amely az Isten-látás élményéhez vezet. Beismerem lelki
vakságomat és segítségedet kérem, hogy láthassalak, felismerhesselek
téged. Te meghallod, amikor téged szólítalak, mindig meghallod, amikor
hozzád fordulok. Most is azzal a hittel járulok eléd, hogy segíts
hitetlenségemen, gyógyítsd lelkemet! Add, hogy a hit által mindig
felismerjelek téged!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151025.mp3
References
Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-25
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése