Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gondoljátok meg: Ha tudná
a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába.
Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem
is gondoljátok."
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy
mindenkinek?" Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura
szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál.
Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt
mondja magában: „Uram bizonyára késni fog", és elkezdi verni a többi
szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a
szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor
nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára
juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy
akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így
tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki
sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet
kérnek számon."
Lk 12,39-48
Elmélkedés:
Az Emberfiára való várakozásról és az állandó készenlétről szóló tanítását
folytatja Jézus mai evangéliumi részletünkben. Újabb példát mond, amely az
érkezés váratlanságát, meglepetés jellegét emeli ki. Miként a házigazda
sem tudhatja, hogy mikor érkezik a tolvaj, ugyanúgy a keresztény ember sem
tudja előre, mikor fog bekövetkezni az Úr jövetele. Mert ahogyan a tolvaj
sem jelenti be előre a gazdának, hogy mikor szándékozik betörni házába,
ugyanúgy Jézus sem közli velünk előre érkezésének időpontját.
A folytatásban szereplő példa a szolgák, az ember személyes felelősségét
hangsúlyozza. A példabeszédet elmondó Jézus azt feltételezi, hogy a
váratlanság, az időpont ismeretének hiánya arra készteti, arra ösztönzi a
hívőket, a közösség tagjait, hogy állandó készületben legyenek. E
feltételezés helyesnek bizonyul a felelősségteljesen gondolkodók esetében.
Aki viszont felelőtlen, az könnyelmű módon megfeledkezik a várakozásról,
az Úr eljöveteléről, amely aztán általa nem várt időben következik be.
További ösztönző erő lehet a szüntelen készenlétre a várható jutalom. A
hazaérkező úr valóban nagylelkűnek bizonyul azokkal szemben, akik
felkészülten várták őt. Ugyanígy Isten nagylelkűségére számíthatunk, ha
megfogadjuk Jézus ajánlását, és nem engedjük kialudni lelkünk világító
mécsesét. Isten megjutalmazza hűségünket.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, adj békés megelégedettséget nyugtalan szívemnek. Legyek megelégedett
azzal, hogy a közelemben vagy és a te segítségeddel mindent megtehetek.
Egyetlen kívánság elég: a te akaratod követése, hisz te úgyis boldoggá
akarsz tenni.
C. Sonnenschein
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151021.mp3
References
Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-21
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése