2015. szeptember 27., vasárnap

[Evangelium] 2015-09-27

2015. szeptember 27. – Évközi 26. vasárnap, a Szentírás vasárnapja

Abban az időben: János (apostol) így szólt Jézushoz: „Mester, láttunk
valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk.
Megtiltottuk neki, mert nem követ minket." Jézus ezt válaszolta: „Ne
tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen
szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van. Aki inni ad nektek akár
csak egy pohár vizet is az én nevemben, – azért, mert Krisztuséi vagytok,
– bizony, mondom nektek, nem marad jutalom nélkül. De aki megbotránkoztat
egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha
malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák. Ha a kezed
megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel
a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat,
vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat
olthatatlan tüzére kerülnöd. Ha a szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb
fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra
jutni, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik."
Mk 9,38-43. 45. 47-48

Elmélkedés:

Szabaddá tenni az utat
Néhány évvel ezelőtt lelkinapra hívtak egy plébániára. Az egész napos
program része volt egy buzdító beszélgetés a fiatalokkal, majd külön a
szülőkkel, gyóntatás, szentségimádási óra és prédikáció a délutáni
szentmisében. A misére készülvén a sekrestyében észrevettem a templomi
szószékhez vezető lépcsőt és mindjárt felvetettem ötletként a házigazda
atyának, hogy mi lenne, ha a szószékről mondanám a prédikációt. Nem volt
rá ideje, hogy válaszoljon, mert a sekrestyés néni közbeszólt: „Azon a
szószéken már legalább 15 éve nem járt senki. Ha előre szólnak, szívesen
elpakoltam volna a lépcsőről, de így elég nehéz volna feljutni." Szemügyre
véve a polcként szolgáló lépcsőt, nem erősködtem tovább. Régi füstölő,
felgöngyölt futószőnyeg, gyertyatartók, virágvázák, takarítóeszközök és
ismeretlen tartalmú dobozok torlaszolták el az utat s akadályozták meg,
hogy a régi szószékről történjen az igehirdetés.
Azért említem az esetet, mert sok ember évek, évtizedek óta akadályozva
érzi magát abban, hogy rendszeresen olvassa Isten üzenetét, a Szentírást.
A lustaság, a kényelem, a megszokottság, pontosabban az elszokottság
kacatjai torlaszolják el az utat. Gyorsan rendet lehetne tenni, s most ne
mondjuk azt, hogy nincs rá idő, hiszen a mai ünnep, a Szentírás vasárnapja
jó alkalmat ad erre. Hamar tisztázni lehetne, hogy mi akadályoz meg abban,
hogy a Szentírás mindennapi lelki táplálékom legyen. Nyitott kapukat
döngetek azoknál, akik olvassák e sorokat és naponta az evangéliumi
elmélkedéseket, hiszen ők Krisztus tanításából élnek. De gondoltak-e arra,
hogy másoknak segítsenek abban, hogy szabaddá tegyék számukra az Isten
szavához vezető utat? Mert a Szentírás mindenkié. Isten üzenete minden
emberhez szól. Nem sajátíthatja ki azt magának senki. Nem mondhatom, hogy
örömmel tölt el az, hogy naponta találkozom Isten igéjével és fontos
útmutatást jelent ez számomra, hanem segítenem kell másokat, hogy ők is
felfedezzék a Krisztus tanításában rejlő lelki kincset.
Szentgyónás vagy lelki beszélgetés alkalmával papként gyakran megkérdezem,
hogy az illető szokott-e Szentírást olvasni. Egy fiatal édesapa egyszer
azt válaszolta, hogy gimnazista korában minden nap olvasott egy részletet,
de már sok éve ki sem nyitotta Bibliáját. Kérdeztem, hogy nincsenek-e
elvonási tünetei? Nincsenek, válaszolta mosolyogva, mert értette a humort,
s mert csak humornak gondolta kérdésemet. Aztán már komolyan mondtam neki,
hogy szerintem lehetnek, mert a felsorolt bűnei, a családi és munkahelyi
problémái arra utalnak, hogy teljesen elveszítette a támpontot, az Isten
iránymutatását életében. Elgondolkozott véleményemen és pár hónappal
később örömmel mesélte, hogy újra felfedezte a bibliaolvasás örömét.
Ő szabaddá tette az utat, a saját útját, hogy megnyithassa lelkét Isten
akarata számára. Milyen jó volna, ha másokat is megérintene Isten szava!
Milyen jó volna, ha minden keresztény ember odafigyelne a hozzá szóló
Istenre! Milyen jó volna, ha mindenki arra törekedne, hogy életében Isten
szavának útján járjon, azaz megvalósítsa mindazt, amit olvas és megért!
Tegyük szabaddá az utat, amelyen Isten közelít felénk!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Istenünk! Miközben olvassuk a Szentírást, terád figyelünk, téged
hallgatunk, s felfedezhetjük azt is, hogy te meghallgatsz minket és a
Szentírás üzenete által válaszolsz kérdéseinkre. Tudom, hogy a kitartó
olvasás, a figyelmesség és a tanulékony lélek elengedhetetlen ahhoz, hogy
meghalljam szavadat, megértsem útmutatásodat. Segíts, hogy meghalljalak a
Szentírás szavaiban, a megszólaló és lelkem visszhangját váró Istent!
Segíts, hogy a te szent Fiad, Jézus Krisztus örömhíréhez méltóan éljek és
eljussak hozzád az örök üdvösségre!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150927.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-09-27
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum