Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani
kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok
figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán okot
találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította
tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!" Az felkelt és
odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton
jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?" Végignézett
rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!" Az megtette,
és meggyógyult a keze. Erre esztelen harag szállta meg őket, és arról
kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.
Lk 6,6-11
Elmélkedés:
Képzeljük magunk elé az evangéliumi történetet! Az egyik oldalon ott áll
Jézus, a másikon pedig a farizeusok. A farizeusok Jézust figyelik, Jézus
tekintete pedig feléjük irányul, belelát gondolataikba. Érezzük a
feszültséget a jelenlévők között. Jézus tettrekészen várakozik, mert
gyógyítani akar, a farizeusok is ugrásra készen állnak, hogy
vádaskodásukkal lerohanják. Valahol ott van a béna kezű ember is, de őrá
kezdetben senki sem figyel. És akkor hirtelen mindenkinek a figyelme a
betegre irányul, akinek keze az Úr szavára azonnal meggyógyul, megszűnik
bénasága.
Érdemes figyelnünk a szereplők magabiztosságára. Abban a pillanatban, hogy
Jézus megpillantja a beteget, rögtön tudja, hogy mit fog vele tenni,
tudniillik, hogy meggyógyítja, még akkor is, ha történetesen szombat van.
A jelenlévő farizeusok is biztosak a dolgukban. Tudják, hogy nyert ügyük
van, mert Jézus nem fog szótlanul és tétlenül elmenni a béna kezű ember
mellett, s ha szombaton meggyógyítja, akkor cselekedetével megszegi a
törvényt.
A gyógyítással Jézus ismételten annak adja tanújelét, hogy másképpen
gondolkozik a törvényekről. Amíg a farizeusok számára a törvény tisztelete
és megtartása az elsődleges, addig Jézusnál az ember, az ember gyógyulása
előbbre való, mint a törvények. Őt semmiféle szabály nem korlátozhatja
abban, hogy jót tegyen.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Istenünk, előtted összeroppannak a térről és időről alkotott
méreteink, előtted a legcsodálatosabb emberi tudás is csak töredék.
Megközelíthetetlen fényesség vesz körül. Te mindettől egészen különböző!
Hát riadjak föl már végre gyermekes képzelgéseimből, gondolatszegény
csacsogásaimból, kikopott imaformuláimból, egyhangú kegyeskedéseimből!
Vedd el tőlem fennhéjázó önbizalmamat, azt a fölényes biztonságérzetet,
amelytől gyakran azt hiszem, sokat tudok és már nyugodt, megelégedett, sőt
büszke is lehetek e tudálékosságomban. Istenem, szabadíts meg az
önteltségtől!
F. Amiet
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150907.mp3
References
Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-09-07
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése