A gazdag ifjú távozása után Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony,
mondom nektek: A gazdag nehezen jut be a mennyek országába. Újra mondom
nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia
Isten országába." Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és azt
kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk tekintett, és így szólt:
„Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges." Ekkor Péter
megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz
a jutalmunk?" Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik
követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges
trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek
Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát,
testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit
kap, és elnyeri majd az örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, és
az utolsókból elsők."
Mt 19,23-30
Elmélkedés:
A gazdag ifjú eltávozik, meghátrál attól a nemesebb eszménytől, amire
Jézus meghívja őt. Vagyonát többre értékeli, mint az örök életet. Fiatal
kora miatt jogosan feltételezhetjük, hogy vagyonáért nem saját magának
kellett megdolgoznia, hanem örökölhette azt családjától, mégis mennyire
ragaszkodik hozzá, s ahhoz a kényelemhez, amelyet számára földi életének
további éveiben biztosít. Hová tűnt belőle a lelkesedés, amely néhány
perccel korábban még jellemezte? Hová tűnt belőle az örök élet utáni vágy,
amely Jézushoz vezette? Lám, az evilági kincsek szeretete mennyire gyorsan
képes kiölni az ember szívéből a jószándékot! A gazdag ifjú további sorsa
ismeretlen számunkra, egyedül Isten a tudója, hogy végül is eljutott-e az
örök életre.
Távozása az apostolokat is megdöbbenti. Talán kissé el is
bizonytalanodnak, ezért teszik fel a kérdést Mesterüknek: „Hát akkor ki
üdvözülhet?" (Mt 19,25). Ők készek voltak mindent elhagyni és új életet
kezdeni Jézusért. Amikor az Úr meghívta őket, akkor ők megtették azt, amit
Jézus most a gazdag ifjútól kért. Ők számíthatnak az üdvösségre, az örök
életre? Igen, de elsősorban nem lemondásuk jutalmaként, hanem Isten
irgalmának és jóságának köszönhetően.
Emlékeztessen minket a történet arra, hogy üdvösségünk érdekében
fáradoznunk kell, de végső soron Isten ajándéka az számunkra.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te emberi szívvel vagy mennyei Atyádnál, és
szüntelenül imádkozol értünk. Növeld, kérlek, egyházadat szüntelenül az
emberszívekben, az én szívemben, egyházközségünk szívében, s az egész
világ szívében.
H. Walter
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150818.mp3
References
Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-08-18
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése