2015. augusztus 2., vasárnap

[Evangelium] 2015-08-02

2015. augusztus 2. – Évközi 18. vasárnap

Abban az időben: Amikor a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait,
bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor
a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél
ide?"
„Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek,
mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.
Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely
megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek – őt ugyanis az Atya
igazolta."
Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot
cselekedjünk?" „Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek
abban, akit küldött."
De ők így folytatták: „Hát te milyen csodajelet teszel, hogy lássuk és
higgyünk neked? Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint
az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni."
Jézus erre így szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott
nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi égi kenyeret.
Mert az az Isten kenyere, aki alászállt az égből, és aki életet ad a
világnak."
Erre így szóltak hozzá: „Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret!"
„Én vagyok az élet kenyere – felelte Jézus. – Aki hozzám jön, többé nem
éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjazik."
Jn 6,24-35

Elmélkedés:

Emlékezés, áldozat, várakozás
A múlt vasárnapi evangéliumban a csodálatos kenyérszaporítást olvastuk.
Jézus csodájának köszönhetően az öt kenyér és a két hal olyannyira sokká
változott, hogy az ételből több ezer ember lakott jól. A csoda arra
ösztönözte az embereket, hogy Jézust ki akarták kiáltani királyukká, de ő
nem engedte ezt, eltávozott a nép köréből. Az eset folytatásaként a nép
keresni kezdi őt, majd amikor megtalálták, Jézus beszédet intézett
hozzájuk az örök élet kenyeréről, megvilágítva cselekedetének jelentőségét
és előremutató célját az Oltáriszentségre. Ezt a beszédet - amelyet
témájának megfelelően eucharisztikus beszédnek nevezünk - tartalmazza
három részletben a mai és a következő két vasárnap evangéliuma. A szöveg
megvilágítja Jézusnak az utolsó vacsorán végzett cselekedetének,
tudniillik az Oltáriszentség alapításának lényegét és tartalmát. Foglaljuk
össze legalább vázlatszerűen mai elmélkedésünkben, továbbá a következő
vasárnapokon, hogy katolikus keresztényként mit hiszünk az
Eucharisztiáról.
Az utolsó vacsora eseményéről Máté, Márk, Lukács evangélisták és Szent Pál
apostol számolnak be. Valamennyi leírás tartalmazza azt a négy elemet,
amely a szentmisében is megmutatkozik. Először is azt, hogy az
Eucharisztia ünneplése emlékezés, emlékezés egy múltbeli cselekedetre, az
Úr Jézus tettére. „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" (Lk 22,19) -
mondta egykor Jézus és az ő szavait idézi a miséző pap az
átváltoztatáskor. Másodszor: ennek az emlékvacsorának hatása van a
jelenben mindazokra, akik részt vesznek rajta. Krisztus cselekedete
megismétlődik, áldozata jelenvalóvá válik, hogy az ünneplő hívők az új
szövetség népévé váljanak. A harmadik közös elem a jövőre mutat. Mindazok,
akik együtt ünneplik az Oltáriszentséget és hisznek Jézus valóságos
jelenlétében, az Úr második eljövetelére, azaz egy jövőbeli eseményre
várakoznak. Erre utalnak a szentmisében elhangzó szavak: „Halálodat
hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz." A
negyedik közös vonás, hogy hálaadásról van szó, hiszen az Úr hálaadással
kezdi cselekedetét és mi is hálaadásként mutatjuk be azt a megváltásért.
Mindezek fényében láthatjuk, hogy Jézus utolsó vacsorája és a mi
szentmisénk jelképes, ugyanakkor valóságos cselekedet. Jelképes abban az
értelemben, hogy Krisztus egyszeri és megismételhetetlen áldozatát, az ő
megváltó kereszthalálát és üdvözítő feltámadását hozza el a jelenbe.
Valóságos abban az értelemben, hogy áldozata jelenvalóvá válik, hogy ahhoz
a mi áldozatunk és hálaadásunk is kapcsolódhasson, és létrejöhessen a
valóságos találkozás Isten és az ember, az Oltáriszentségben jelenlévő és
önmagát ajándékozó Krisztus és a hívő ember között.
Az Úr utolsó vacsorájának eseménye és minden szentmise azt a vágyat fejezi
ki, hogy az ember a lehető legbensőségesebb találkozást, egyesülést akarja
Istennel és Isten is találkozni akar az emberrel. Isten bennünk akar élni,
lelkünket akarja táplálni, egyesülni szeretne velünk, önmagát adja nekünk
és azt szeretné, hogy mi is neki adjuk magunkat. Mivel ez a
szentáldozásban valósul meg, ezért törekedjünk arra, hogy teljessé legyen
a szentmisén való részvételünk, áldozatunk és hálaadásunk a szentáldozás
által.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Az Eucharisztia ünneplésén, a szentmisén való
jelenlétünk alkalmat ad arra, hogy ne kívülállóként szemléljük az
Oltáriszentség titkát, hanem részesedjünk a te áldozatodból és
feltámadásodból. A szentáldozás által közösségre lépünk, egyesülünk veled,
ugyanakkor lelki közösségre lépünk embertársainkkal is, mert mindannyian
az egy kenyérből, a te szent testedből részesülünk. Urunk, te önmagadat
adod nekünk az Oltáriszentségben. Örömmel fogadjuk el a te csodálatos és
örök életet biztosító ajándékodat. Újítsd meg a mi életünket, hogy életünk
Istennek felajánlott ajándék legyen!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150802.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-08-02
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum