2015. június 21., vasárnap

[Evangelium] 2015-06-21

2015. június 21. – Évközi 12. vasárnap

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a
túlsó partra." Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal
vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy
szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már
megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és
megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Erre fölkelt,
ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj
meg!" A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult:
„Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?" Nagy félelem fogta el
ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a
tenger is engedelmeskedik neki?"
Mk 4,35-41

Elmélkedés:

Nehézségek idején
A vihar lecsendesítésének története sokak fantáziáját megmozgatja. A
gyerekek könnyen megjegyzik és ugyanilyen könnyen mondják el a
hallottakat. Nagyívű mozdulatokkal utánozzák a tenger háborgását, szinte
költői szavakkal magyarázzák, miként hánykolódik a bárka a hatalmas
hullámokon, arcukon az egykori apostolok halálfélelme tükröződik, s alig
tudják visszafogni magukat, amikor a történet végére Jézus szavának és
mozdulatának köszönhetően minden elcsendesedik. A gyerekekhez hasonlóan a
művészek is nagy érdeklődést mutatnak a téma iránt, miként erről mozgalmas
és rendkívül látványos festmények egész sora tanúskodik, gondoljunk csak
Brueghel, Rembrandt képeire vagy például a Hitda-kódex miniatúrájára.
Máté, Márk és Lukács evangélista egyaránt lejegyzi a tengeri vihar
lecsendesítésének eseményét. Mindhárman említést tesznek arról, hogy
miközben az apostolok küzdenek az evezéssel és saját félelmeikkel, Jézus
alszik. A leírásokban egyetlen apró különbség mutatkozik: csupán Márk
említi meg, hogy Jézus egy párnán (vánkoson) aludt (vö. Mk 4,37). Pontosan
ez a jelentéktelen párna jelzi azt, hogy az esemény megtörtént a
valóságban. Mert a mondanivaló megfogalmazására ki lehet találni tengert,
bárkát és vihart, de egy párnát nem talál ki senki csupán azért, hogy a
leírtak igazságát igazolja. Nem kitalált történetről van tehát szó, amely
az evangélisták fejében született meg, hogy ezzel is igazolják Jézus
természetfeletti erejét, hanem a valóságban megtörtént esetről, amikor
Jézus megmutatja tanítványai előtt, hogy isteni ereje nagyobb az ember
életét veszélyeztető erőknél. És itt ne csupán a természet erejére, a
rettenetes hullámokat keltő szélre gondoljunk, hanem a gonosz lélek
erejére, aki az ember életére tör. A Bibliában és a későbbi keresztény
írásokban ugyanis a pusztító természeti erők a legtöbb esetben a gonoszt
helyettesítik. Ebben az értelemben a történet azt tanítja, hogy a mi Urunk
képes legyőzni a gonoszt és képes megmenteni az embert.
A történet másik üzenete, hogy erősítsük magunkban a Jézus iránti
bizalmat. Életünk nehéz helyzeteiben nem vagyunk magunkra hagyva. Nem csak
kizárólag a magunk emberi erejére számíthatunk. Vegyük észre Jézus
közelségét! Forduljunk hozzá és bízzunk abban, hogy ő képes és akar
segíteni rajtunk. Ne engedjük, hogy félelmeink felülkerekedjenek. A
félelem a hit és a bizalom hiányát jelzi. Jézus azt kérdezi a bárkában
tartózkodó apostoloktól: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?"
(Mk 4,40). Nekünk is ugyanezt mondja, ha nincs bennünk bátorság őrá bízni
életünket. A kísértések és a próbatételek idején különösen is fontos az,
hogy tudjuk, kitől várhatunk segítséget küzdelmeinkben. Az apostolokhoz
hasonlóan be kell látnunk, hogy törékeny és gyenge a hitünk, de Jézus
megerősíti azt. Az ő isteni erejének, hatalmának megtapasztalása segít
minket a nehézségek idején és erősíti hitünket. És ha már egy hajóban
evezünk, egy közösséghez tartozunk a többi keresztény emberrel, akkor
próbáljuk meg egymást is erősíteni a hitben.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Amikor apostolaid hozzád fordultak segítségért, te
olyan csodát tettél, amire nem számítottak. Ezzel megmutattad isteni
erődet, bebizonyítottad azt, hogy hatalmad felette áll a gonosz erőknek.
Cselekedeteddel megmutattad, hogy törődsz azokkal, akiket szeretsz.
Segíts, hogy mindig, még a legnehezebb élethelyzetekben is észrevegyük
jelenlétedet! Hisszük, hogy te mindig velünk utazol életünk bárkájában és
nem hagysz el bennünket a veszély idején. Urunk, oszlasd el félelmeinket
és növeld hitünket!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-06-21
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150621.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum