2015. május 24., vasárnap

[Evangelium] 2015-05-24

2015. május 24. – Pünkösdvasárnap

Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a
tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség
nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr
láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség
nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg,
az nem nyer bocsánatot."
Jn 20,19-23

Elmélkedés:

Pünkösdi Lélek
Egy édesanya mesélte, hogy egy alkalommal sok medencés, csúszdás fürdőben
voltak a családdal. A nagyobbak azonnal a medencék valamelyikébe vetették
magukat, de a legkisebbik gyermeket, aki mindössze három éves múlt, s aki
először volt életében ilyen helyen, alig tudta rábeszélni arra, hogy a
pancsoló vizébe bemenjen. A kicsi sosem látott még ekkora vizet, érthető
volt félelme. Aztán amikor látta, hogy a hozzá hasonló korúaknak semmi
baja sincs a víztől, nagy nehezen bemerészkedett, persze édesanyja
felügyelete mellett. Hamar megbarátkozott a vízzel, önfeledten játszott,
élvezte, hogy pancsolhat kedvére. Olyannyira jól érezte magát, hogy
egyszerűen nem akart kijönni a vízből, amikor egy idő után anyukája erre
kérte. Ami korábban fenyegető és félelmetes volt számára ismeretlensége
miatt, az gyorsan vonzóvá, kedvessé vált, olyan dologgá, amitől nem akart
megválni.
E vizes példa talán segít megvilágítani a mai „tüzes" nap tartalmát.
Kezdetben talán félünk a Szentlélek érintésétől, a Szentlélek tüzétől, nem
akarjuk megégetni magunkat vele, de amikor engedjük, hogy eltöltsön, élővé
tegyen és lelkesítsen minket, akkor semmiképpen sem akarnánk megválni
tőle, s azt szeretnénk, hogy mindig bennünk lobogjon lángja. Olyan ez,
mint amikor Mózes félelemmel közelített az égő csipkebokorhoz, de aztán
megtapasztalta, hogy jó Isten közelében lenni. Vagy amikor Elizeus
félelemmel szemlélte a tüzes szekeret, amelyen Isten az égbe ragadta Illés
prófétát. Aztán amikor Elizeus magához ragadta mestere leeső köpenyét és
kettévált előtte a Jordán folyó vize, megtapasztalta azt a különleges erőt
és prófétai hatalmat, amit megörökölt Illéstől és amivel Isten ruházta fel
őt, akkor nem akart már megválni küldetésétől, amire korábban oly nehezen
vállalkozott. Szent Pál apostol életében is hasonlót látunk. A vallás
ellenségeit látta az új hit terjesztőiben, a keresztényekben, ezért
kegyetlen üldözésükbe kezdett, de amikor találkozott Krisztussal és
megvilágosította őt a Szentlélek, akkor felismerte új hivatását.
A Szentlélekkel kapcsolatban valójában nincs okunk félelemre. A pünkösdi
eseményt a legrészletesebben Szent Lukács írja le az Apostolok
Cselekedeteiben. Ezek szerint a feltámadás utáni ötvenedik napon az
apostolok együtt voltak, amikor az égből ismeretlen zúgás támadt, majd
pedig lángnyelvek tűntek fel és mindegyikükre leereszkedtek. E jel
kíséretében töltötte el őket a Szentlélek. Különféle nyelveken kezdtek
beszélni a Jeruzsálembe érkező zarándokoknak Isten csodás tetteiről (vö.
ApCsel 2,1-11). A zúgás, a szélvihar, a tüzes lángok nem ijesztették meg
őket. A húsvéti jelenések s a feltámadt Krisztus megjelenései alkalmával
az evangélisták nem hallgatják el az apostolok félelmét. Félnek a
zsidóktól, akik keresztre feszítették Mesterüket, és félnek még akkor is,
amikor megjelenik nekik Jézus, mert azt hiszik, hogy szellem. Pünkösdkor
viszont nyoma sincs bennük semmilyen félelemnek. Eltölti őket a Szentlélek
ereje, s ezzel az erővel állnak a nép elé, hogy a keresztre feszített
Krisztus feltámadását hirdessék.
A pünkösdi Lélek engem is erővel akar betölteni, hogy Krisztus tanúja és a
feltámadás hirdetője legyek.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szentlélek Isten! A te működésed, megszentelő tevékenységed egyaránt
megtapasztalható a világban, az Egyházban és bennünk, keresztény
emberekben. Legyél minden megkeresztelt ember számára az újjászületés
forrása, az új élet forrása! Teremtsd meg az egységet és a közösséget
Istennel és az Egyházzal! Add meg nekünk a lelki újjászületést, hogy
elmúljanak félelmeink, megértsük Krisztus tanítását és az Egyház minden
időkre szóló küldetéséhez csatlakozva mi is Krisztus tanúi legyünk a
világban! Add, hogy Isten szavának hallgatása által újjászülessek a
hitben! Segíts, hogy a szentáldozás és az imádság legyen erőforrásom!
Tölts el erőddel, hogy a szeretet gyakorlásában hűséges legyek!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-05-24
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150524.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum