Abban az időben Keresztelő János ott állt két tanítványával, és mihelyt
meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten
Báránya!" Két tanítványa hallotta, hogy János ezt mondta, és követni
kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik,
megkérdezte: „Mit kívántok?" Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit
jelent, hogy Mester – hol laksz?" „Jöjjetek, nézzétek meg!" – mondta
nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála
maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt
Jánostól és követték Jézust, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő
először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a
Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", és elvitte Jézushoz. Jézus
rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak,
azaz Péternek fognak hívni."
Jn 1,35-42
Elmélkedés:
Krisztusra mutatni
Keresztelő Szent János alakjával az adventi időszakban többször
találkoztunk. A Megváltó előfutáraként, előhírnökeként szerepelt, aki az
ószövetségi idők utolsó prófétájaként azt a küldetést kapta Istentől, hogy
előkészítse a népet a Messiás jövetelére. A mai vasárnapon szintén róla,
és Jézusról szóló tanúságtételéről olvasunk az evangéliumban. Érdemes
áttekintenünk az életét, amely annak kezdetétől befejezéséig Krisztusra
mutató élet volt.
Szent Lukács evangéliuma Keresztelő János születésének hírüladásával
kezdődik. A jeruzsálemi templomban szolgálatot teljesítő Zakariásnak
megjelenik Isten angyala, aki azt a hírt hozza, hogy hamarosan gyermeke
fog születni. Mivel feleségével, Erzsébettel együtt mindketten idősek már
és nem számíthatnak arra, hogy gyermekük lesz, Zakariás nem hisz az
angyalnak. Hitetlensége miatt megnémul, s csak a gyermek, János
születésekor tud újra megszólalni, beszélni. Már ekkor különleges jelek
veszik körül Jánost.
Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatása alkalmával nem csupán a gyermeket
váró két asszony találkozik, hanem a születendő gyermekek is. Erzsébet
méhében megmozdulva, ujjongva köszönti János az érkező Messiást, Jézust.
Mintegy harminc esztendő telik el, amikor János megkezdi működését a
bűnbánat hirdetésével és a kereszteléssel. Amikor Jézus jön hozzá
megkeresztelkedni a Jordán folyóhoz, akkor János így tanúskodik róla:
„Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta
marad. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!" (Jn 1,32-34).
Valamivel később, amikor már Jézus is keresztelni kezdett, (vö. Jn 3,22)
az a kérdés merült fel az emberekben, hogy ki lehet a nagyobb: János vagy
Jézus? János személyével kapcsolatban félreértés alakulhatott ki, mert
szigorú életmódja miatt egyesek azt gondolhatták róla, hogy ő lehet a
Messiás. Ekkor jelenti ki Keresztelő János a következőket Jézusra
vonatkozóan: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem" (Jn 3,30).
Érdemes megemlítenünk azt is, hogy János az ő vértanúságával is előre
hirdeti a Messiás sorsát.
Ahogyan Keresztelő János egész élete Krisztusra mutatott, ugyanúgy minden
kereszténynek is ez a hivatása. Félretéve a gőgöt és az önös érdekeket
kell az életünknek Jézusra mutatni. Az alázat és szolgálatkészség
elengedhetetlen. Krisztusra mutatni annyit jelent, mint tanúságot tenni az
Úrról. E ponton kell megértenünk, hogy tanúságtétel nélkül nincs igaz hit,
nincs élő hit. A tanúságtétel nélküli vallásosságból a hit lényeges eleme
hiányzik, mégpedig a megosztás, a továbbadás. Ha a hit valóban olyan
érték, amely meghatározza az életemet, akkor természetesnek tartom, hogy
ezt az értéket, ezt a kincset másokkal is meg akarom osztani. Ahhoz a
Jézushoz akarok vezetni másokat, akit személyesen megismertem a hit által,
akit meggyőződéssel követek, mert szavai az örök életre vezető igazságot
jelentik nekem és minden embernek. A Krisztussal való személyes
találkozásból születik meg a hit és tőle kapjuk azt a küldetést, hogy
tanúságot tegyünk róla a világban.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Szívem mélyén visszhangzik a mennyei Atya
tanúságtétele rólad, hogy te Isten Fia vagy. Hittel fogadom el ezt az
isteni kinyilatkoztatást és hittel vallom, hogy te vagy az Isten Fia, aki
magad is kísértést szenvedtél és vállaltad a kereszthalált a mi
üdvösségünkért. Szenvedésedben, halálodban és dicsőséges feltámadásodban
is megmutatkozott, hogy Isten Fia vagy. Segíts engem, hogy hozzád
hasonlóan egész életemben engedelmesen teljesítsem az Atya akaratát!
Segíts, hogy hozzád vezessem azokat, akik az igazságot keresik és az örök
életre vágyakoznak.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-01-18
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150118.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése