2014. december 14., vasárnap

[Evangelium] 2014-12-14

2014. december 14. – Advent 3. vasárnapja

Abban az időben föllépett egy ember: az Isten küldte, és János volt a
neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy
mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért jött, hogy)
tanúságot tegyen a világosságról. János így tett tanúságot: A zsidók
papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt:
„Ki vagy te?" Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én
vagyok a Messiás." Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?"
„Nem vagyok" – felelte. „A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt
mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak,
akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?" Ezt felelte: „A pusztában
kiáltó hangja vagyok: egyengessétek az Úr útját, amint Izajás próféta
mondta". A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért
keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a
próféta?" János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek
áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem
vagyok méltó megoldani." Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János
tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,6-8;19-28

Elmélkedés:

Tégy jót!
Karácsonyi ünnepi menüt keresek s találok is bőséggel az interneten. Íme
egy példa: „A leves: tárkonyos pulyka raguleves burgonya nudlival. Főétel:
mézes-gyömbéres kacsacomb káposztás burgonyával, narancsos almával.
Desszertnek pedig: fahéjas fánkocskák karamellel." Nem ilyen
különlegességre vágyom karácsonykor, a példa csupán annak szemléltetésére
szolgál, milyen ínyencségekkel várják tehetősebb vendégeiket a jobb
éttermek.
És egy másik példa: Erzsi néni még egyszer sem evett hasonló finomságokat,
pedig megélt már 85 karácsonyt. A fiával él, aki fogyatékossága miatt nem
tud dolgozni, de fogyatékossága ellenére is szépen gondozza évek óta
ágyban fekvő, idős édesanyját. Ők azon családok közé tartoznak, akiknek
nem érdemes lisztet adni, mert nem tudnak belőle sütni semmit. Egyikük
magas életkora, másikuk betegsége miatt nem tud főzni, ezért az ebédet
naponta éthordóban viszik számukra, a kerítésre akasztva találják,
legalábbis hétköznap, a hétvégét pedig valahogy megoldják. Egy évvel
ezelőtt, az ünnep előtti utolsó munkanapon, december 21-én ők is megkapták
a karácsonyi menüt. Az éthordó mellett kis papírt találtak. A szöveget én
olvastam fel az olvasni nem tudó férfinak, mivel éppen e napon mentem
Erzsi nénit gyóntatni, áldoztatni. A „karácsonyi menü" ez volt: „Következő
ebédszállítás: január 6-án." Tekintetéből könnyű volt kitalálnom, hogy nem
érti a szöveg jelentését, hisz nem tudja kiszámolni, hogy addig még 15
ebéd nélküli nap van hátra. Könnyű volt rájönnöm, hogy ha nem szólok
valakinek, akkor két hétig nem esznek semmit. Találtam jószándékú segítőt,
hazafelé pedig mondtam egy fohászt az ismeretlen szociális gondozóért, aki
munkahelyi irodájában kinyomtatta a cédulákat, aztán siethetett, hogy
tudjon még halat venni a bevásárlóközpontban.
Természetesen nem elrontani akarom az öröm vasárnapját e történettel.
Csupán arra az egyszerű dologra szeretnék emlékeztetni, hogy örömöd nem
lesz igazi, ha tudod, hogy a szomszédodban valaki nélkülöz. De akkor sem
tudsz igazán örvendezni az Úr érkezésének, ha nem tudod, hogy a
szomszédodban valaki éhezik, mert történetesen jóideje már feléje sem
néztél.
Az evangéliumban Keresztelő Jánosról hallottunk, akitől mindenki azt
kérdezi, hogy ki ő? Különleges életvitele és határozott fellépése miatt az
ő személyére irányul a figyelem. Ő viszont tudatában van saját szerepének,
pontosabban annak, hogy a most következő történetnek, a Megváltó fellépése
eseményének ő csak mellékszereplője. A világba érkező Messiás, Jézus a
főszereplő, róla beszél, róla tesz tanúságot, az ő útját készíti elő.
János tehát ki tud lépni a figyelem középpontjából, mert megvan benne az
alázat. A hozzá érkezők viszont nem tudnak kilépni saját gondolataik,
elképzeléseik, várakozásuk bűvkörében, s emiatt újra és újra csak János
felé fordulnak, ismételten neki teszik fel a kérdést: „Ki vagy te?"
Hol találkozik az elmélkedés bevezető története és az evangélium üzenete?
Abban az emberben, aki elindul, hogy ma legalább egy jócselekedetet
tegyen. A jócselekedetek által az ember kilép önmagából, meglátja a másik
emberben Jézust és segít neki. Az advent a jócselekedetek ideje.
Az adventi koszorún ma meggyújtott harmadik gyertya legyen a
jócselekedetek gyertyája! Gondolj arra, hogy mi mindent köszönhetsz
Istennek! Aztán indulj és Isten iránti hálád jeleként tegyél valakivel
jót! Az ő öröme fogja a tiédet teljessé tenni.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Istenem! Mutass nekem kiutat önmagam és önzésem zárt világából!
Mutass nekem távlatot és célt! Mutasd meg nekem minden nap, hogy mi jót
kell tennem! Azt szeretném, hogy életem egyenesen hozzád, adventi utam
pedig a Megváltóhoz vezessen. Az adventi lelki készület során taníts meg
engem az alázatra, az engedelmességre és az odaadásra! Segíts, hogy
jócselekedeteim által növekedjen az öröm a segítségemre váró szegényekben,
akiknek arcán Krisztus arcát ismerem fel, s akiknek hálás arcáról Krisztus
öröme sugárzik felém.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-12-14
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141214.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum